Írta: Peter Chappell
Mivel Peter Chappell – angol homeopata, a London College of Classical Homeopathy Külföldi Képzésének igazgatója – kifejezetten az öngyógyítás céljára írta könyvét, ez a honlap sok mindent felhasznál tanításából. Szerencsére ez a ragyogó „öngyógyító kézikönyv” magyarul is megjelent, azonban nagy sajnálatra napjainkban már nem kapható. Az interneten viszont letölthető – sajnos csak szélessávú internettel rendelkezőknek – a következő linken:
Új információ 2014. november 5-ről: Egy olvasó szerint az itt megadott linken már nem lehet letölteni a könyvet. Helyette. a következő link alatt található meg: Azon felül, hogy a komputeren való tartós olvasás rontja a szemet és csökkenti a koncentráló- és felfogóképességet, vannak írások, melyeket semmi értelme komputeren olvasni: az ilyeneket ki kell nyomtatni. Nos, Chappell könyve ilyen: ha nem is kell az egész könyvvel ezt tenni, de a szerlírásokkal, az okokkal és a legfontosabb használati útmutatásokkal feltétlenül (azaz a 7. fejezettől, vagyis a 139. oldaltól, végig).
Nem állítom, hogy egyedül e könyv segítségével bárki is kezelni tudná magát és környezetét, de azt igen, hogy E NÉLKÜL sokkal nehezebben. És azt is, hogy a legalkalmasabb arra, hogy valakivel megismertesse és megszerettesse a homeopátiát. Bár J. T. Kent amerikai orvos, aki Hahnemann után a homeopátia második leghíresebb és legelismertebb tekintélye volt, és az őt követő homeopata nemzedékek szintén a lelki tüneteket tartották a legfontosabb kiindulópontnak a gyógyításban, ezeket közel nem tárgyalták, mutatták be olyan mélyen és mégis röviden, egyszerűen, mint Chappell. Az ő könyvében szereplő „Az érzelmi megrázkódtatások kiváltó okai” című fejezetben felsorolt okok más repertóriumokban ennyire összeszedetten és érthetően nem szerepelnek. E honlap készítőjének véleménye szerint a krónikus betegségek hátterében az életünk során szerzett érzelmi traumák, és az öröklött vagy/és szerzett miazmák állnak. Következésképpen azok a könyvek segítenek a leginkább a gyógyításban, melyek szerzői e témákkal foglalkoznak, ebből az elvből indulnak ki. Ezért tartoznak véleményem szerint a legfontosabb művek közé egyfelől Chappell és Coulter, másfelől J. H. Allen, J. C. Burnett, G. Risch és Y. Laborde könyvei. A honlap ezen oldalán a többi oldalon éppen tárgyalt témához csatlakozva részleteket közlök Chappell könyvéből. Elsőnek az alkati kezelés lefolytatásáról szóló cikkhez kapcsolódó legérdekesebb és leghasznosabb részeket. [Szögletes zárójelben a magyarázó megjegyzések állnak.] Az olvasáskor nem szabad elfelejteni, hogy Chappell nem csak a már krónikussá fajult állapotokat tárgyalja, hanem a friss megrázkódtatások okozta akut panaszokat. Ahogy a honlap más írásaiból kiderül e két esetet külön kell választani, és más szempontok alapján kell értékelni, gyógyítani. Itt a krónikus esetek, vagyis az alkati kezelés szempontjából értékelem a Chappell által leírtakat.
A páciens megértése Az „eset[felvétel]” kifejezés összefoglalja mindazokat a dolgokat, amit a páciens problémáiból megértettünk, és számba vettünk. Bizonyos esetekben az összes tényt ismerjük, mégis érdemes mindent leírni, és sorba rendezni. Vegyünk egy barátot vagy családtagot, akinek segítségre van szüksége. Mi az, amit biztosan tud róla? Beszélgessen el vele az életéről. Olvasson a sorok között, ne a tényekre, hanem arra figyeljen, hogyan fejezi ki magát. Mik a fontos események? Hogyan reagál ezekre az eseményekre? Gyakran a házastárs, a szülő, egy barát információja is kitöltheti a hézagokat, vagy akár csoportként összeállhatnak, hogy összegyűjtsék gondolataikat.
Mi ismétlődik az életében? Hogyan néz szembe a világgal? Mik voltak szülei legnagyobb problémái? Továbbadták-e ezeket a páciensnek? Milyen félelmek, magatartásformák és egyéb tények a legszembetűnőbbek? Milyen hivatást és házastársat választott? Miért akart gyermekeket?
