Mivel Peter Chappell – angol homeopata, a London College of Classical Homeopathy Külföldi Képzésének igazgatója – kifejezetten az öngyógyítás céljára írta könyvét, ez a honlap sok mindent felhasznál tanításából. Szerencsére ez a ragyogó „öngyógyító kézikönyv” magyarul is megjelent, azonban nagy sajnálatra napjainkban már nem kapható. Az interneten viszont letölthető – sajnos csak szélessávú internettel rendelkezőknek – a következő linken:
http://www.scribd.com/doc/65173542/Lelki-Gyogyitas-Homeopatiaval-Onsegit%C5%91-Kezikonyv-Peter-Chappell

Új információ 2014. november 5-ről: Egy olvasó szerint az itt megadott linken már nem lehet letölteni a könyvet. Helyette. a következő link alatt található meg:
http://data.hu/get/3647018/Lelki_gyogy_homp_val_01.pdf?pid=3612024477

Azon felül, hogy a komputeren való tartós olvasás rontja a szemet és csökkenti a koncentráló- és felfogóképességet, vannak írások, melyeket semmi értelme komputeren olvasni: az ilyeneket ki kell nyomtatni. Nos, Chappell könyve ilyen: ha nem is kell az egész könyvvel ezt tenni, de a szerlírásokkal, az okokkal és a legfontosabb használati útmutatásokkal feltétlenül (azaz a 7. fejezettől, vagyis a 139. oldaltól, végig).

Nem állítom, hogy egyedül e könyv segítségével bárki is kezelni tudná magát és környezetét, de azt igen, hogy E NÉLKÜL sokkal nehezebben. És azt is, hogy a legalkalmasabb arra, hogy valakivel megismertesse és megszerettesse a homeopátiát. Bár J. T. Kent amerikai orvos, aki Hahnemann után a homeopátia második leghíresebb és legelismertebb tekintélye volt, és az őt követő homeopata nemzedékek szintén a lelki tüneteket tartották a legfontosabb kiindulópontnak a gyógyításban, ezeket közel nem tárgyalták, mutatták be olyan mélyen és mégis röviden, egyszerűen, mint Chappell. Az ő könyvében szereplő „Az érzelmi megrázkódtatások kiváltó okai” című fejezetben felsorolt okok más repertóriumokban ennyire összeszedetten és érthetően nem szerepelnek.
     Ezért teljes joggal áll a könyv hátsó borítóján ez a megállapítás: „Ez a könyv az első az érzelmi megrázkódtatások homeopátiás gyógyításáról.” Bár a klasszikus homeopátiában a kiváltó okok elsősorban az akut panaszok kezelésénél döntő fontosságúak, Chappell rámutat, hogy a krónikus betegségek mögött is többnyire valamilyen friss vagy régebbi, akár évtizedekkel korábbi trauma áll.

E honlap készítőjének véleménye szerint a krónikus betegségek hátterében az életünk során szerzett érzelmi traumák, és az öröklött vagy/és szerzett miazmák állnak. Következésképpen azok a könyvek segítenek a leginkább a gyógyításban, melyek szerzői e témákkal foglalkoznak, ebből az elvből indulnak ki. Ezért tartoznak véleményem szerint a legfontosabb művek közé egyfelől Chappell és Coulter, másfelől J. H. Allen, J. C. Burnett, G. Risch és Y. Laborde könyvei.

A honlap ezen oldalán a többi oldalon éppen tárgyalt témához csatlakozva részleteket közlök Chappell könyvéből. Elsőnek az alkati kezelés lefolytatásáról szóló cikkhez kapcsolódó legérdekesebb és leghasznosabb részeket. [Szögletes zárójelben a magyarázó megjegyzések állnak.]

Az olvasáskor nem szabad elfelejteni, hogy Chappell nem csak a már krónikussá fajult állapotokat tárgyalja, hanem a friss megrázkódtatások okozta akut panaszokat. Ahogy a honlap más írásaiból kiderül e két esetet külön kell választani, és más szempontok alapján kell értékelni, gyógyítani. Itt a krónikus esetek, vagyis az alkati kezelés szempontjából értékelem a Chappell által leírtakat.

A páciens megértése

Az „eset[felvétel]” kifejezés összefoglalja mindazokat a dolgokat, amit a páciens problémáiból megértettünk, és számba vettünk. Bizonyos esetekben az összes tényt ismerjük, mégis érdemes mindent leírni, és sorba rendezni. Vegyünk egy barátot vagy családtagot, akinek segítségre van szüksége. Mi az, amit biztosan tud róla? Beszélgessen el vele az életéről. Olvasson a sorok között, ne a tényekre, hanem arra figyeljen, hogyan fejezi ki magát. Mik a fontos események? Hogyan reagál ezekre az eseményekre? Gyakran a házastárs, a szülő, egy barát információja is kitöltheti a hézagokat, vagy akár csoportként összeállhatnak, hogy összegyűjtsék gondolataikat.

