![]() |
![]() |
Ezen az új oldalon nem „tudományos” besorolás szerint, hanem a hozzám küldött levelek alapján válaszolok az egyre több embernél jelentkező panaszokra, illetve adok tanácsot azok helyes kezelésére.
|
|
Elsőnek azonban egy nem a homeopátiához tartozó, de nagyon sokaknál komoly problémát jelentő fogászati problémával foglalkozom. Ennek előzménye: Miként az a könyvemben és e honlap kezdőlapján olvasható rövid életrajzomból kitűnik, fogorvosi diplomával – is – rendelkezem, tanulmányaimat Münchenben végeztem, és Németországban praktizáltam, de ma már fogorvosként sem rendelek. Németországban a fogorvos-képzés sokban eltér a magyarországiétól: lényegesen korábban megtörténik a szakosodás, egy fogorvos-hallgatónak tanulmányi évei alatt sokkal több gyakorlati tanfolyamon kell részt vennie, mint itthon. Most két dologra szeretném felhívni a figyelmet: a műanyag tömésekre, és a nagy valószínűséggel ezek elterjedése miatt egyre gyakrabban szükségessé váló gyökérkezelésekre. Nagyon sok levelet kapok, melyekben ez utóbbival kapcsolatban kérnek tanácsot.
1. A műanyag, még a mostani legmodernebb anyagok is, károsítják a fogideget. Ezért nagy felelőtlenség a nagy őrlő fogakat, tehát a hatost, hetest, nyolcast (de még a kisőrlőket, tehát a négyest, ötöst is), különösen, ha a tömés nagy, műanyaggal betömni. Évtizedek óta folyik a vita az amalgám tömések állítólagos káros hatásáról: ez „divat” diktálta túlzás, és egyáltalán nem bizonyított. Az amalgám kifejezetten fertőtlenítő és idegnyugtató hatású, az idegnek még akkor sem árt, ha alátömés nélkül tömik be vele a fogat. Alátömésre csak a jó hővezetése miatt van szükség.
Korábban Magyarországon az emberek nem sokat törődtek a fogaikkal, mostanában még a fogak fehérítésére is hajlandók sok pénzt kiadni. Aki nem akar amalgám tömést, és nincs pénze kerámia-inlayre, annak számolnia kell azzal, hogy a végén drága árat fizet a „fehér” tömésű fogakért.
2. Szerintem a sok gyökérkezelés és az őrlőfogak divatba jött műanyagtömése között szoros összefüggés van, mert a műanyag tömések alatt tönkremennek a fogak, meghal az ideg, és ezért előbb vagy utóbb ezeknél a fogaknál gyökérkezelésre lesz szükség. Magyarországon régen az ú. n. panoráma-röntgen felvételek, és -gépek csaknem ismeretlenek voltak. Tapasztalatom szerint manapság nagyon sok rendelőnek saját panoráma-röntgen gépe van, vagy ha nincs, a betegeket máshova küldik, hogy ilyen felvételt csináltassanak róluk – jó drágán! Ez az esetek túlnyomó többségében teljesen felesleges, sőt, gyökérkezeléshez kifejezetten használhatatlan! A gyökérkezeléshez a kis, minden rendelőben megtalálható speciális fogorvosi-röntgen készülékre van szükség, ezzel a kezelés kezdetekor, aztán a gyökerek mélységének megállapításához, majd a kész tömés ellenőrzéséhez egy-egy felvételt kell készíteni. E felvételek nélkül nem lehet biztonságos és jó gyökérkezelést végrehajtani!
Gyökérkezelésre akkor van szükség, ha: 1. az ideg (legalább egy ideg a többgyökerű fogaknál) már elhalt; 2. az ideg (vagy többgyökerűnél az idegek mind) még él, de már nagyon érzékeny, nem csak hidegre és édességre, de már melegre is; 3. az idegcsatorna a mély lyuk miatt kinyílt, bár a fog korábban még nem volt nagyon érzékeny. Ezek után természetesen az a kérdés, hogy kit tudok mondani, aki a fogakat felelőséggel és jól kezeli. Nos, akár csak a homeopátiában, ezen a téren sem tudok senkit név szerint ajánlani. Aki olyan helyen lakik, ahol elérhető egy egyetemi klinika, az feltétlenül oda menjen gyökérkezelésre. Akinek erre nincs lehetősége, az semmiképpen ne menjen olyan fogorvoshoz, aki implantátumot (fogbeültetést) is csinál. Próbáljon egy idősebb, tapasztaltabb és szerény, egyszerű fogorvoshoz menni, akinek van kis fogorvosi-röntgen gépe, és azt használja is. És aki még ma is hajlandó amalgámtömést csinálni. Kiegészítés:
A cikk megjelenése után a következő levelet kaptam egy kedves olvasótól, egy röntgen-asszisztenstől:
És kaptam egy másik levelet is, ami még szomorúbb, mint az előző, és amiben ez áll [előzmény: az olvasónak a pár hónappal ezelőtt betömött, nem gyökérkezelt foga begyulladt, a gyulladás átterjedt az arcára és az állkapcsára. A fogorvos ahelyett, hogy azonnal megnyitná a fogat és elkezdené a gyökérkezelést, antibiotikum kúrát írt fel]: A cikket azért írtam, mert többen fordultak hozzám kérdéssel gyökérkezeléssel kapcsolatban. Viszont engem is meglepett, hogy ilyen hamar visszajelzést, visszaigazolást kaptam. Meglepett és elszomorított. Ezért újfent csak azt tudom nyomatékosan javasolni, hogy ne engedjék se a kis, se a nagy őrlőfogaikat műanyaggal betömni, akármivel is akarja önöket a fogorvosuk erre rábeszélni! (Kiegészítve: 2013. május 20.)
Magáról a védőoltásokról és azok káros következményeiről a honlap eme cikkében olvashatnak. Elsőként egy olvasó és köztem történt levélváltásból idézek: Kérdés: „Sajnos a mi Fánikánk [a régi kutya, azaz az öreg puli] sem olyan szép, mint a képen, sőt kifejezetten csúnya, mert a Cuki [az új kutya, azaz a kölyök puli] kitépkedte az összes szőrét. Cuki nagyon rosszcsont, mindig bemászik az elkerített virágos részre, tegnap is mire hazajöttem, szétszedte egy papucsomat és egy újabb növényt tépett ki, ami gyönyörű, és kicsit drága volt ahhoz, hogy kitépjék. Nincs erre véletlenül valamilyen szer? Vagy ezt el kell viselni, amíg kölyöknek számít? Biztos unatkozik, mert Fáni már öreg ahhoz, hogy folyton játsszon vele. Fáni és Rozi [az öreg és az előző puli] sosem csinált ilyeneket. Cuki mindent szétszed, ellop, megrág.” Válasz: „Igen, az nagyon szomorú, ha az új, fiatal kutya nem hasonlít az előzőekre. Azt hiszem, ebben a tenyésztés és az oltások is hibásak. Adjon neki Thuja C 30-t legalább négyhétig, hetente egy adaggal.”
