A Silicea homeopatikus szert mind az akut, mind a krónikus betegségeknél nagyon gyakran alkalmazzák. Homeopatikus szikének is hívják, mert eltávolítja a szervezetből az idegen anyagokat, például a szilánkokat, tüskéket, sőt a ciszták tartalmát is. (A Silicea ezen tulajdonságával kapcsolatban lásd a honlap GYAKORI KÉRDÉSEK című oldalának egyik bejegyzését.) Elősegíti a tályogok érését, majd a genny távozása után gyorsítja a gyógyulást. De kiválóan alkalmas a már gennyel teli vagy elgennyesedőben lévő sebek gyógyítására is, mivel a szervezetet a beteg szövetek (nem csak a felszíni, de a mélyen fekvő szövetek) kilökésére, illetve lebontására és felszívódására serkenti. Akut panaszoknál gyorsan fejti ki a hatását, de krónikus betegségeknél (amikor a beteg érzelmi tünetei a mérvadóak a szerkiválasztásnál) lassú a hatása.

Mivel a Silicea nélkülözhetetlen a bőr, a csontok, az inak, a szalagok, az erek, a körmök és a szemek felépítésében és megszilárdításában, nem csoda, hogy mindig, de különösen korunkban elengedhetetlen szer. Hatóterületének még a felületes átnézésekor is kiderül, hogy mennyi ma „divatos” bajnál kell(ene) használni. A növekedésben visszamaradt gyermekek, a korán „elhasználódott” felnőttek, de minden más életkorú ember egyik legfontosabb szere, mely – csakúgy, mint az eddig bővebben bemutatott szerek közül a Phosphorus és a Sepia esetében – nem csak a „született” Silicea-alkatú egyéneknél, de időnként csaknem mindenkinél alkalmazásra kerül. (Silicea a Schüßler-sók egyike.)
     A Silicea serkenti az immunrendszer falósejtjeit, hogy a behatoló kórokozókat megsemmisítsék. (Ezért a gyerekkori leukémiánál és az AIDS-nél is segít.) Az erek falait megőrzi elasztikusnak, véd az érelmeszesedéstől. Segít a porckorong megbetegedéseinél, a csontritkulásnál. Meggátolja a növekedéskor a csontképződés zavarait. Javítja a bőr gyógyulási folyamatait sérülések után, és az idő előtt megöregedett bőrt kisimítja.

Dana Ullman írja a kovasavról, a Silicea homeopatikus gyógyszer alapanyagáról: „Az oxigén után a kovasav, a szilícium-dioxid a második legnagyobb mennyiségben előforduló anyag a földön. A természetben a kovasav a kvarcban, a kovakőben, a homokkőben, a homokban, valamint számos más ásványban is előfordul. A cement és az üveg legfontosabb összetevője. A fűszálakban és a gabonák szárában is megtalálható. A kovasav biztosítja azt, hogy a növény szára egyenesen álljon. – Az emberi szervezetben előforduló kovasavnak hasonló kohéziós funkciója van. Bár a testben viszonylag kis mennyiség található belőle, a szöveteket összekötő kollagén nagy mennyiségben tartalmazza. Az artériák, az inak, a bőr, a kötőszövet, a haj, a köröm és a szem is sok kovasavat tartalmaz.”

A szer központi magja: a kifejezés és a befogadás, azaz a reakcióképesség hiánya. A Silicea nehezen tudja kifejezni vagy képviselni magát; és ehhez társul még a lassúság, ami a szer másik kulcs tünete.

Beállítottság, viselkedés
A Siliceát igénylő egyének ugyan jó megfigyelők, és ezért könnyen felfogják és raktározzák magukban az információkat, de nincs önbizalmuk és kifejezőkészségük, melynek segítségével érvényesítenék és felhasználnák tudásukat. Lassan reagáló természetükből fakadóan hajlamosak megelégedetten vegetálni, a Silicea-gyermekek például egy sarokban üldögélnek, miközben a többiek zajosan játszanak vagy rohangálnak körülöttük.
     A Silicea-alkatú ember engedékeny, határozatlan, retteg a kudarctól, zárkózott, nem akar felelősséget vállalni semmiért. Ingadozó, nem szereti elkötelezni magát, konfliktuskerülő, félénk, szégyenlős és nagyon óvatos – e tulajdonságai végül gerinctelenné tehetik.
     Kerül mindenfajta vitatkozást és összeütközést, mégis végtelenül makacs; nem adja fel, de a vita és a másik meggyőzése vagy engedélye helyett elmegy, és nyugodtan folytatja, amit megkezdett. Rendkívül szorgalmas, hatalmas munkabírású, de gyenge fizikuma miatt a rengeteg elvégzett munka testileg-lelkileg kifárasztja.

A Silicea egész életében sokat tanul, majd többnyire értelmiségi foglalkozást választ, mert az kevesebb erőszakosságot igényel, mint az üzleti élet. Bátortalan természete miatt nem alkalmas vezetőnek, inkább szakemberként dolgozik, aki a tudományoknak szenteli az életét. Ha mégis vezető beosztásba kerül, előfordulhat, hogy egyszer csak otthagyja addigi életét, elvonul a városból és egyszerű munkás vagy gazdálkodó lesz.

A Siliceát igénylő egyének lassúsága abban is megnyilvánul, hogy tünetei lassan fejlődnek ki, de a gyógyulás is lassú, a homeopatikus szer bevétele után a hatás kifejlődéséhez olykor hetekre, hónapokra van szükség.
     A lassúság testi, érzelmi szinten egyaránt jellemző. Könnyen kifárad, kisebb erőkifejtés után is elfogy a levegője, elsápad. Hiányzik belőle a lendület és a határozottság. A kovasav nélküli fűszálhoz hasonlóan az ilyen ember a munkától annyira elfárad, hogy teljesen elerőtlenedik, összecsuklik.

