Az eddig elmondottak illusztrálására – és ezáltal jobb megértésére és megjegyezhetőségére – bemutatok egy olyan esetet, amelyben a szakirodalomban található szinte minden tanítás és megállapítás megtalálható egy háromtagú családon belül.

A kórtörténet azzal kezdődik, hogy egy több miazmával, köztük szikózissal terhelt szülőpárnak kislánya született. A szülők családjában rengeteg komoly betegség, többek között elmebaj, több csecsemőhalál, különféle daganatos betegségek, tüdő-betegségek – nem tudni pontosan mik –, nőgyógyászati és húgyúti betegségek, asztma, hasnyálmirigy-, prosztata-betegségek, szívinfarktus, egyszóval minden komoly betegség megvolt, minek következtében a kislány már eleve súlyos miazmás terheltséget örökölt.
     (Az örökölt szikózis miazma egyik döntő és különleges tünete a térd-könyök helyzetben, fenekét felfelé tolva alvó csecsemő és kisgyerek. A kislány meg felnőtt korában is emlékezett arra, hogy még később is így aludt: „mindig könyök, térden aludtam a hasamon, fenekem az égben”. Ez a tünet minden homeopátiás szakkönyvben szerepel, a homeopata mégis ritkán találkozik vele, mert a páciensek nemigen emlékezhetnek arra, hogy kisgyermekként, csecsemőként milyen testhelyzetben aludtak. A súlyos hasfájástól szenvedő szikózisos gyermekek ily módon próbálják meg fájdalmukat csökkenteni.)

Ennek ellenére békés, sőt boldog gyerekkora volt. Tipikus Pulsatilla-alkatú gyerekként követelte, de meg is kapta szülei figyelmét, szeretetét. Amit a szakkönyvek a Pulsatilla alkatú gyermekek tulajdonságairól leírnak, az nála mind megtalálható volt. [Emlékeztetőül néhány ilyen jellegzetesség: Érzékeny gyermekek, akiket könnyű megbántani, elkedvetleníteni és befolyásolni az óvodában, az iskolában. Erősen hatnak rájuk az emberek, a környezetük. Érzelmileg másoktól függnek, egész életükben igénylik a bátorítást, vigasztalást, együttérzést. A Pulsatilla gyerekek szófogadóak, könnyen kezelhetőek. Arra vágynak, hogy testileg is közel legyenek ahhoz, akit szeretnek.]

A kislány lelki és komoly testi problémái 12 éves korában kezdődtek, mintha Chappell leírása egyenesen rá illet volna: „Ezen alkat panaszainak kiváltó oka az »elhagyatottság-érzés«, a »figyelemre vágyás«, vagyis problémái mind lelki, mind testi szinten akkor keletkeznek, ha úgy érzi, nem figyelnek rá, nem szeretik eléggé, elhanyagolják vagy elutasítják.”
     A szóban forgó kislány, nevezzük a továbbiakban Kökörcsinnek (amiből a Pulsatilla készül), 12 évesen kapott saját szobát, ettől kezdve kellett egyedül aludnia, ami akkora lelki traumát jelentett a számára, hogy rögtön beteg lett: szénanáthát kapott, a Pulsatilla – és a szikózises miazma – tipikus betegségét. [Ez az eset kiválóan mutatja, hogy a miazmát az érzelmi traumák aktiválják.] Mivel akkoriban Magyarországon még nem terjedt el a parlagfű, az orvosok nem ismerték fel a betegségét, és allergiáját eleinte éveken keresztül antibiotikummal kezelték, majd szimulánsnak nyilvánították, és magára hagyták.

Bár legszívesebben édesanyjával szeretett lenni, vele sétálni, vásárolgatni, tévét nézni, anyja – jót akarván – 15 éves korában rábeszélte, hogy járjon vele egykorúak társaságába. Ekkor történt, hogy lefeküdt egy vadidegen férfival. Őt a Pulsatilla-alkat szeretetéhsége vezette, az ismeretlen férfit a nyers, felelőtlen nemi vágy, sőt, ebben az esetben nyugodtan kimondható, a büntetésre méltó felelőtlenség. Az egyetlen közösülés alatt Kökörcsin olyan súlyos gonorrheás fertőzést kapott, hogy annyira megbetegedett, hogy meg kellett műteni. Az orvosok egyáltalán nem törődtek az előzményekkel, még a trippert sem diagnosztizálták, mondhatni, nem láttak tovább az orruknál, úgy operáltak, mintha a beteg szerven, szöveteken kívül nem látnának mást, vagyis, mintha az operálandó terület nem tartozna egy élő személyhez.
     Az sem érthető, hogy – mivel egy kiskorú lányról volt szó – miért nem tettek feljelentést, miért nem keresték meg a férfit, aki viselkedéséből következtetve, lányok tucatjait fertőzte meg. Kökörcsin állapotából kiindulva, nyilvánvaló, hogy a férfi kankós betegségének legfertőzőbb, legakutabb stádiumában volt: Hogyan lehetséges, hogy a férfit kezelő orvos – hiszen panaszai miatt nyilván orvosi kezelés alatt állott – nem tiltotta el minden nemi élettől, és nem ellenőrizte, hogy ezt betartja-e? Ebben a szörnyű történetben az a legszomorúbb, hogy nagy valószínűséggel mindennapos esetről van szó. Az utolsó néhány évtizedben nyilván nagyon sok lánynak hasonló módon alakul, kezdődik és folytatódik a nemi élete.