Kérdés: „Cukinak csütörtök este adtam Thuja-t. Létezik, hogy egyszeri szerbevétel után úgymond csoda történik? Mert tessék elképzelni, azóta [a levél vasárnap esti, tehát három teljes nappal a bevétel után] teljesen megnyugodott, semmi rosszat nem csinált. Tiszteletben tarja a kerítést, nem tépett szét, nem rágott szét semmit. Többet alszik, mintha kicserélték volna.
Válasz: A homeopátiának két szere van, mely a védőoltások káros következményeit – legyenek ezek bármik – képes megszüntetni – akár évekkel később is: ez a Thuja és a Silicea.
Coulter asszony Silicea-portréja végén ez áll: „Régen, a kötelező védőoltások elterjedése előtt a Thuja elegendőnek bizonyult az oltások káros mellékhatásainak az orvoslására. Amióta azonban bevezették a kényszer-oltásokat a gyerekeknél a Thuja egyedül nem bizonyul elegendőnek. Az alkati szerek mellett három polychrest az, ami segít a káros mellékhatások megszüntetésében: Sulfur, Calcium carbonicum és Silicea, mert ezek tünetei nagyban lefedik a tipikus oltási panaszokat. Ezért, ha egy helyesen kiválasztott alkati szer nem működik megfelelően, akkor a tüneti képnek megfelelően e három szer egyikét kell közbevetőleg alkalmazni. A fenti olvasói kérdésre válasz tehát az, hogy a védőoltások után – akár van panasz, akár nincs – nyugodtan be lehet adni egy adag Thuja C 30-t. Ha azonban az oltás káros következményekkel járt (legtöbbször a gyerek – vagy kutya – viselkedése változik meg), akkor a Thuja C 30-t hetente egy adagban legalább négy hétig adagolni lehet. A tapasztalat azonban azt mutatja, mint a fentebb elmesélt esetnél is, hogy ha az oltás elég friss – tehát nem évek, legfeljebb hetekkel korábban történt – akkor egyetlen adag Thuja is segít, mégpedig egycsapásra. (Imhäuser doktornő több ilyen esetet elmesél a könyvében.) Sokszor Siliceára is szükség van – kivéve a himlőoltásnál, annak kifejezetten a Thuja a szere –, ha a Thuja egyedül nem oldja meg a problémát. Ezért, ha egy adag Thuja C 30 nem hozott eredményt, mielőtt a Thuját ismételnék, előbb egy adag Silicea C 200-t kell adni.
A HIVATALOS EGÉSZSÉGÜGY VIZSGÁLATI MÓDSZEREI? Néhány példán bemutatva A krónikus betegségeket tárgyaló oldalon már elmeséltem egyik saját élményemet a modern egészségügy vizsgálatainak megbízhatóságáról. Két másik, még elképesztőbb esetet, melyek férjemmel történtek meg könyvem 52. és 75. oldalán meséltem el. Egy további eset édesanyámmal történt meg, akit különböző problémái miatt pár éve egy salzburgi kórházban ultrahanggal vizsgáltak meg. Az orvos a vizsgálat alapján trombózist állapított meg nála, következésképpen e diagnózis alapján kezdték el a kezelését. Mivel állapota nem javult meg, két-három hét múlva ugyanabban a kórházban, ugyanazon az osztályon, ugyanazzal a géppel, de egy másik orvos, ugyanolyan vizsgálatot hajtott végre rajta. Diagnózisa a következő volt: bármi lehetett nála, de trombózisa egészen biztosan nem volt. Egy közeli ismerősöm bátyja két évig volt beteg, mely idő legnagyobb részét kórházban töltötte, ahol szinte mindenét kioperálták, amit csak ki lehet egy emberből operálni, de se a kezelésektől, se ezen operációktól nem múltak el panaszai. A második év végén éppen kórházban volt, amikor hirtelen meghalt. Bár voltak panaszai, ezek nem voltak olyan természetűek, hogy a halála ne lepett volna meg mindenkit, ezért a rendőrség hivatalból (és nem a hozzátartozók kérésére) saját maga kezdte el a nyomozást. Ez több hónapig tartott, és azzal fejeződött be, hogy a felesége kapott egy levelet, melyben az állt, hogy férje vérző gyomorfekélyben hunyt el, de műhiba nem történt! Szándékosan nem a férfi panaszainak felsorolásával kezdtem e tragédia elmesélését, vagyis nem írtam le, hogy panaszai közé tartozott az állandó véres széklet is, hiszen, ha ezzel kezdem, mindenki rögtön kitalálja, hogy a férjnek nagy valószínűséggel vérző gyomorfekélye van. Amit a laikus olvasók nagy része pusztán egy panasz hallatán azonnal kitalált volna, arra az orvosok két éven át nem jöttek rá! Két olyan éven át, mely alatt a beteg a legtöbb időt egy kórházi ágyon vagy egy sebészeti műtőben töltött! Végül a szemük láttán abba halt bele, hogy a vére elfolyt. És a nyomozó hatóság ezek után le merte írni, hogy nem történt orvosi mulasztás! Feltéve: 2018. március 2.
Az „én időmben” (tehát ezelőtt kb. egy évig) szinte senkit nem ismertem, akinek pajzsmirigy-problémái lettek volna (erre utal például az is, hogy a repertóriumokban alig van erre vonatkozó rubrika), most meg kis túlzással azt mondhatom, hogy nincs olyan olvasói levél vagy ismerős elbeszélése – lásd a honlap következő cikkét Ignatia hormonkezelés helyett –, aki ne arról számolna be, hogy valamilyen kontroll vizsgálat során azt állapították meg, hogy a pajzsmirigye rendellenesen működik.
Igaz, hogy a környezetünk nagyon szennyezett, igaz, hogy két évvel ezelőtt Japánban felrobbant egy atomerőmű, és ennek káros hatásait Európában is érzékelték, de azért nem valószínű, hogy most hirtelen minden ember pajzsmirigye „megbolondult” volna. „A gyógyszerlobby csapdájában” című cikk, illetve az e cikk alapjául szolgáló film leírja a gyógyszergyárak stratégiáját. „A gyógyszergyárak nem a meglévő betegségek eredményesebb gyógyítására próbálnak hatékony gyógyszereket kikísérletezni, hanem azt vizsgálják, hogy egy már meglévő gyógyszerük mellé milyen betegségeket kreálhatnak, és ezeket a fantom-betegségeket milyen módszerekkel és milyen hatékonyan tudják a médiában az emberek tudatába bevinni.