A kudarctól tartva fél a változásoktól, nem szeret új dolgokba belevágni. A Silicea gyermek édesanyja közvetítésével beszélget a homeopatával, túl szégyenlős ahhoz, hogy közvetlenül kommunikáljon. Nem bízik a képességeiben, de rendkívül kitartó abban, amit egyszer eltervezett, illetve amibe egyszer belefogott.
     A Silicea-alkat sokkal könnyebben ijed meg apró dolgoktól, mint a jelentősebb bajoktól. Sőt, az apró dolgokkal kapcsolatosan rögeszméje alakulhat ki, ilyen rögeszméje például, hogy fél a tűktől és a hegyes tárgyaktól. George Vithoulkas szerint a rögeszmék kialakulása és a daganatképződés rokon tünetek.

Kiváltó okok
Stressz, vizsgák, nyilvános szereplés, új élethelyzetek, kudarc, amikor leszidják, kinevetik, megsértik az önérzetét; ijedtség. Túlfeszített tanulás következtében jelentkező szellemi kimerültség. Izzadás elnyomása.
     Védőoltások káros hatásai (kivéve a himlőoltást, annak a szere a Thuja).

Testi tünetek
A Silicea-szervezet rosszul építi be a tápanyagokat, alultáplált, gyengék a körmei és a hajhagymái. A lassú emésztés minden szinten megfigyelhető. A túl sok szellemi munka miatt kimerül és egy bizonyos pont után teljesen üressé válik.
     Gyenge az immunrendszere. Jellemző rá a belső hő és az energia hiánya. Ezért nagyon hajlamos a megfázásra, az állandó arcüreg-, fül- és tüdőgyulladásra. Gyermekeknél a fület érintő gyakori fertőzések. Mindezek a betegségek elhúzódnak és nehezen gyógyulnak. Bár 25. életévére rendszerint rendbejön az ellenállóképessége, de a normális szintet sosem éri el. A Silicea-emberek mindig betegek valamiben.

A Silicea-csecsemő nem fogadja el az anyatejet; vagy ha mégis, akkor vagy hasmenést, vagy bélgörcsöket kap tőle. Nagy a koponyája, sovány a teste (a rossz tápanyag-értékesítés miatt), nehezen ürülő, savanyú szagú széklet és verejték (főként a fejen és a nyakon), nyitott kutacsok.
     Később is megmarad görhés, görbe- és soványlábú, felfúvódott, nagy hasú, szenvedő arckifejezésű gyereknek, ezért könnyen felismerhető. Vékony csontozatú, testalkatú és rengeteg nehezen hegedő seb és a karcolás van rajta. Hideg ételeket és italokat szeretne fogyasztani, a meleg ételeket visszautasítja. Elég különös tünet, hogy sokszor emészthetetlen dolgokat, meszet, homokot eszik. A Silicea alkalmas a fejlődésben visszamaradt gyermekek gyógyítására.
     A Silicea felnőtt korban is izzad, ez egyik legjellegzetesebb tünete. Hónaljban, a fején, a nyakán, a mellén, de leginkább a lábán. Minden gyors vagy energikusabb mozdulatnál heves izzadság önti el a beteget. Az izzadásnak nemcsak a kozmetikai szerekkel és szintetikus gyógyszerekkel történő elnyomása vált ki nála komoly betegséget, de az is beteggé teszi, ha huzat hatására a verejték elpárolog róla. Megfájdulhat a feje, vagy az izületei.

Makacs, elgennyedő sebek. Sipolyok, krónikus tályogok. Gyulladt, majd megkeményedett mirigyek (nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása), sebek. Akne, ami sebhelyet hagy maga után. A Siliceával kezelhető tályogból nem ürül genny, a szálka nehezen távolítható el (a szer bevétele után a szálka kidobódik). A Silicea elősegíti az idegen testek eltávolítását a testből, ezért homeopatikus szikének is nevezik.
     Makacs székrekedés. Még a puha széklet ürítése is nehéz. Szélsőséges esetben egyáltalán nem is érez székletürítési ingert.
     Korán kezdődő kopaszodás. Fehér pontok a kézkörmökön, törékeny körmök, befelé növő köröm a nagylábujjon. Berepedezett ujjbegyek. Egészségtelen kinézetű bőr, melyen minden sérülés elgennyesedik. Lábizzadás, bűzös verejték, és a lábujjak közének gombásodása.
     Erőtlen a kézfogása. A koponya hátsó részétől a homlokig terjedő fejfájások. Csapott áll. Rendkívül érzékeny a holdfázis változásaira, különösen újholdkor romlik az állapota. Nagyon fázós. Fél a tűtől és az injekció miatt a fogorvostól. Rossz előérzet miatti szorongás.
     Csont- és porcbetegségek, csontlágyulás, csontkinövések. Fogszuvasodás. Érfal elmeszesedése. Daganatok. Szédülés.

Rosszabbodás: hidegtől; kitakarástól; huzattól, oltás után.
Javulás: ha jó melegen be van bugyolálva; meleg borogatástól.

Kiegészítő szerei: Calcium carbonicum, Natrium muriaticum, Pulsatilla, Thuja, Tuberculinum.

Catherine R. Coulter a Silicea bemutatását azzal a megállapítással kezdi, hogy bár a Silicea jellemző vonásokkal rendelkezik, mégis könnyű más alkati szerekkel összekeverni, mert sok tünete más domináns polychrestek tüneteivel keresztezi egymást. A tünetek részleges egyezése okán a Silicea rokon szerei tehát – Coulter szerint – Pulsatilla (amit a Silicea akut szerének is szokás nevezni), Lycopodium, Hepar sulfuris, Arsenicum, de különösen a Calcium carbonicum.
     Ezután a Silicea-portréját jellegzetességei alapján a természetből vett minták alapján négy fejezetre osztja: úgymint homokszem, búzaszár, egér és tücsök.