A férfi természetesen soha többet nem jelentkezett, ami a magát szerelmesnek hívő és rajongó Kökörcsinből óriási, életre szóló csalódást, lelki fájdalmat váltott ki, anélkül, hogy vádolta volna a férfit vagy dühös lett volna rá. [Tipikus Ignatia-csalódás.]
     Első szerelmi csalódását rengeteg többi követte, hiszen a Pulsatilla-alkatokra jellemzően állandóan az igazit keresve, és természetesen nem találva, egyik kapcsolatból a másikba zuhant. Ennek következtében egy év múlva már a következő nőgyógyászati műtétére is sor került, melynek végén az orvosok – akár hiszik, akár nem – azt tanácsolták neki, hogy – szó szerint idézem – „éljen gyakrabban szexuális életet”. Mindezt egy 16 éves lánynak mondták, aki ekkor már két nőgyógyászati műtéten esett át!

Kökörcsin mintegy 20 éves koráig hallgatott is az orvosokra, minek következtében a következőket élte át: „sok folyás, viszketés, sűrű, csípős vizelet, állandó hólyaghurut, gomba és mindenféle, amit el lehet kapni, hpv vírus is, majd carcinoma in situ a hüvelyben, rengeteg fájdalommal és nagyon sok műtéttel; mely bajokat a térdízületek, a csípő és a csuklyás izom fájdalmai követték”. És csömör a szexuális élettől, a várható fájdalmak és bajok, a rossz és undort keltő emlékek miatt.

Kökörcsin azonban a Gondviselés segítségével és ezen kívül valószínűleg szeretetre éhes és szeretetet adni tudó Pulsatilla-természetének köszönhetően mégis megtalálta élete párját, egy megbízható férfit, aki mellett megtalálta azt a biztonságot, melyre a Pulsatilla-alkatú ember [de valójában mindenki] vágyik.

A férj ugyan nem élt kicsapongó életet, de egyfelől maga is sok terheltséget örökölt (többek között pánik betegség, nemi betegség fordult elő a családjában), másfelől házassága előtt egy olyan nővel élt együtt, aki korábban „kicsapongó” életet élt. Kökörcsinnel való házassága előtt is köszörülte már a torkát, „krehácsolt”, de a komoly panaszai csak az esküvő után mintegy öt évvel kezdődtek. Ettől kezdve „állandóan elkapott minden náthát, köhögött és zöldet köpött fel a végén”. Az orvosok hörghurutot állapítottak meg, amit folyamatosan antibiotikummal kezeltek, ami természetesen semmi javulást nem hozott. Ennek következtében mostanra gyakorlatilag állandón beteg. [Ezek a tünetek is a gonorrhea általános szövődményei közé tartoznak.]

7 éves együttélés után nagy nehézségek és komplikációk árán mégis gyerekük lett, egy kislány, aki élete első hónapjaiban egész nap sírt, dobálta magát, ekcémás lett, láthatóan nagy fájdalmakkal küszködött. [Mindezek a gyermekkori tünetek az örökölt szikózis miazma tipikus jelei. H. Allen hosszú oldalakon ecseteli ezeknek a gyermekeknek szörnyű fájdalmait.] Egy éves korától nála is felléptek a húgyúti problémák, melyeket természetesen antibiotikummal kezeltek, mint ahogy az ekcémáját szteroidos kenőccsel. Születése óta egy pillanatig nem tud meglenni az anyja nélkül, ha felébred és anyja nincs mellette, azonnal sírni kezd. Ma is nehezen alszik el és gyakran felébred.

Kökörcsin körülbelül 10 évvel ezelőtt ment el először homeopata orvoshoz, majd később még egyhez. Annak ellenére, hogy őszintén elmondott mindent, egész kálváriáját a férfiakkal, kezelői nem ismerték fel panaszainak se testi, se lelki okait. Rengeteg tüneti és alkati szert írtak fel neki, különböző potenciákban, mondhatni mindent, amit nem kellett volna, és semmit abból, amit kellett volna.
     Kislánya, ha lehet még rosszabbul járt, nála a homeopata még több szert kipróbált, nagyokat is, kicsiket is, csak éppen azokat nem, melyeket a szakirodalom, mint a „csecsemőkorban leggyakrabban használt szereket” (= Pulsatilla és Calcium carbonicum) mutat be.

Számomra szinte hihetetlen, hogy Kökörcsin ennyi kudarc után sem adta fel, és a honlap krónikus betegségekre és alkati kezelésre vonatkozó cikkeinek hatására megkeresett.