Természetesen nagy felelősség azt állítani, hogy az összes pajzsmirigy-lelet manipulált, és mindenki, akit pajzsmirigy-rendellenességgel kezelnek, valójában egészséges. De azt mindenképpen el kell mondani, hogy ez a lehetőség fennáll. A hivatalos egészségügy hormonokat ír fel ilyenkor, amik legalább annyira károsak, mint a szteroidok. Ugyanakkor tudni kell, hogy nem csak a lelki, az idegi panaszok vezethetnek a pajzsmirigy rendellenes működéséhez, hanem az öröklött miazmás terheltség is. A szifilisz-miazma legfontosabb tünete éppen a mirigyek megkeményedése. Kent írja a Mercurius – a legfontosabb anti-szifiliszes szer leírásánál: „A mirigyek és a nyirokcsomók gyulladásos duzzanatai, különösen a nyelv alatti, az alsó állkapocs alatti nyálmirigy, a nyaki, a hónalji és a lágyéki mirigyeké. A mirigyek megkeményedése általános tünet.” Mindezek ismeretében csak azt lehet tanácsolni, hogy mielőtt valaki hormonokat kezd el szedni, vagy pláne, hagyja megoperáltatni a pajzsmirigyét, próbálja meg a homeopátiával kezeltetni magát. A homeopátia számos gyógyszert ismer a pajzsmirigy rendellenes működésének a gyógyítására. Ezekkel és az alkati kezeléssel, amibe a miazmák kezelése feltétlenül bele kell tartozzon, biztos, hogy a legtöbb esetben elkerülhető a hormonkezelés vagy operáció.
A homeopátia legfontosabb pajzsmirigy-szerei: Iod, Thyr, Spong, Hydr, Calc, Calc-f, Hep, Bell, Brom, Kali-i, Sulph-i.
A védőoltások káros következményeivel kapcsolatban már volt szó róla, hogy a homeopátiával mennyi mindent lehetne gyógyítani, amit a hivatalos egészségügy radikálisan, vagy súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszerekkel, vagy még súlyosabb következményekkel járó operációkkal próbál meg – jóformán kivétel nélkül eredménytelenül – kezelni. Napjaink egyik legdivatosabb és legsúlyosabb ilyen betegsége a Human papilloma vírus okozta szemölcsös elváltozás (Condyloma accuminatum). Az interneten talált cikkekből valók a következő idézetek: „Becslések szerint a harmadik leggyakoribb nemi betegség a Human papilloma vírus okozta szemölcsös elváltozás (Condyloma accuminatum) ( = németül: Feigwarzen, magyarul: Hegyes függöly, cimbalomszög, genitális szemölcs) a nemi szerveken.” – „A HPV családba tartozó vírus fertőzése következtében karfiolszerű növedékek, szemölcsök alakulnak ki.” – „A HPV kezelése többféleképpen is lehetséges, léteznek különféle ecsetelők, de a kiterjedt növedékek, általában csak sebészi úton távolíthatóak el. Ez történhet fagyasztással, elektro-sebészettel, az elváltozás lekaparásával egy éles kanálszerű eszköz segítségével, de kimetszéssel vagy lézeres műtéttel is. Használatban vannak különféle kenőcs formátumú helyi, ún. immunmódosító szerek, melyek szintén hozzáférhetőek Magyarországon is.” – „A vizsgált nők többsége fertőzött a méhnyakrákra hajlamosító HPV vírussal. Csaknem 600 nőnél végezték el a tesztet és az esetek több mint felében, a 16 és 25 év közöttieknél pedig 70 százalékban találták meg a fertőzést.” – „A fertőzöttek csaknem hetven százalékánál a magas kockázatú, úgynevezett rákkeltő típusokat találták. A legtöbb HPV-fertőzött nőnél egyébként nem alakul ki a méhnyakrák, de döntően ott a fertőzés, akiknél a daganatot diagnosztizálják. Magyarországon évente csaknem 500 áldozatot szed ez a betegség.” A honlap egyik cikke már foglalkozott ezzel a problémával. A „Soha nem küldeném a lányomat HPV-oltásra…” címú cikkben egy „hivatalos orvos”, Dr. Michael Friedl német gyermekgyógyász szakorvos véleménye olvasható e betegség elleni védőoltásról. Dr. Friedl ezt írta: „Ez az oltás állítólag véd a méhnyakrák ellen. Hogy erre valóban képes-e, az máig nincs bebizonyítva. Ezzel szemben az biztos, hogy ez az oltás veszélyes. Több haláleset is történt ezen oltás után, melyek oka a mai napig nincs tisztázva. Egyáltalán nem lehet kizárni az összefüggést az oltás és a halálesetek között.” Dr. Friedl kijózanító véleménye után egy olvasói levélből idézek. A levél előzménye: Egy olvasó férje, akinek Condyloma accuminatuma volt – és aki kenőccsel kezelte, sikertelenül, a végbélnyílásán hosszú idő óta meglévő szemölcseit – tanácsomra alkati kezelését a következő szerekkel kezdte meg: Sulphur, Thuja, Bacilinum, Natrium sulphuricum. Körülbelül négy hónapig tartó homeopátiás kezelés után kaptam a következő jelentést: „Férjemnek visszahúzódott a hpv szemölcs a végbél nyílásnál.”
Bár a honlap fent említett cikkében már leírtam, de fontossága miatt itt újra megismétlem e betegségről a homeopátia véleményét:
Hány és hány asszony, lány és férfi életét lehetne megmenteni, illetve őket súlyos betegségektől megóvni, ha az operációk helyett Thujával, a szikózis fő szerével kezelnék őket! Ha a hivatalos orvoslás nem megoperálná és beoltaná az embereket, hanem valóban a gyógyításukkal törődne!
|
| Feltéve: 2013. május 13. |
|
Az elmúlt napokban több olyan levelet kaptam, melyekben korunk aktuális panaszairól, betegségeiről kérdeztek.
Az első levél így hangzott:
Mielőtt valaki kérdést tesz fel, érdemes a honlapon keresgetni (lásd a GYAKORI KÉRDÉSEK 2013. május 4.-1.-i bejegyzését), hiszen ott mindennapjainknak nagyon sok aktuális bajára – a levélben említett prosztata-problémára is – megtalálhatók a válaszok. A honlapon hetek óta fent van a következő cikk: „Alapos ok nélkül soha nem végeztetnék el magamon PSA-tesztet” Dr. Michael Fritz általános- és sportorvos tollából:
Ebből a cikkből tehát kiderül a válasz első része: Minden embernek magának kell eldöntenie, hogy a hagyományos orvoslással akarja magát gyógyíttatni, vagy belátja, hogy ez nem vezet sehova. Ha vezetne, az emberek egyre egészségesebbek lennének, ennek viszont pont az ellenkezője az igaz, arról már nem is beszélve, hogy maga a WHO, tehát a hivatalos egészségügyi világszervezet is azt mondja, hogy a gyógyszerek mellékhatásai miatti halálnem az 5., azaz az ötödik helyen áll a halálozási ranglistán. Ha ők hivatalosan már az ötödiket adják meg, akkor bőven lehet, hogy korunkban valójában a legtöbb ember a modern gyógyszerek mellékhatásai miatt hal meg. Valószínűleg a legtöbb esetben nem egy bizonyos gyógyszer mellékhatásaként, hanem több gyógyszer együttes hatásaként. Lásd ezzel kapcsolatban A gyógyszerlobby csapdájában című cikket.)