Amikor úgy érzi, elég megbízható feljegyzést készített a tényekről, a vezérfonalakról stb. lapozzon a címszavakhoz [amiket Chappell e fejezet után sorol fel]. Minden címszón végighaladva felismerhet olyan dolgokat, amelyek erősen kapcsolódnak a barátjához, akin segíteni akar. Ennél a pontnál létrejöhet a kölcsönös megértés a segítő és a segítséget kapó között; gondolataikat lefordítják a homeopátia nyelvére, míg egyetértés nem alakul ki közöttük a helyzet helyes értelmezéséről. Ezután a kulcstüneteket a címszavak segítségével összefüggésbe hozzák a lehetséges traumaképekkel. [ezek alatt Chappell a a szerek gyógyszerképeit érti.] Amikor feljegyezte a szóba jöhető címszavakat [tüneteket], majd ezek alapján a legnagyobb értékű szereket, akkor mindegyiket ellenőrizze, és jusson el egy határozott következtetéshez, egyetlen szer kiválasztásához. Egy figyelmeztető megjegyzés. Könnyedén azonosíthatja magát akárhány címszóval és szerrel, ezért ha önmagát kezeli, emlékezzen arra, hogy a tényeknek nagyon egyértelműeknek kell lenniük. Ha valaki másnak segít, könnyebben marad tárgyilagos. A homeopaták egyik jellegzetes betegsége, hogy szerintük mindig arra a szerre van szükségük, amiről éppen tanulnak, és azonnal be is veszik. Részletes esetelemzés
Készítsen írott listát arról, amit biztosan tud az illető személyről – a kiváltó okokról, a viselkedéséről, kedvelt ételeiről, félelmeiről stb.
Ezután folytassa a traumamintáknál, és keresse meg azt, amelyik pontosan fedi a páciens jellemét. A szerek kombinációja nem járható út.
1. példa – lásd az ábrán: [A homeopátiás szakirodalomban a repertóriumok három értéket használnak: a legmagasabb érték a 3, a középső a 2, és a legkisebb az 1. Chappell azonban 4 értéket használ, vezető (4), kulcs (3), általános (2) és javallott (1) értéket. Ezért az ábrán ilyen számok szerepelnek. A táblázatot célszerű úgy elkészíteni, hogy a felső lécben a tüneteket, vizszintesen az egyes szereket tüntetjük fel.]
Tételezzük fel, hogy páciensünk egy megszakadt szerelmi kapcsolat miatt szenved.
Tudjuk, hogy körmei mindig rövidek, és látjuk, hogy rágja, ezért:
Nem szereti a magas helyeket, mert szédül:
Mivel együtt élünk vele, és tudjuk, hogy határozottan nem szereti a zsíros dolgokat:
Gyakran a hasán alszik, ez a legkényelmesebb testhelyzet számára: A táblázatból látható, hogy Nátrium muriaticum ötből ötször fordul elő, Pulsatilla ötből négyszer, Sulphur ötből ötször stb. Ha összegezzük a szerek értékét az egyes rubrikákban, láthatjuk, hogy Nátrium muriaticumra 12, Sulphurra 10, Pulsatillára 9 pontot kapunk. Figyelembe vehetjük még a tünet erősségét: például, ha tökéletesen meggyőződtünk arról, hogy a csalódás a kiváltó ok, akkor Pulsatilla kiesik. Ezért a számszerű pontértékek sohasem lehetnek erősebbek a megérzéseknél. A lehetséges szerek listáját összeállítva – Nátrium muriaticum, Sulphur, Pulsatilla –, továbbléphetünk a traumamintákhoz [szerleírásokhoz]. Hamar rájövünk, hogy a Sulphur állandóan vakarózik, ápolatlan és filozofáló, míg a Pulsatilla lágy, sírós és engedékeny. A Nátrium muriaticum viszont zárkózott, tartózkodó, száraz, nem tud sírni, és sebezhető, ezek után gyorsan eldönthetjük, melyik szer illik legjobban az adott páciensre. Feltéve: 2012. november 19. folytatása hamarosan következik Szeretném felhívni azon kedves olvasók figyelmét, akik nem egyszerre, hanem a feltevés sorrendjében olvassák a cikkeket, hogy azokat nem csak folytatom, hanem a már feltett anyagot rendszeresen bővítem, esetleg korrigálom és ki is egészítem.
|
GYAKORLATI HOMEOPÁTIA ALKATI KEZELÉS GALÉRIA GYAKORI KÉRDÉSEK LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK KERESÉS A HONLAPON KAPCSOLAT HASZNOS LINKEK
|