A homokszem

A homokszem kemény és kristályos szerkezetű, és nagyon sokáig tartott, amíg ezt a merev alakját elérte. A Silicea-páciens ugyanilyen tulajdonságokkal bír mind testi, mind lelki, szellemi síkon: lassú, szemcsés, merev, kemény és rideg.
     A keménység testi szinten kemény csomókban és kinövésekben, rostos csomókban, cisztákban, karbunkulusokban, a mell daganataiban, kemény, gyulladt mirigyekben (például a hónaljban, a nyakon), az izületekben meszes vagy gyulladásos lerakodásokban, a megkeményedett könnyvezetékben és hasonlókban mutatkozik.
     Silicea sokszor érdes, merev és rideg, ahogy azon csontokon látszik, melyek könnyen eltörnek, vagy azokon a hajszálakon, melyek végükön hasadnak, és a deformált, könnyen hasadó körmökön, valamint a kevés zománcú fogakon. Még a bőr is ridegnek tűnik, sipolyokra (különösen a végbélnyílásnál) és berepedezésekre (különösen az ujjhegyeknél, az ajkaknál, és a lábujjak között) hajlamos.
     Szemcsés tulajdonsága a szemek árpáin, a talpak és a tenyerek érdes bőrkeményedésein, az érdes (sokszor még homokszínű) ujjbegyeken, melyek fájnak a fogáskor, és a csiszolópapírhoz hasonló orcákon mutatkozik.
     Ezen kívül az „olyan, mint” tüneteknél még ilyen leírásokra is bukkanunk: mintha éles szemcsés valami lenne a bőrben, a szemben, a torokban, vagy nagyon gyakran, „mintha egy hajszál lenne a nyelven” (Hering).
     Lassúsága, azaz krónikus jellege („a panaszok hajlanak arra, hogy gyógyulás helyett krónikussá váljanak” – Farrington) a tünetek lassú kialakulásában és a még lassúbb gyógyulásukban jelentkezik. Ez az öngyógyításra való képtelenség a különböző bőrproblémáknál fejeződik ki a legfeltűnőbben.

A Silicea homeopatikus szer csodálatos módon szabályozza a gennyesedést, bárhol is legyen ez, a kötőszövetben, a csonthártyán, vagy a csontban: „Meggyorsítja a gennyesedést, ha erre van szükség, vagy fékezi a túlságos gennyképződést, ha erre van szükség” (H. C. Allen) A Hepar sulfuris-szal együtt a leginkább alkalmas arra, hogy a foggyökéren levő tályogot meggyógyítsa.

Feltéve: 2012. február 6.

A kovakő hajlíthatlansága a Silicea makacsságában fejeződik ki. Viszont ellentétben más makacs-szerekkel, az ilyen típusú ember nem veszekszik, nem lesz agresszív, hanem mosolyog, bólint, és utána mégis azt teszi, amit ő akar. Ha viszont ő akar másoknál valamit elérni, akkor látszólag egykedvűen, szelíden és higgadtan, de mereven és makacsul tart ki kívánsága mellett, míg végül minden ellenállást felőröl. Tudatosan vagy sem veti be a passzív ellenállásnak miden formáját, hogy végül az történjen, amihez neki kedve van, vagy amit ő tart jónak. Ha más nem vezet célhoz, akár beteg is lehet, csakhogy a többiek úgy viselkedjenek vele, ahogy ő akarja.

Ez a Silicea tulajdonság mutatkozik meg azoknál az embereknél, főleg lányoknál vagy fiatal asszonyoknál, akik látszólag – mint a Pulsatilla ténylegesen – védtelenek és segítségre szorulóak, valójában azonban nagyon is tudják, hogy mit akarnak, illetve sokkal inkább, hogy mit nem akarnak. Az ilyen embernek lehetetlen tanácsot adni, vagy ajándékot venni, mert semmi nem felel meg neki egészen. Még egy teljesen neutrális ajándék, mint például egy pár zokni, sem jó neki, ha az nem pontosan olyan, ami az ő ízlésének megfelel. Ugyanakkor Silicea ezt nem kellemetlenkedésből teszi (mint esetleg mások), hanem egyfajta merevségből. Azok az emberek, akik egyedül maradnak, nem azért, mert nem akarnak megházasodni, hanem azért, mert túlságosan válogatósak, gyakran Silicea alkatúak.

A Silicea-alkat minden életkorban ellenáll a külső nyomásnak vagy befolyásnak, és csökönyösen ezt ismételheti: „Én már csak ilyen vagyok, és senki nem fog soha megváltoztatni.” Mindeközben mégis félénknek és tartozódónak látszik. Elvi kérdésekben is olyan szilárd lehet, mint a kovakő, mely nyomás alatt ugyan törhető, de nem hajlítható.
     Mivel a Silicea – szemben más makacs alkati szerekkel, mint például Nux, Sulf vagy Lyc – makacssága részben a vitalitás hiányából is származik, bár csökönyösen ragaszkodik saját elképzeléseihez, de ahhoz már nincs ereje, hogy másokra ráerőszakolja saját akaratát, vagy aktívan valamit tegyen mások ellenállásával szemben.

Ez a hajlíthatatlanság és makacsság túlzott formájában a fix ideákhoz vezethet. Silicea mind negatív, mind pozitív rögeszmékre képes. Azok az emberek, akiket neki kell ellátni, annyira le tudják bilincselni, hogy még az egyébként legszelídebb Silicea is igen kellemetlen lesz, ha mások nem mutatnak akkora érdeklődést e személy iránt, mint amit ő méltányosnak tart.
     Ezek a rögeszmék a lelkiismeret-furdalás alakját is felvehetik. „Lelkiismeret-furdalás jelentéktelen apróságok miatt” (Hering), vagy „túlzott lelkiismeret-furdalás, mintha a legborzalmasabb igazságtalanságokat követte volna el” (Hahnemann), ilyen és ehhez hasonló leírások találhatóak Siliceáról a szakirodalomban.
     Silicea ugyanakkor nem tudatlanul veszi magára a „bűnbak” szerepét vagy szenved mások helyett. (Ez a szerep a Natrium muriaticum és a Staphysagria számára van rezerválva, akik olyan készséggel és odaadással szentelik ennek magukat, ami másokból mind tiszteletet, mind együttérző aggódást kivált.)
     Extrém esetekben a fix ideák kényszerképzetekhez, kóros lelki állapothoz vezethetnek. Ez az állapot gyengített formában íróknál és tudósoknál fordul gyakran elő, akik képesek szakadatlan koncentrációval dolgozni műveiken.