Hogy egy műtét előtt és után milyen homeopátiás szereket lehet bevenni, ez a könyvem harmadik fejezetében, valamint minden, a gyakorlati homeopátiával foglalkozó könyvben (többek között a honlapon ajánlott könyvekben) és a honlapnak a Sérülések és Operációk (az operációs hegek sérüléseknek tekinthetők) című cikkében le van írva. A lelki hatások pedig ugyanazon oldalnak az B) Idegi eredetű panaszok, C) Érzelmi megrázkódtatások, D) Félelmek, fóbiák című fejezeteiből kikereshetők.
De ami a legfontosabb, és ami miatt a honlapon válaszolok az olvasó által feltett kérdésre: A honlapon hónapok óta fent vannak a Krónikus betegségek, Miazmák, Szikózis című cikkek, melyekből egyértelműen kiderül, hogy a prosztata megbetegedései a szikózis miazma tüneteihez tartoznak. Következésképpen csak anti-szikotikus szerekkel (elsősorban Nit-ac és Thuj) lehet őket meggyógyítani az alkati kezelés során.
Az olvasói levél kapcsán ehelyütt még egyszer kiemelem:
illetve A HOMEOPÁTIÁS KEZELÉS LEGJOBB MENETE A most következő cikk szintén egy olvasói levél alapján íródott, és azzal a céllal közlök belőle részleteket, hogy egy konkrét példán bemutatassam, hogy 1) a hivatalos egészségügy elnyomja a miazmát, de nem gyógyítja meg (sőt, fel sem ismeri); 2) a helyes homeopátiás kezelés során elsőnek az elnyomott tünetek térnek vissza.
Egy 27 éves nőtől kaptam a levelet, aki ezt írta: „3 év után idén januárban derült ki, hogy vastagbélgyulladás áll a tüneteim mögött, amit ugyan a szövettan nem igazolt, negatív lett. Hasmenésem nincs, nem is volt, izületi és alhasi fájdalmakkal kezdődött minden három évvel ezelőtt. 3 hónapja szedem a gyógyszert, amit a [hivatalos] doktornő felírt, de nem használ,” Válaszomra jött a következő levél, melyben többek között ez állt: „A levelében írt szikózis kankót jelentene? Ha valóban kankó, akkor elegendőek ezek a szerek, vagy esetleg antibiotikumra is szükség lehet? A nőgyógyász meg tudja mondani, ha valóban kankóról van szó?”
Ennyi tájékozatlanság – vagyis a honlapon való informálódás teljes hiánya – után kicsit keményebben fogalmaztam meg az új válaszomat: Egy-két héttel később jelentkezett újra az olvasó: „Szerettem volna megosztani önnel, amit eddig tapasztaltam az első adag Sulphur bevétele óta. Az első adag Sulphurt egyik este vettem be. Másnap reggel úgy keltem, hogy a bal oldali izületeim nagyon fájnak, és mintha felerősödtek volna az izületi és izom fájdalmaim, amik eddig is időnként fellobbantak a vastagbélgyulladás miatt (boka, csípő, derék, könyök, váll). Lehetséges, hogy a Sulphur így fejti ki a hatását, hogy az elején rosszabbodnak a panaszok?” Azon felül, hogy az olvasó által feltett utolsó kérdést – az első rosszabbodásról – minden homeopátiával foglalkozó könyv, honlap – többek között az én könyvem és ez a honlap – ezerszer leírja, az olvasó eme levelében nem ez volt a fontos, hanem a „tapasztalata”. Három éves kínlódása alatt, amikor a különböző antibiotikumokkal és más allopatikus gyógyszerekkel csak elnyomták a betegségét, az első homeopátiás szerre visszajöttek azok a tünetek, melyek a kankó legjellemzőbb szövődményei, és amelyek elnyomása egy belső szervet, jelen esetben a vastagbelet támadta meg! Ez tökéletes bizonyítéka a kankó jelenlétének, az eddigi allopatikus kezelés által történt elnyomásnak, vagyis az eddigi helytelen kezelésnek, és a homeopátia valódi gyógyító hatásának! Ez a homeopátiás gyógyulás leghelyesebb útja, amiről a legnagyobb homeopaták írtak!
Az elmúlt cikkek, mind a szikózis miazma szövődményeiről szóltak, hiszen a kankó, azaz a szikózis korunk legjellemzőbb és legaktívabb miazmája. A most következő levél írója azonban már nem a szikózis miazmával kapcsolatos betegségre keres gyógyulást.
„Lyme kóros vagyok, közel öt éve. Az elmúlt években volt nyirokmirigy-, szem-, agyhártya-, ízületi- és vesegyulladásom. Furcsa bőrtünetek jelennek meg és tűnnek el. Orvostól orvosig jártam hosszú ideig és hiába volt pozitív Lyme laborleletem (western blot), az orvosok egybehangzóan állították, hogy krónikus Lyme betegség nem létezik, a tüneteimnek semmi köze egymáshoz, hovatovább hozzám se…. Mielőtt válaszoltam, átnéztem a homeopátiás szakirodalmat, köztük a legújabb repertóriumot is, de a Lyme-kórról sehol nem találtam semmit. Ezután fogalmaztam meg a válaszomat:
„A homeopátia a tünetekre épít, és nem a betegség-elnevezésekre. A régi szakirodalomban nincsenek is a betegségek feltüntetve, minden szert csak a beteg egyéni tünetei alapján kerestek ki. Ez idővel, illetve szerzőként változott ugyan, de azért pl. a Lyme-kór még ma sincs így külön, betegségként feltüntetve.