Mielőtt Kökörcsin esetét tovább tárgyalnám, az általános szabályokat foglalom össze. Az alkati kezelés elvei megkövetelik, hogy mielőtt magába a kezelésbe belekezd valaki, megkülönböztesse és meghatározza a kezelés menetét. Ez azt jelenti, hogy az eset öt fő lépcsőfokát fel kell tárni. Ez az öt lépcsőfok a következő:

A) A testi panaszok érzelmi kiváltó okának megkeresése – ha lehet (sajnos nem mindig lehet, vagy nem mindig egyértelmű). – Erre kiválóan alkalmas Chappell könyve. Ha létezik egy ilyen ok, akkor – ahogy Chappell mondja – célszerű a kezelést ennek a szerével megkezdeni.

B) A szervezet salaktalanítása, megtisztítása az allopátiás gyógyszerek káros mellékhatásától és utóhatásától, illetve a helytelen homeopátiás gyógyszerek utóhatásától. Ez a tisztítás nem igényel nagyon specifikus kezelést, ezért mindenkinél a következő szerek közül egy-kettővel történhet, mintegy „ránézésre” a megfelelővel: Sulphur, Calcium carbonicum, Calcium phosphoricum, Nux vomiva, Thuja.
     Ahogy már a Gyakori kérdéseknél írtam: e szerekről elég a következőket tudni: „Ami a Thuját illeti, annak jellemzéséből a tisztítószerként való alkalmazáshoz elég annyit tudni, hogy a legfontosabb szer a védőoltások káros hatásának a kiküszöböléséhez. És a legfontosabb miazma-szer (mind a szikózis, mind a szifilisz esetében). Következésképpen, ha valaki nagyon sok védőoltást kapott, akkor feltétlenül szüksége van Thujára. És mivel miazmával mindenki terhelt, tehát emiatt sem felesleges Thujával kezdeni a salaktalanítást.
     A Calcium carbonicum (Calc) és a Calcium phosphoricum (Calc-ph) között első látásra az a különbség, hogy a Calc inkább a kövérkés, nyugodt, izzadékony, lassú, de szívós („széle hossza egy”) embereknél, míg a Calc-ph a megnyúlt, törékeny, gyenge, viasz-kinézésűeknél jön szóba. A Nux-v és a Sulf jellemzése megtalálható a honlapon, ezért ki-ki eldöntheti ő melyik szerhez áll közelebb. Mindkét szer elengedhetetlen a szervezetnek az allopátiás és a sok helytelenül kapott homeopátiás gyógyszertől való megtisztításához. Ezért senki nem követ el hibát, ha a felsorolt szerek közül többet is alkalmaz.
     Ami a tisztítás során alkalmazandó adagolást illeti: Mindegyiket C 30-as (nem Boiron) potenciában érdemes szedni. Ajánlott a következő adagolás: az első három nap naponta egy adag, utána hetente egy adag, mindegyik szerből legalább három hétig (de nem kell mindegyik szerrel végigcsinálni a kúrát, elég kettő-hárommal, melyek a felsoroltak közül a leginkább fedik a tüneteket).

C) Megállapítani a betegségek mögött megbúvó miazmákat, majd ezek közül az éppen „felszínen levő” miazmát. Mivel 4 miazma van – én a pszórát nem számítom ide –, ennek 4 nozóda és még néhány miazma ellenes szer felel meg.

D) Az alkati szer kikeresése. – Itt – ahogy már több helyen írtam – a nagy szerek és néhány közepes szer jöhet szóba.

E) Megállapítani, hogy időlegesen fennáll-e éppen egy „állapot”, mely ugyan nem tartozik az alkathoz, de amibe az alkat esetleg éppen „belecsúszott”. – A szer-portréknál szó volt róla, hogy több szernél előfordul, hogy más alkatú emberek időlegesen, valamely külső hatásra egy bizonyos szer-állapotba kerülnek (Sepia állapotba élete folyamán sok nő kerül, sok fiatal kerül Phosphor-állapotba stb.) Ha a kezelés egy bizonyos pontján fennáll egy ilyen állapot, akkor a páciens alkati szere helyett ezzel kell folytatni a kezelést.

A páciens lelki állapota és a tünetei erőssége szerint kell felállítani a kezelési sorrendet, amit azonban az éppen aktuális tünetek és a kapott szerekre adott reakciók alapján állandóan meg lehet, sőt egyes esetekben meg kell változtatni.

Visszatérve Kökörcsin esetére, az öt lépcsőfok nála ezeket a homeopátiás szereket eredményezte:
     A) Ignatia;
     B) Sulphur, majd Thuja;
     C) A felszínen levő miazma egyértelműen szikózis, ezt kell mielőbb kezelni (valószínűleg az összes többi jelen van, de ezek kezelésére majd csak sokkal később kerülhet sor);
     D) Pulsatilla, ő is és kislánya is;
     E) Az Ignatia-szedés után derül majd ki, hogy szükség van-e másra, esetleg Sepiára, természetesen magas potenciában (minimum C 10 000).

Ezt követően a súlyos terheltség miatt Kökörcsinnek nyilván szinte az összes anti-miazmatikus és „nagy” szerre szüksége lesz, melyeket az addig kapott szerekre adott reakciói és a megmaradó, vagy esetleg újonnan fellépő tüneteinek megfelelően kell majd bevennie.

Feltéve: 2012. november 26.