A Silicea-alkat hiányzó flexibilitása ezen kívül a változásoktól való irtózásban is megmutatkozik. Mivel nehezen szokja meg az új helyzeteket, minden újítástól viszolyog. Az ilyen típusra mondják, hogy a szokások rabja. Viszont akármilyen nehéz is egy helyzet, amihez alkalmazkodnia kell, ha már egyszer alkalmazkodott hozzá, azaz megszokta, akkor már egyáltalán nem találja nehéznek.
     A változásokkal szembeni ellenállás lehet az oka annak, hogy a Siliceát nagyon megterhelik a holdfázis változásai. Tünetei teleholdkor rosszabbodhatnak, de újholdkor még inkább.

A Silicea tünetei különösen a Calcium carbonicum tüneteihez hasonlítanak. Mindkét típus hajlamos gyerekként arra, hogy a fején és a nyakán izzadjon, de felnőttként Silicea még a háta felső részén, míg Calcium carbonicum az egész fején és a mellén is izzad (hónaljban mind a kettő). A Calcium carbonicum izmai inkább ernyedtek, a Siliceáé gumiszerűek, ő túlságosan mozgékony és összecsukló izomzatú. Gyakran egyik sem bírja a tejet, olykor az anyatejet sem, ami hasmenést és hányást okozhat náluk. Mindkettőnél előfordulhat, hogy homokot és emészthetetlen dolgokat esznek. És mindkettő akut szere a Belladonna (amit a felső légutak visszatérő gyulladása esetén adnak a gyermekeknek, és ami ezen kívül még a Tuberkulinum akut szere is).

E rokonság ismerete arra is szolgál, hogy a kezelő ne őrlődjön, ha páciense számára két vagy akár több alkati szer is illik. Ilyenkor többnyire mindkettő (vagy akár több is) bevetésre kerül majd, és nagy valószínűséggel jól ki fogják egymást egészíteni a hatásukban.

Külsőleg azonban már könnyebb a Calc-gyereket a Sil-gyerektől megkülönböztetni. A Calc-gyerek többnyire masszív, petyhüdt izomzatú, flegmatikus, és többnyire rózsás, telt arcú. Silicea viszont könnyebb felépítésű, sápadt vagy vérszegény, szinte átlátszó bőrű. A csapott vagy hasított áll nagyon jellemző a Siliceára. Boger szerint az áll és a nyak elülső része (pl. pajzsmirigy) egyébként is különösen sérülékeny helye ezen alkatnak.

A búzaszár

Siliceának egy másik aspektusa olyan embereknél mutatkozik meg, akiknek szilárd erkölcsi nézete és érzelmi stabilitása van, ugyanakkor azonban gyengék és kissé élettelenek. Kent ezt a típust a búzaszárhoz hasonlította. Ezt írta: „Ahogy a Silicea a gabonaszár számára támasztóvázat alkot, átvitt értelemben úgy hat a szer az emberi szellemre”, azaz szilárdságot kölcsönöz neki, tehát azoknak van a homeopatikus Siliceára szükségük, akik szellemileg gyengék, engedékenyek, zavarodottak és túl félénkek.

A Silicea külsejében is hasonlíthat a búzaszárhoz. Langaléta lehet, aki olyan törékeny, mint a nádszál, és akinek az állóképessége nagyon gyenge. Olyan panaszai vannak, melyeket a megerőltetés és a felhevülés okoz. A mindennapi élet testi követelményeinek való megfelelés akkora erejébe kerül, hogy nagyon kevés ereje marad az élet élvezésére.
     Szellemi téren is hiányozhat az állóképesség. „A szellemi munka rendkívül nehezére esik, olvasás és írás kimeríti”, írta róla Hering. Már a teendőire való gondolás is annyira kimerítheti, hogy agyonnyomva érzi magát, és ezért inkább fel is adja, és nem csinál semmit.
     Silicea az első szer a szellemi kimerültség esetén, még akkor is, ha maga az esemény hónapokkal korábban történt. Ezért írja Kent: „nem érzi magát jól azóta, hogy …”. Hahnemann pedig így jellemzi: „Már kevés beszélgetéstől is fejfájást kap és általános elernyedést”, más szóval zavarodottá válik, nem tud koncentrálni, vagy elfelejti, mit is akart mondani. Ez a kimerültség az alapja, hogy szétszórttá és feledékennyé válik, például nem tudja, hogy mit hova tett.

Mindazonáltal a búzaszár összképe nem mutat intellektuális alkalmatlanságot, vagyis Silicea nem ostoba, egyszerűen csak kimerült és túlterhelt. Emiatt folyton attól fél, hogy nem lesz képes az előtte álló problémát megoldani, és ez arra készteti, hogy meg se próbálkozzon vele. Ez a kishitű viselkedése arra vezethető vissza, hogy alábecsüli magát, és ezért olyan dolgokért sem vállal felelősséget, melyeket valójában képes lenni megoldani.
     A búzaszár Silicea-rétege ugyanazt a szerepet játssza, mint az osztriga héja, amiből a Calcium carbonicum készül, de nem olyan áthatolhatatlan, és ezért a külső hatásoknak nem tud olyan jól ellenállni. Ez a viszonylagos védelem-hiány és az önmagában való kételkedés végül oda vezethet, hogy „melankóliába, csüggedtségbe, életuntságba” esik (Hahnemann).

Bár Kent repertóriumában Siliceát a „gyáva” címszó alatt kétértékűként hozza, ez a típus finomabb és szubtilisebb módon igenis bátor tud lenni, amikor határozottságot és elvhűséget mutat a legnehezebb szituációkban is.