A következőket tudom mondani:
Aztán van egy másik út (az előző helyett vagy után, vagy előbb, talán még mellette is, bár inkább nem). Ez a tünetek kirepertorizálása, és a Lyme kórnak, mint elsősorban a szifilisz miazma egyik betegségének a kezelése. Ez lenne egy alapos alkati kezelés. De ehhez kellenek a pontos tünetek, előzmények stb. Egy Sulphur, Thuja, Nit-ac, Merc kúra biztosan jót tenne, akár az első, akár a második megoldást választja. Természetesen nem vagyok szakértő ezen a területen, és a klasszikus homeopátiás szakirodalomban – ahogy már írtam – a Lyme-kór nem szerepel. Az interneten található leírásokat tanulmányozva – és ezeket a klasszikus homeopátia miazma-tana szerint értelmezve – azonban a következő adatokra lettem figyelmes:
„A Lyme kór kórokozója egy baktérium, a Borrelia burgdorferi, mely a spirocheták közé tartozik, dugóhúzó alakú baktérium. A Lyme kór fertőzése során a baktérium bőrbe való behatolását követően megkezdi szaporodását, majd később elterjed a testben, megcélozva a lépet, vesét, májat, bejutva a gerinc-agy folyadékba (liquor), az agyba és az ízületekbe.”
Ahogy a szifilisz miazmáról szóló cikkben olvasható, a szifilisz elsősorban a nyál- és a nyálka-mirigyeket, a nyálkahártyákat támadja meg, és a véráramon keresztül terjed, csakúgy, ahogy a Lyme-kórnál is történik. A szifilisz miazmáról és e miazma elsőszámú anti-miazmatikus szeréről, a Mercuriusról szóló cikkben felsorolt testi és idegi eredetű tünetek a legteljesebb mértékben megegyeznek a Lyme-kórnál leírt tünetekkel, (az egyezések olyan mértékűek, hogy felsorolásuk azt jelentené, hogy az egész cikket ide kell másolni).
Egy homeopátiás honlapon találtam a következő szöveget a LYME-kórral kapcsolatban:
Mindezek után, azt tudom ajánlani, amit a levélírónak is. Akár elvégzi a Borrelia-nozódával a kezelést, akár nem, az e kórban szenvedőknek érdemes egy alapos anti-miazmatikus (jelen esetben anti-szifiliszes) kúrát végigcsinálni. Ehhez a fent felsorolt szerekre van szükség: Sulph C 30 (hetente egy adag négy héten át), Thuja C 30 (hetente egy adag négy héten át), egy hét szünet, Nit-ac LM 6 (háromnaponta egy adag négy héten át), egy hét szünet, Merc LM 6 ((háromnaponta egy adag hat héten át). Feltéve: 2013. június 6.
Kiegészítés 2013. július 29-én:
A Pyrogeniumról ezt írja Dr. Karl Stauffer (aki abban az időben gyógyított homeopátiával, amikor még nem készítettek minden állítólagos kórokozóból nozódát):
Természetesen se azt nem állíthatom, hogy az engem megcsípő kullancs fertőzött volt, se azt, hogy ha igen, én megkaptam-e a fertőzést, de azt sem, hogyha mégis megkaptam, a Pyrogenium segített abban, hogy a betegség ne alakuljon ki. Mindenesetre a gyulladás – ha halványan is, de – még ma, mintegy hat héttel a csípés után is látható a bőrömön, viszont semmilyen más panaszom nincs.
Én eddigi életem során négyszer találkoztam epilepsziás esettel. Az első németországi fogorvosi rendelőmben egy fiatal lánybetegem volt, akinek fogínye a szedett gyógyszerek mellékhatásaként borzasztó erős gyulladásban volt, olyannyira, hogy alig lehetett a fogait látni, kezelni pedig szinte sehogy, és aki ennek következtében sorra vesztette el a fogait.
A negyedik epilepsziás beteget csak elmesélésből ismerem: egyik orvos-barátnőm húga, akinél első gyermeke szülése előtt öt évvel jelentkeztek az első rohamok. Orvos nővére ismerve az allopátiás gyógyszerek veszélyét, nem engedte húgát gyógyszeresen kezeltetni, betegségét pihenéssel, az alvását elősegítő enyhe nyugtatókkal gyűrték le. Ma már három egészséges gyermek édesanyja.
Egy régi szakkönyvben többek között ezeket, a gyógymód szempontjából fontos adatokat találtam:
Azért idéztem ilyen hosszan a tüneteket, mert a homeopátiás repertóriumokban a szereket e tünetek alapján kell kikeresni. A Boericke repertóriumban a kisebb rohamoknál a következő szerek szerepelnek: Bell, Caust, Phos, ZYNK-CY. A Boericke-ben szereplő tünetcsoportok a következők: megelőző (fizikai) jelenségek; aura; kísérő tünetek; követő állapotok; kiváltó okok; modalitások. Ezek alapján kell kikeresni a helyes szert magukra a rohamokra.
Dr. Karl Stauffer ezt írja az epilepszia homeopátiás kezeléséről:
Abban minden homeopátiás szakkönyv megegyezik, hogy epilepszia esetén nem szabad a szereket alacsony, tehát D 30 alatti potenciában szedni! Azt sem árt tudni, hogy a depresszió elleni szerek – még ha a szülők szedték is ezeket a gyermekük fogantatása előtt – elősegíti az epilepszia kialakulását. És azt sem szabad elfelejteni, amit még a régi, fent idézett tankönyv szerzője tudott, hogy az epilepszia az öröklött szifilisz egyik tünete is lehet (vagyis az alkati kezelés során anti-szifiliszes szert is adni kell a betegnek).
Utalva a pulimra és az aura-állapotra, azt is meg lehet próbálni, hogy az epilepsziás betegnél mindig legyen Acon, Cupr, és olyan szer, ami már korábban helyesnek bizonyult (Bell vagy Dig), és az aura alatt ezekből szedjen be néhány globulit. Ahogy kutyám esete mutatja, ezzel talán ki lehet védeni, vagy jobb esetben meg is lehet előzni a roham kialakulását. Feltéve: 2013. július 16.
A Boericke-ben a klimaktérium címszó alatt a következő panaszok vannak felsorolva: [Az internetről letölthető angol nyelvű – eredeti – Boericke-ben megtalálható mindaz, ami a kiegészített német Boericke-ben. De van néhány szer, mely az angol nyelvű eredetiben nem felel meg a ma szokásos jelölésnek, ezek közül a legfontosabb, hogy a Sulphurt „Sul”-nak írja, nem csak itt, hanem mindenütt, erre vigyázni kell. Ezen kívül néhány szert a botanikai nevén használja, például a Seneg nála Polyg, mert a botanikai név: Polygala Senega. A főbb eltérések ezek (elől a régi, utána a ma szokásos elnevezés): Amyl=Amyl-ns; Bellis=Bell-p; Calc. ars=Calc-ar; Cím=Cimic; Oophor=Ov; Semperv. t=Semp; Sul=Sulph; Val=Valer; Polyg=Seneg.] Boericke a speciális tünetekre megadott speciális szerek előtt felsorolja az ilyenkor általánosan használt szereket, ezek (ahogy már írtam, Boericke csak két értéket használ, az egyértékű szereket nem adja meg): Acon, Agar, Alet, AMYL-NS, Agui, Arg-n, BELL, BELL-P, Bor-ac, CACT, Calc-ar, Calc, Caps, Carb-v, CAUL, CIMIC, Cocc, Coff, CON, Cycl, Ferr, GELS, GLON, Graph, Helon, IGN, JAB, Kali-br, KALI-C, KREOS, LACH, Mag-c, MANC, MURX, NUX-M, NUX-V, OV, Plb, PULS, SANG, Semp, SEP, SULPH, Sul-ac, Ther, UST, Valer, Vip, Visc, ZINC-VAL.