Silicea tudja magáról, hogyha egyszer elkötelezte magát, akkor nem fogja magát kímélni, ezért kerül olyan változásokat is, melyek lelkileg ki tudják meríteni. Ezért mielőtt valamibe belefog, valamilyen kapcsolatba belemegy, pontosan leméri, hogy melyik lépés mennyi erejébe fog kerülni. Ezután minden egyes lépést kipróbál, mielőtt a következőbe belekezdene.
     Ha ezután mégis elvállal valamit, akkor hajlamos arra, hogy többet csináljon, mint amennyit elvégezni képes. Viszont amikor már úgy érzi, hogy ereje végére jutott, egyszerűen másokra hagyja a tennivalókat, és teljesen kivonja magát az adott probléma megoldásából, az adott feladat elvégzéséből.

Olykor úgy tűnik, hogy hiányzik belőle a nagylelkűség, kapcsolataiban jól érezhető a közvetlenség hiánya. Miután visszariad a közelségtől és intimitástól, barátai előtt „közömbösnek” (Hering) tűnhet.

A Silicea-páciensek olykor arról panaszkodnak, hogy úgy érzik magukat, mintha nem tartoznának az emberek közösségéhez, mintha különálló lények lennének. Talán ez az érzés rejlik a repertóriumokban található eme Silicea-tünet mögött: „úgy érzi, mintha két részből állna” (Hering).
     Mindazonáltal, ha nem kívánnak, nem várnak el tőle sokat, akkor Silicea barátságos és szívélyes. Ha azonban az elvárások szellemi vagy testi jóérzését veszélyeztetik, inkább kitér és fáradságot színlel. Ha a másik továbbra is közeledni próbál hozzá, „haragos és kedvetlen” lesz (Hahnemann).
     Némelyek ezt önző magatartásnak tartják, de Silicea nem egoizmusa miatt ad keveset, hanem azért, mert ismeri a saját határait, és tudja, hogyan védheti meg lelki stabilitását.
     A Silicea-alkatú egyén nem agresszív vagy követelődző, inkább visszahúzódik, minthogy olyan helyzetbe kerüljön, mely túl sokat követel tőle. Kent szerint „nem viseli el a kritikát és az ellentmondást”, de ilyenkor is általában passzív marad, valószínűleg bizonytalansága és hiányzó erőszakossága miatt.
     Ha egyszer mégis összeszedi magát és kiáll magáért, akkor ezt a dühtől reszketve és sápadtan teszi (szemben Sulfurral és Natrium muriaticummal, akiknek a feje ilyenkor sötétvörös lesz). De ilyenkor inkább egy „bömbölő egérhez” hasonlít, ami miatt mások számára nem jelent valódi fenyegetést.
     Silicea ugyanannyira fél a konfrontációtól, mint Natrium muriaticum és Staphysagria, de szemben ezekkel, akik nem nyugszanak addig, amíg azt, aki szorult helyzetbe hozta őket, kérdőre nem vonhatják, és lelki nyugalmukat a folytonos igazságtalanság elrabolja, addig Silicea nem érez ilyen vágyat, ő mindenekelőtt azt akarja, hogy békén hagyják. Silicea nyugodt stílusban ragaszkodik ahhoz, amit akar, és makacs természetével másokat szinte észrevétlenül bír rá, hogy úgy viselkedjenek vele, ahogy ő azt megfelelőnek tartja.

Feltéve: 2012. február 12.

A Silicea konoksága, kitartása és megbízhatósága egyúttal lelkiismeretessé is teszi. Ez a tulajdonsága már egészen fiatal korában megmutatkozik, rendszeretetében csakúgy, mint a fiatalabb testvérekkel való törődésében. Felnőtt korában – mint már szó volt róla – nehezen kezd egy új feladatba, de ha egyszer rászánta magát, akkor munkáját nagyon lelkiismeretesen végzi el.
     Eközben könnyen túlzásokba eshet, például „nagyon aprólékos a jelentéktelen dolgokban” (Kent). Ha Arsenicum órákat tud eltölteni a csomagolással, akkor Silicea ezzel egy egész héten át képes foglalkozni. A kis dolgokban jelentkező túlzott pontosságban kétségtelenül a bizonytalansága és a fontosabb dolgokkal való foglalkozással szembeni vonakodása fejeződik ki.
     Szintén az Arsenicumhoz hasonlít az a tulajdonsága, hogy nagyon szeret tervezgetni, de vele ellentétben, aki végre is hajtja terveit, Silicea csak tervezget, anélkül, hogy rászánná magát valamelyik tervének a kivitelezésére.

A Silicea ritkán vállal vezető szerepet egy közösségben, általában megelégszik azzal, hogy együtt dolgozzon a többiekkel, úgy, hogy a kezdeményezést másokra hagyja.

A homeopátiában a legtöbb krónikus szernek van akut szere, a Siliceának a Pulsatilla. Így nem csoda, hogy a gyermekek betegségeiben, mint például az éjszakai bevizelés, allergiák, köhögés, megfázások és különösen a fül gyulladásai, a Silicea befejezi, vagy növeli, azaz kiegészíti a Pulsatilla hatását. Vagy még akkor is hat, amikor a Pulsatilla már nem. A Pulsatillát a szakirodalomban növényi Sulfurnak is hívják, de nevezhető növényi Sliceának is.
     Felnőttként is megmaradhat a Pulsatillához hasonló alkata, így ő is gyakran határozatlan, de ha egyszer végre döntött valamiben (amihez Pulsatillával ellentétben nincs is mások tanácsára szüksége), akkor nem tétovázik többé, hanem megmarad a döntésénél. Azon kívül Silicea maga is szenved határozatlanságától, míg Pulsatilla nem, még akkor sem, ha ezt állítja. Pulsatilla egy életen át profitál mások segítségéből és gondoskodásából, Silicea nem.

Silicea határozatlansága olykor csak hiányzó önbizalmának jele. Ez a saját képességeiben való kételkedés nem csak abban gátolja, hogy olyan dolgokat vigyen véghez, melyekre valójában képes lenne, hanem a már elvégzett feladatok felett érzett örömét is jelentősen csökkenti. Egyfajta mélyen gyökerező „közömbösség” lehetetlenné teszi, hogy igazi kielégülést érezzen.

Az ilyen alkatú ember mind testileg, mind lelkileg nagyon érzékeny. Olyan érzékenyen reagál az idegrendszerét érő ingerekre, hogy belsőleg és külsőleg is reszketni kezd. A Lachesis-hez hasonlóan nem akarja, hogy megérintsék, és még álmában is figyel a zajokra, melyek könnyen felriasztják.
     Mindazonáltal, miként a törékenynek kinéző búzaszár is valójában tele van rugalmassággal, úgy a Silicea-alkatú ember finom külseje és szerény lénye is egy lelkileg stabil, kiegyensúlyozott, megbízható és kitartó embert takar. Rossz hangulataival nem terheli a környezetét, és ha valami nem sikerül, nem hárítja másokra a felelősséget. Nem vágyik arra, hogy mások felett uralkodjon, vagy másokat dirigáljon. Megvannak a szilárd alapelvei, anélkül, hogy öntelt lenne.
     Őszinteségével is kitűnik, melynek segítségével a kellemetlen igazságokat is elviseli. Kapcsolataiban tapintatos és megbízható, és nem használja ki barátait. Önmagában való kételkedése sem narcisztikus jellegű, hanem valami jelentős dolog iránti szerény és őszinte keresésének a kifejeződése.

Az egér

Edward C. Whitmont egy előadásában a Siliceát egy riadt, finom, fehér egérhez hasonlította, ami mégis hevesen védelmezi territóriumának sérthetetlenségét. Ez a kép jól mutatja a Silicea önvédelmet szolgáló viselkedését és az élethez való aggályoskodó hozzáállását.
     Az ismeretlentől való félelme miatt gyakran megelégszik egy behatárolt életvitellel, mely jelentéktelen, egyhangú rutinban zajlik. Ez a típus tartózkodó és könnyen megfélemlíthető. Még az is előfordulhat, hogy azt kívánja, bárcsak észre se vennék, vagy úgy viselkedik, mintha mindenkitől bocsánatot kellene kérnie. Bár komolyan törekszik arra, hogy semmilyen figyelmet ne keltsen fel maga iránt, egyúttal nagyon vigyáz arra, hogy jogait, elveit és privátszféráját sértetlenül megőrizze.
     Az ismeretlentől való félelme nyilvánul meg a rá jellemző honvágyban is. Ez az érzés nem csak a gyerekeknél jelentkezik, ha például kollégiumba küldik őket vagy nyári táborba, de a felnőtteknél is, akik szintén nem szívesen alszanak idegen környezetben, sőt még saját lakásuk másik szobájában vagy ágyában sem.

Másokkal többnyire korrekt módon viselkedik, de nagyon nehezére esik, hogy olyan emberekkel tartson kapcsolatot, akikkel nem ért egyet, vagy akiknek a viselkedését nem helyesli. Bár nagyon kötődik otthonához, nem szívesen lát vendégeket, sőt még ahhoz sem ragaszkodik, hogy az étkezésekkor egész családja együtt legyen.

Fóbiái közé tartozik a tűtől és hegyes tárgyaktól való leküzdhetetlen félelme, ezért, ha egy kisgyerek üvöltve vonakodik oltásra menni, akkor nagy valószínűséggel Silicea a szere. Másik feltűnő jellegzetessége az autóvezetéstől való félelme. De nem csak ezekre, hanem sok minden másra is így reagálhat, például gyakori tünet, hogy a Silicea-gyerek nem akar megtanulni úszni, vagy pláne a víz alá merülni. Minden ezzel kapcsolatos kísérlet traumás emléket okoz neki.
     Felnőttként irtózhat emberek közé menni, mert attól fél, hogy nem viselkedik helyesen és rossz benyomást hagy maga után. Sokáig fontolgatja, hogy mit mondjon, és abban sem bízik, hogy amit mondani akar, helyes-e, ezért gyakran előfordul, hogy elmulasztja a megfelelő alkalmat a megszólalásra.
     Munkája, szakmája területén sem szívesen vállal kockázatot, ezért még ha nem is szereti munkáját, akkor sem mond fel szívesen. Mindezen tulajdonságait nagyon jól foglalja össze az a panasz, melyet egy Silicea-páciens mondott: „Azért nem vittem semmire életemben, mert annyi energiát használtam arra, hogy félelmeimet és aggodalmaimat legyőzzem, hogy semmi másra nem maradt időm.” Vagy egy másik páciens: „Életemben a legtöbb időt azzal töltöttem, hogy elbújjak.”
     A Silicea-típusú embernek sokszor olyan kevés a becsvágya vagy az energiája, hogy még azt is elviseli, hogy mások arassák le a babért az általa elvégzett jó munkáért. Vagy még arra sincs energiája, hogy a neki okozott igazságtalanság ellen megvédje magát.

Az orvossal szemben a Silicea félelme az egészsége miatti aggodalomban nyilvánul meg, mely ugyan nem annyira erős, mint az Arsenicumé, de azért súrolja a hipochondria határát.
     Korlátolt ambíciója és szűk látóköre miatt Slicea arra az emberre hasonlít, aki egy hosszú lépcső alján a magasba nézve megijed, és nem meri megtenni az első lépést vagy a magasságtól, vagy a megerőltetéstől való félelmében. Ha viszont nem néz magasra, csak mindig a következő fokra, akkor fel tud menni a lépcső tetejére.
     A lassan haladó szerves növekedés az, ami a legjobban megfelel a Silicea-alkatnak, és ez az az út, ahol a legjobb eredményeket, pozíciókat érheti el. Bár jó munkát és eredményeket akar elérni, nem feltétlenül akar a legjobb lenni.
     Silicea a sikertelenségtől fél. Az ő lámpalázát tehát nem a közönségtől, hanem a balsikertől való félelem táplálja. Ez a „vizsgadrukk” jóval az esemény előtt jelentkezik, és mind a búzaszár-típusra, mind az egér-típusra jellemző. Az előbbi alábecsüli képességeit, de végül jól végzi el a feladatát, az utóbbinál azonban a félelem indokolt, mert gyötrő lámpaláza és súlyos zavara hátrányosan befolyásolják teljesítményét. Az egér-típusnál az is előfordul, hogy nincs ereje elég jól felkészülni. Ez az érzés annyira hatalmába kerítheti, hogy inkább bele se kezd semmibe.