Dr. Stauffer Homeopátiás kézikönyvében a következő szereket ajánlja: A vazomotorikus zavarokra, azaz a vértolulás, hőhullám, izzadás, idegesség, szívdobogás, mellkasi szorító érzés és székrekedés jellemezte tünetegyüttesre elsősorban Lachesist; aztán a tünetek szerint még Glonoiumot, Belladonnát és Sanguinariát ajánl.
A tapasztalat azt mutatja, hogy leggyakrabban a következő zavaró tünetek okoznak gondot a változókorba kerülő nőknél: Fokozott ingerlékenység, hajhullás, szívdobogás, vértolulás, nagyfokú izzadással és kipirulással járó hőhullám, fülzúgás, szédülés.
Az itt felsorolt hét tünet közül is kiemelkedik azonban az izzadással járó hőhullám, mert a mindennapi életben rendszerint ez okozza a legtöbb kellemetlenséget, legalábbis ez az a panasz, ami miatt a nők legtöbbször orvoshoz fordulnak. A hivatalos egészségügy egyetlen megoldást ismer e problémákra, a nem elég súlyosan elítélendő hormon-kezelést. Az a nő, aki nem akarja egészségét rombolni, és hormon-kezelés helyett inkább a homeopátiához fordul, általában két lehetőség között választhat: vagy szedi a médiában reklámozott komplex szereket, vagy elmegy egy homeopatához, aki – amennyire én tudom – vagy a Lachesist vagy a Sepiát adja ilyenkor magas potenciában. Az előbbi módszer – komplex szerek szedése – csak kevéssel rosszabb megoldás, mint a hormonszedés. Az utóbbi pedig az esetek túlnyomó részében nem más, mint sima tüneti kezelés (mondhatni elnyomás), ami ugyan nem annyira káros, mint az allopátiás elnyomás, és – mint sok tüneti kezelés –elsőre azonnal hat, de ez a hatás alig pár hétig tart, és a szerismétlés már semmilyen eredményt nem hoz.
A változókori panaszokat tehát a helyes alkati szerrel lehet a leghatásosabban és legtartósabban megszüntetni, mégpedig akkor is, ha a páciens alkati szerében a változókori tünetek nem is szerepelnek. Ugyanis a változókori tünetek egyfelől az öregedés jelei, másfelől a miazmás terheltségé, és mint ilyenek, nem specifikusan az alkatra jellemzőek. Feltéve: 2013. szeptember 4.
A felfúvódás korunk egyik nagyon elterjedt, igen kellemetlen, tipikusan „civilizációs” betegsége. A haspuffadásnak több oka lehet, de most nem ezekkel az okokkal akarok foglalkozni, hanem csak fel akarom hívni a figyelmet egy szerre, amit a homeopátiával foglalkozó ismeretterjesztő könyvek gyakran kihagynak a meteorizmus elleni felsorolásból, mégpedig valószínűleg azért, mert arra a három szerre koncentrálnak, melyeket e panasszal kapcsolatban a legtöbbször alkalmazni szoktak, és amelyek ezért e panasz megszüntetésére a legismertebbek lettek. Ezek a Carbo-vegetabilis (Carb-v), a China (Chin) és a Lycopodium (Lyc). A szakkönyvek még azt is leírják, hogy e három közül mikor melyik a leghatásosabb: A has felső részénél, a gyomortájon jelentkező puffadás esetén a Carb-v, a gyomorban, valamint a vastagbél baloldalon elhelyezkedő, lefelé menő szakaszában, a Lyc, és a China mindenütt. E három szer rendszerint azokban az esetekben hat, melyeknek oka a máj, vagy a bélrendszer megbetegedései között keresendő. Van azonban egy másik betegség is, ami elviselhetetlenül kellemetlen felfúvódást okoz, és ez a nyombélfekély. E betegségek egyik specifikus szere az Argentum nitricum (Arg-n = ezüstnitrát, régi nevén: pokolkő).
Kent ezt írja – a többi hatás mellett – az Argentum nitricum-ról: „E gyógyszernél bárhol felléphetnek fekélyesedések, de elsősorban a nyálkahártyákon. … Meglepő, hogy az Arg-n kóroktanában ilyen nagyfokú hajlamot mutat a fekélyképződésre, mikor a régi iskola (népi gyógyászat) a pokolkövet (=Arg-n) a fekélyek kiégetésére használta, és ezzel érte el behegedésüket. Valójában igencsak furcsa, hogy a régi iskola pont egy ilyen erős marószert, mint a pokolkő, használt fel a fekélyek gyógyítására. A fekélyek, melyeket az Argentum nitricum meggyógyít, nagyon érzékenyek. Helyükön vörös dudorokat, értágulatokat és kékespiros elszíneződést találunk.” Bár az Arg-n azok közé a homeopátiás gyógyszerek közé tartozott, amit férjemnél éveken keresztül újra és újra sikerrel alkalmaztam (aki 50 éves korában majdnem belehalt vérző gyomorfekélyébe), a most felsorolt tünetekre csak akkor lettem figyelmes, amikor nem sokkal ezelőtt komoly idegi és fizikai megerőltetés következtében hónapokig csillapíthatatlan felfúvódások gyötörtek. Hiába próbáltam végig a fent említett három legismertebb flatulencia-szert, a korábban már bevált Lyc-t, majd a Carb-v-t és Chinát, egyik sem segített a legcsekélyebb mértékben sem. Úgy éreztem magam, mintha hasam helyén állandóan egy kongó dobot tolnék magam előtt. Több hónap telt el így, míg végre a repertóriumban utánanéztem a tüneteimnek. Ekkor fedeztem fel az Arg-n-t panaszomra. És ekkor jutott eszembe, hogy 21 éves koromban súlyos nyombélfekélyem volt, ami bár meggyógyult, de nyilván hagyott maga után érzékenységet és a Kent által említett hegeket. És e hegek az idegi-fizikai megterhelés hatására a fekélyesedésre jellemző gázokat termeltek. Abból a tényből, hogy néhány adag Arg-n D8 tökéletesen megszüntette a puffadásomat és a kellemetlen érzéseimet, arra következtetek, hogy fekélyem nem újult ki, csak a helyén levő heg okozta a panaszaimat. És arra is, hogy az ilyen begyógyult fekélyek mindig fellobbanhatnak, és maguk a hegek is okozhatnak a fekélyéhez hasonló kellemetlen panaszokat. Vagyis mint minden betegséget, a felfúvódást is akkor lehet a legeredményesebben kezelni, ha ismerjük a kiváltó okokat. És hogy azoknak, akiknek gyomorfekélyük van vagy volt, és akiknek panaszai a fent idézett tünetekhez hasonlítanak, az Argentum nitricum a megfelelő szer.. Feltéve: 2017. szeptember 8.