A Silicea habozása és hiányzó önbizalma részben igen jó szellemi adottságaiból is eredhet. Gyakran nevelkedett és él kulturált környezetben, ezért magas követelményeket támaszt maga elé. Bizonytalansága így saját korlátainak, illetve adottságainak a pontos ismeretéből is származhat.

A potenciált Silicea-gyógyszer nagyon sokat segíthet azoknak, akikből hiányzik az önérzet, hogy szembeszálljanak az élet nehézségeivel, és tehetségüket kamatoztassák. Mivel a kudarctól való félelem, és a felelősségvállalástól való vonakodás a Silicea-alkatúaknál a legerősebb, az ilyen típusú emberek a szó szoros értelmében szinte megkövülnek, megbénulnak, amikor ki kell lépjenek az életbe.

Feltéve: 2012. február 16.

A tücsök

A Silicea-alkat bemutatása nem teljes, ha hiányzik belőle az élénk, vidám, ciripelő tücsök képe. Ha ugyanis Siliceának sikerül hiányzó önbizalmát vagy a biztos külső állapotok iránti túlzott igényét legyőzni, akkor gyakran egy ide-oda ugráló, vidám tücsökként jelenik meg. Az ilyen örökmozgó alkat egész nap egyformán érzi magát, nincsenek mélypontjai.
     A tücsök meleg iránti igénye – nyáron vidáman él, télen elbújik egy kályha mögé – a Silicea extrém fázósságában jelentkezik. „Olyan kevés belső hője van, hogy még a testi mozgás közben is fázik”, „ül a tűz mellett és fázik”, összegubózva, teljesen mozdulatlanul, mert a legkisebb mozgástól még jobban didereg, írta róla Hering. Az ilyen típus csak zokniban és úgy tud aludni, ha a különösen fázó testrésze be van bugyolálva. Ha a lába hideg lesz, az rendszerint fejfájást okoz neki, és a legkisebb fázás is rögtön meghűléses betegséget idéz elő nála. Huzatra a legkülönbözőbb betegségekkel reagál, a klímaberendezések nagyon súlyos állapotba hozzák. Ha kihűl, melléküregei begyulladnak, gennyel telítődnek, ami nem tud kifolyni, és az így keletkezett nyomás az elviselhetetlenségig terjedő fájdalmat okoz.

Összefoglalva megállapítható, hogy ez a típus a hideget nem csak kellemetlennek vagy zavarónak érzi, hanem legyengítőnek, sőt bénítónak.

Paradox módon, bár nagyon fázós, ha beteg lesz, mégis a hideg levegő vagy a hideg víz javít az állapotán, míg a hőség csak növeli a tüneteit. Panaszai gyakran erednek egy meleg fürdő vagy nehéz testi munka utáni lehűlésből. Ezen kívül sok baja az elnyomott izzadás következménye. Valószínűleg azért, mert a toxinok így nem tudnak az izzadással kiürülni a szervezetéből.

A Silicea szangvinikus természete részben megingathatatlanságra és az önmagával való visszafogott megelégedettségére vezethető vissza, a legjobb kifejezés ezekre az adottságokra, a lelki kiegyensúlyozottság.
     Ez a lelki egyensúly a Silicea típusú gyereknél abban mutatkozik meg, hogy független, élénk, és nincs szüksége állandóan mások figyelmére. Ez a tulajdonság gyakran társul mókás, kissé koravén kifejezési móddal. A Silicea-felnőtt elégedett azzal, hogy azzal foglalkozhat, ami érdekli, mégha ezek nem is ölelnek fel sok mindent. Igénytelennek tűnő életmódjában azonban sokkal boldogabb, mint mások gazdagságukban.

Ez a Silicea-típus még abban is hasonlít a tücsökre, hogy nem fenyegető, sőt inkább ártalmatlan. Eközben lehet ugyanolyan kritikus, mint a legkritikusabb nagy alkati szerek, például Arsenicum, Natrium muriaticum, de velük ellentétben, ő ezt nem mutatja ki. Viselkedése sokszor szerény, olyannyira, hogy még naivnak vagy túlzottan jóhiszeműnek is látszhat.
     Ugyanakkor ez a szerénység nem abból ered, hogy nem értékeli magát eléggé, hanem onnan, hogy nem szeret az előtérben lenni. Mégha dicsérőleg beszél is saját magáról, nem érzi magát jól, és úgy tűnik, hogy egyúttal bocsánatot is kér azért, hogy tetszelgőnek látszott.

E típus megnyerő és szeretetreméltó oldala a másokkal szembeni korrekt, belátó és őszinte viselkedésében nyilvánul meg. Nem biztos, hogy nagyon kedves, inkább nyílt és becsületes. Az embereket nem pozíciójuk, hanem kvalitásuk alapján ítéli meg. Nem olyan szívélyes, mint Phosphorus, vagy olyan sugárzó, mint Pulsatilla, és nem emocionálisan reagál mások problémáira, hanem észszerűen próbál meg segíteni. Embertársaival való kapcsolatában jobban tudja magát védeni, mint a Natrium muriaticum vagy a Staphysagria, ezért kevésbé tudják kihasználni.
     Az is előfordul, hogy az emberek legtitkosabb lelki zugaiba is belelát, de ezzel intuíciója és éles esze révén nem él vissza. A kvarckristály a repertóriumokban magas értékkel szerepel a „telepatikus képességű” rubrikában, ami nem csoda, hiszen a kristályt ősidők óta a világos gondolkodással és a jövőbe látással társították össze. (Például kristálytiszta gondolkodás vagy kristálygömb.)

Nagyon vidám és optimista természete ellenére a tücsök-Siliceának azért marad néhány jellegzetes félelme, és felfedezhető nála bizonyos éretlenség is, ami sokszor abban érhető nyomon, hogy egész életére diák marad. Ez történhet azért, mert nem akar egy állással járó felelősséget vállalni, vagy azért, mert irtózik a gondolattól is, hogy napi nyolc órát ugyanannak a munkának szenteljen. Ezért aztán évről évre halogatja a záróvizsgái letételét.
     Ahogy a rugalmatlan tűzkőnek szüksége van az ütésre vagy az erős dörzsölésre, vagyis egy külső erőteljes behatásra, hogy szikrát adjon, úgy van a Silicea-alkatú embernek a homeopatikus potenciált Siliceára szüksége, hogy teljesítményét növelni tudja, egy megkezdett dolgot végre befejezzen vagy egy félbehagyott projektet folytatni tudjon.

Coulter asszony így zárja a Silicea-alkat tárgyalását: „Összefoglalva ki lehet jelenteni, hogy a Siliceának összetéveszthetetlen és jellegzetes portréja van, akkor is, ha sok tulajdonsága más alkati szerekével keresztezi egymást, és különböző aspektusai olykor egymásnak ellentmondó alapvonásokkal rendelkeznek – a kemény és rideg kvarc, a rugalmas, de szilárdan begyökerezett búzaszár, a félénk, magát korlátozó egér és a vidám, energiától duzzadó tücsök. A homeopatikus tudomány érdeme, hogy képes az emberi természet gazdagságát és sokoldalúságát egy bizonyos alkati szeren belül magába foglalni és az ellentéteket egymással kibékíteni, ami ezáltal lehetővé teszi a legindividuálisabb kezelési módot.”

Itt tehát Coulter asszony arra is felhívja a figyelmet, hogy a nagy alkati szerek magukban foglalják saját ellentétüket is. Azaz ha egy szer, egy alkat nagyon fázós, akkor ugyanannak a szernek, alkatnak másik típusa az extrém hideget különösen jól bíró is lehet. Ez a tény legkönnyebben a kedvelt vagy elutasított élelmiszerek felsorolásánál figyelhető meg. Magyarul: a homeopátia azt tárja fel, hogy egy bizonyos szernek mihez van különös kapcsolata.

Mivel a Silicea (a Thuja mellett) az egyik legfontosabb szer a védőoltások negatív következményeinek a kezelésére, Coulter asszony ehelyütt írt erről a fontos és sokat vitatott témáról.

Először azt kell leszögezni, hogy a homeopátia nincs feltétlenül a védőoltások ellen, hiszen mindkettő ugyanazon az elven – hasonlót a hasonlóval – alapszik. Ugyanakkor a védőoltások a „hasonlót szert” igen durván alkalmazzák. Nagy adag testidegen fehérje bevitele veszélyes mellékhatásokat és káros reakciókat válthat ki.
     A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy természetes betegség a szervezet egész immunrendszerét erősíti, miközben a védőoltások, melyek egy bizonyos betegséggel szembeni immunitást akarják növelni, a szervezetnek azt a képességét, hogy más betegségekkel megbirkózzon jelentősen csökkentik. Vagyis a specifikus védőoltások veszélyeztetik a szervezet természetes immunegyensúlyát.

Ezen kívül a homeopátiának más a véleménye a gyerekbetegségekről, mint a hivatalos egészségügynek. A homeopátia a kezdetektől fogva azt a nézetet képviseli, hogy a gyerekbetegségek olyan mechanizmusok, melyek abban segítenek, hogy a szervezet az öröklött betegségektől, veleszületett gyengeségektől, hibáktól, stigmáktól megszabaduljon. Viszont a gyermekbetegségek elleni védőoltások oda vezetnek, hogy a szervezet nem képes többé ezektől a stigmáktól megszabadulni, és ezzel nyitva áll az út a későbbi komoly krónikus megbetegedések előtt. A szervezetnek meg kell tanulni a betegségekkel megküzdeni, és ehhez szüksége van bizonyos gyakorlatra. Ahogy a gyerekek könnyebben tanulnak nyelveket, ugyanúgy a betegségek nyelvét is könnyebben sajátítják el. Ha ezt a lehetőséget elveszik tőlük, akkor fennáll annak veszélye, hogy azok a védekező mechanizmusok, melyekre később feltétlenül szükség lenne, soha nem fejlődnek ki. Ezért a szokásos gyerekbetegségek (kanyaró, mumpsz, rubeóla, bárányhimlő, sőt még a szamárköhögés is) szinte elengedhetetlenül szükségesek a szervezet ellenálló képességének a helyes kifejlődéséhez.

Régen, a kötelező védőoltások elterjedése előtt a Thuja elegendőnek bizonyult az oltások káros mellékhatásainak az orvoslására. Amióta azonban bevezették a kényszer-oltásokat a gyerekeknél a Thuja egyedül nem bizonyul elegendőnek. Az alkati szerek mellett három polychrest az, ami segít a káros mellékhatások megszüntetésében: Sulfur, Calcium carbonicum és Silicea, mert ezek tünetei nagyban lefedik a tipikus oltási panaszokat. Ezért, ha egy helyesen kiválasztott alkati szer nem működik megfelelően, akkor a tüneti képnek megfelelően e három szer egyikét kell közbevetőleg alkalmazni.

Ha a védőoltásokat nem lehet elkerülni, a homeopátia segítséget tud nyújtani a lehetséges káros mellékhatások megelőzésében is. Az oltás előtt az idegsérülések fő szerét, a Hypericumot kell adni közepes potenciában, hogy a központi idegrendszer esetleges kárait a minimumra csökkentsük. Röviddel az oltás után Ledumot kell adni, szintén közepes potenciában, hogy a lázat vagy a gyulladást megelőzzük. Végül egy adag Thuja a későbbi káros mellékhatások megelőzésére vagy legalábbis csökkentésére szolgál.

Feltéve: 2012. február 29.