A következőkben – egy ragyogó sikertörténeten keresztül – a modern egészségügy egy újabb „diadalmas feltalálásáról” lesz szó, az úgynevezett Helicobacter pylori okozta betegségekről. Ez a „nagyszerű” felfedezés és új gyógyítási mód hasonlít a fentebb bemutatott Human papilloma vírus esetre: A kutatók kutatgatnak, találnak egy baktériumot valahol, és kijelentik, hogy ez okozza a kérdéses terület, szerv minden kellemetlen tünetét. Vagyis azt teszik (a betegek kárára), amit immár több mint egy évszázada: felcserélik az okot az okozattal, ami mivel élőlényekről van szó, túlságosan is gyakran jár végzetes eredménnyel.
Ezt a típusú „tudományos fejlődést” könyvemben („Szénanátha gyógyítása biztosan, olcsón, tartósan, mellékhatások nélkül”) egy megtörtént esettel mutattam be (53-54. oldalon):
A most következő sikertörténet a Helicobacter pylori-féle fertőzésekről szól. Ezt a baktériumot az elmúlt 30 évben találták fel: Az interneten ezeket lehet olvasni róla és az általa „előidézett” betegségekről:
»A Helicobacter pylori a gyomorkapu szélsőségesen savas kémhatású közegében is életképes Gram-negatív baktérium. Elősegíti a gyomorfekély és a gyomorrák kialakulását. …
Mielőtt az olvasó beszámolóját szó szerint leközlöm, a nagyobb haszonnal való olvasás érdekében nagyjából bemutatom az előzményeket. Férje panaszairól – terhelésre fáj a bal alsó lábszára – első ízben másfél évvel később írt levelében beszélt. Elmondta, hogy férje családjában volt rákos megbetegedés, ezért kezelését tisztítókúrával, majd anti-miazmatikus kezeléssel kezdte meg. Először Thuját, majd Carc szedett a férje, de az utóbbit elég hamar abbahagyták, mert nem használt, helyette visszatértek a Sulph-ra, majd egy Med kúrát csináltak végig. Ez utóbbi kúrával 2014. augusztusában lettek kész, és mivel a tünetek elmúltak, egy időre abbahagyták a homeopátiás kezelést. A hölgy legközelebb 2018. márciusában jelentkezett, amikor újra tanácsot kért tőlem férjével kapcsolatban: „Férjem több éve szenvedett szénanáthában. A homeopátiának köszönhetően, nagyon szépen lecsökkentek a panaszai, azonban kb. tavaly ősz óta a lábszárán és az alkarján tele lett kiütéssel. Mindig vannak rajta kisebb-nagyobb kiütések az ősz beköszöntével egészen tavaszig, amíg lengébb ruhára nem vált és levegőzik a bőre. Most ősztől azonban nagyon komoly méreteket öltött a dolog (egy Carc kúra után). Most Bacillinum C200 kúrát tartunk.” Válaszom így hangzott: „Minden miazmának, kivétel nélkül, nagyon sok bőrtünete van. Egyáltalán a bőrt lehet a legnehezebben gyógyítani, mert a hivatalos egészségügy számára a bőrbetegségek okai ismeretlenek, a homeopátia számára pedig a speciális, egyéni tünetek hiányoznak. Próbálja meg még egyszer csak a bőrtüneteket kirepertorizálni: viszket, nem viszket, ég, nem ég, mitől jobb, mitől rosszabb stb. Talán kijön valami. Imhäuser doktornő a bőrtünetekre is sajátvér terápiát javasolt. A bőrbetegségek a legnehezebben kezelhető betegségek, melyeket szinte csak véletlenül lehet még a homeopátiában is meggyógyítani. Minden miazmára kivétel nélkül jellemző. És sajnos az antibiotikumos vagy operációval való eltüntetésük nagyon veszélyes, hiszen legtöbbször nem önmaguktól vannak, hanem valami belső betegség külső nyomai. Ugyanakkor nagyon meg tudom érteni, ha valakit annyira zavar, hogy mégis antibiotikumhoz nyúl. Ha a férje ezt tenné, és sikerrel jár, akkor, legalább ha túl vannak rajta, adjon neki Sulph-t, (Nux-t, Sil-t), a semlegesítésre.
Ezután hónapokig nem hallottam róla, majd 2018. augusztus 9-én újra írt, és az egészségügyi intézményekben, különböző orvosoknál megélt, fia betegségével kapcsolatos kálváriáját mesélte el, de utalt arra, hogy hamarosan elküldi nekem férjével kapcsolatos „sikertörténetét” is. 2018. augusztus 17-én megérkezett a beígért „sikertörténet”, ami valóban szó szerint az, és megérdemli, hogy – az olvasó beleegyezésével – mások okulására közreadjam. Íme:
A férjemmel kapcsolatos siker a következő: Napról-napra több folt lett rajta, és ez még megtetézve azzal, hogy piros göbök is megjelentek a bőrén. Nem volt türelme tovább a homeopátiához (kb. 3 és fél hétig kezeltem ezzel) és elment orvoshoz. A klinikán Helicobacter pylori fertőzést állapítottak meg nála. Egy csomó recepttel jött haza. Nem akartam lebeszélni a kúráról, mert láttam, hogy nagyon zavarja a bőre állapota, de azt sem akartam, hogy beszedje azt a temérdek gyógyszert. Az orvos a klinikáról egyébként azzal engedte el, hogy „nem lesz könnyű a kúra, de ki kell bírni”. Mindenki, akinek elmondta, hogy mit állapítottak meg nála, és akinek már volt része ilyen „csodás” kúrában, azt mondta, hogy a falat fogja kaparni úgy fog fájni a gyomra, és utána lehet, hogy soha többé nem tudja elhagyni a gyomorvédő tablettát, mert úgy tönkreteszi a gyomor nyálkahártyáját a kapott gyógyszer. Mégis úgy döntött, hogy belevág az antibiotikumos kúrába. Szinte már egybefüggővé váltak a kiütések és élénk színű, vörös volt az egész alsó lábszára. Kb. 2 hete szedte a gyógyszereket, amikor elkezdett nagyon dagadni a bal lába és fájni kezdett a gyomra. Nem tudott rendesen enni, mert hamar telítődött kis mennyiségű ételtől is. A bal alsó lábszára, bokája olyan lett mint egy elefánté, már nem is nagyon tudta terhelni, mert ahogy mondta „az az érzésem, hogyha ráállok szétdurran”. Úgyhogy nyugtáztuk, hogy így kezel a mai, modern orvostudomány. Leállt a gyógyszerekkel.
Újabb koktélt állítottam neki össze: Graph CH30, Nat-s CH30, Sulph CH30 napi szinten, és e mellett elkezdte szedni a Carc nozódát LM6-ban 4 hétig. Egy hétig naponta, utána két naponta.
Mindig este vesszük be a szereket. Ezt azért írom le, mert este bevette a szert és másnap reggel – homeopátiával való kezelése óta először – azt mondta nekem, hogy nem tudja megmagyarázni, de „valahogy legbelül érzem, hogy ez a szer az enyém és nagyon jó”. Furcsa volt. Szedte már ezt a szert, de akkor nem volt ilyen hatással rá. Talán most ért el egy olyan réteget az eddig szedett homeopátiás szereknek köszönhetően, ami tényleg segítette a gyógyulást. Persze vissza kellett mennie a klinikára kontrollra, mert erőszakoskodtak, hogy meg kell nézniük, hogy áll a Helicobacter. Semmit nem találtak! Persze a férjem nem kötötte az orrukra, hogy mitől gyógyult meg, csak jól szórakozott rajtuk, amikor azzal engedték útjára, hogy „örülünk, hogy segíthettünk”. A bőre teljesen olyan – az alkarja és a lába is – mintha semmi nem lett volna rajta. Teljesen bőrszínű, sima és a dagadás is eltűnt. Az örömöm határtalan! Tönkretették volna, élete végéig gyógyszerfogyasztásra ítélték volna! Azóta köztes szerként szedett Thuját 3 hétig és most a Lycopodium szedését LM18-ban kezdte el. Mivel a gyomra gyógyszerek nélkül is nagyon érzékeny, valamint úgy láttam, mintha kicsit sárga lenne a tenyere, ami a májra utal, valamint a bőr a májjal van összefüggésben, úgy gondolom, nem fogok mellé ezzel a szerrel. Férjem elismeri a homeopátia nagyszerűségét, hatékonyságát, de ez minden várakozását felülmúlta. Nem mondta, de én láttam, hogy úgy vélekedett, hogy a baján a homeopátia nem tud segíteni, csakis az allopátia. Azonban a saját tapasztalatnál hathatósabb bizonyíték nincs, és értelmetlenné tesz minden egyéb okoskodást.
Ezt a gyönyörű történetet – azon kívül, hogy nagy öröm ilyen sikeres történetről hallani – még több más okból is közöltem: 1. Nagy örömmel tölt el, hogy újfent bebizonyosodott, hogy a honlapon közölt tudnivalók igenis lehetővé teszik, hogy azok, akik komolyan veszik, képesek legyenek belőle okulni. Magyarul: a homeopátiában igenis önmagunk és legközelebbi hozzátartozóink kezelése a legmegfelelőbb gyógyítási módszer! És ehhez az ajánlott könyvek, az interneten található adatok, és nem utolsó sorban ez a honlap elegendő információt nyújt! A leírtakból szorgalommal, odafigyeléssel, felelősséggel bárki elsajátíthatja a homeopátiát, és sikeresen kezelheti környezetét és magát! Erre gyönyörű példa a beszámoló azon része, melyben a hölgy a beszélgetésüket meséli el, benne azokat a részeket, melyeket a férje csak úgy, mintegy véletlenül közölt vele. Egy hivatásos orvosnak soha, se ideje, se lehetősége nem adódik arra, hogy ilyen alaposan megismerje, kikérdezze a hozzá forduló beteget! 2. A laikus hölgy arról is beszámol, hogy végülis az a szer segített férjének a legjobban, amit korábban már kapott, de akkor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. – Ez megint a homeopátia egyik sajátossága, amiről már volt szó a honlapon, és amiről soha nem szabad megfeledkezni: Lehet, hogy egy kiválóan megválasztott szer nem hat, mert működését olyan „rétegek” akadályozzák, melyeket előbb el kell távolítani (többnyire anti-miazmatikus szerekkel). Tehát, ha valaki biztos abban, hogy jó szert választott ki, de az még sem hat, akkor egyelőre tegye azt félre, de próbálja meg később újra bevetni, ha már túl vannak az alap kúrákon. Vagyis – ahogy a régi bölcs homeopaták mondták –: a homeopátia (szinte) mindig segít, csak mi nem tudjuk mindig megtalálni a megfelelő szert! Ezért a sikertelenségek ne vegyék el önbizalmunkat, ne veszítsük el a homeopátiába vetett hitünket, és próbáljuk meg újra és újra a helyes szert megtalálni! Pontosan ez az a kitartás, ez a nekifutás újra és újra, ami a fenti sikertörténetben a legcsodálatraméltóbb! 3. A férj nagyon okosan cselekedett, amikor az orvosoknak nem árulta el, hogy valójában, mitől is múltak el a tünetei. Teljesen felesleges velük vitába keveredni, mert ami a fontos lenne, hogy magukba szálljanak, és tanuljanak az ilyen esetekből, azt az eleve meglévő elfogultságuk és egzisztenciális érdekük nem teszi lehetővé. Így a páciens számára csak kellemetlenséget okozna, ha felfedné előttük, hogy homeopátiát használt. 4. Bár a hölgy részletes „koktéljának” leírását is benne hagytam a beszámolóban, mégis óva intek attól, hogy hasonló esetben bárki meggondolás nélkül ugyanezeket a szereket használja. Ahogy tanácsoltam neki, és ahogy a hölgy ezt a tanácsot követte, MINDEN esetben ki kell repertorizálni a tüneteket és az egyént kezelni, nem a betegséget! Tehát hasonló esetben és minden esetben mindenkinek a saját tünetei alapján kell megkeresnie a megfelelő szereket! 5. Végezetül egy megfigyelés a részemről: Minél kevesebb allopátiás gyógyszert szed valaki, és minél kevesebb allopátiás kezelésben részesül, annál tovább marad egészséges. Egyre komolyabb meggyőződésem, hogy ez a kettő összefügg! Ami viszont azt támasztja alá, amit Hahnemann és minden komoly homeopata mindig is állított: Az allopátia az esetek túlnyomó részében maga felelős a népesség egészségi állapotának rohamos rosszabbodásáért! Ezért olyan fontos, hogy minél több bajunkra, akár fiatalok, akár idősek vagyunk, homeopátiás gyógyszert használjunk! Feltéve: 2018. augusztus 23.
|
GYAKORLATI HOMEOPÁTIA ALKATI KEZELÉS GALÉRIA GYAKORI KÉRDÉSEK LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK KERESÉS A HONLAPON KAPCSOLAT HASZNOS LINKEK
|