Mi ismétlődik az életében? Hogyan néz szembe a világgal? Mik voltak szülei legnagyobb problémái? Továbbadták-e ezeket a páciensnek? Milyen félelmek, magatartásformák és egyéb tények a legszembetűnőbbek? Milyen hivatást és házastársat választott? Miért akart gyermekeket?
     A dolgok megértéséhez minden tényt le kell írni, majd átgondolni őket. Üljön nyugodtan, és próbálja meg magát annak a helyébe képzelni, akin segíteni akar, vajon milyen érzés lehet. Ez igen hatékony módja a probléma értékelésének. Ne az eseményekkel törődjön, csak a tényekkel – hiszen gyakran ez a válasz arra az eseményre, amit meg kell értenie. Az események csak lehetőségeket jeleznek, nem a valóságot.
     Amennyire lehetséges, törekedjen egyszerű gondolatmenetre, tartsa magát a szilárd, megbízható tényekhez és megérzéseihez (hacsak nem lobbanékony természetű, ilyenkor az erős megérzések sokkal inkább Önről árulkodnak, nem a másikról; ez igen gyakori hiba – először ismernie kell önmagát!. Egy, esetleg két valóban szilárd és biztos tény többet ér tíz vitathatónál.

Amikor úgy érzi, elég megbízható feljegyzést készített a tényekről, a vezérfonalakról stb. lapozzon a címszavakhoz [amiket Chappell e fejezet után sorol fel]. Minden címszón végighaladva felismerhet olyan dolgokat, amelyek erősen kapcsolódnak a barátjához, akin segíteni akar. Ennél a pontnál létrejöhet a kölcsönös megértés a segítő és a segítséget kapó között; gondolataikat lefordítják a homeopátia nyelvére, míg egyetértés nem alakul ki közöttük a helyzet helyes értelmezéséről. Ezután a kulcstüneteket a címszavak segítségével összefüggésbe hozzák a lehetséges traumaképekkel. [ezek alatt Chappell a a szerek gyógyszerképeit érti.]
     Szerintem ez igen fontos lépés. Amikor egy pácienssel megbeszélem, hogy én hogyan látom az életét, és egyikünk vagy mindketten módosítjuk álláspontunkat, hirtelen rátalálunk az igazságra és összetalálkozunk annál a pontnál, ahol egyetértünk. Ilyenkor biztosan érzem, hogy jó nyomon járunk.

Amikor feljegyezte a szóba jöhető címszavakat [tüneteket], majd ezek alapján a legnagyobb értékű szereket, akkor mindegyiket ellenőrizze, és jusson el egy határozott következtetéshez, egyetlen szer kiválasztásához.

Egy figyelmeztető megjegyzés. Könnyedén azonosíthatja magát akárhány címszóval és szerrel, ezért ha önmagát kezeli, emlékezzen arra, hogy a tényeknek nagyon egyértelműeknek kell lenniük. Ha valaki másnak segít, könnyebben marad tárgyilagos. A homeopaták egyik jellegzetes betegsége, hogy szerintük mindig arra a szerre van szükségük, amiről éppen tanulnak, és azonnal be is veszik.

Részletes esetelemzés

Készítsen írott listát arról, amit biztosan tud az illető személyről – a kiváltó okokról, a viselkedéséről, kedvelt ételeiről, félelmeiről stb.
     Ezután olvassa át a címszavakat [a felsorolt tüneteket], és írja le azokat, amelyek ezzel egyeznek. Ahol nem pontos az egyezés, legyen óvatos, ne használja azt, amelyik nem helyes. Beszélje meg a pácienssel is, és ellenőrizze, hogy pontosan illik-e rá az adott címszó [tünet-csoport]; ha egyet sem talál, hagyja figyelmen kívül azt a tulajdonságát inkább, minthogy pontatlan legyen.
     Írjon le minden, az adott személyre illő címszót és a mellette felsorolt szereket egy papírdarabra. Körülbelül öt elég lesz. [Ez a lelki tünetekre érvényes, a szer kiválasztásához azonban még a testi tünetekre is szükség van, ezért az alsó határ inkább 10 vagy ennél több mint kevesebb.]
     Most nézze át az egész listát, és figyelje, hogy valamelyik szer szerepel-e mindegyik vagy a legtöbb. rubrikában (címszóban). Ideális esetben egy, esetleg kettő vagy három szer erősen kiemelkedik. Különösen figyeljen a fő szerekre, amelyeket betűkiemelés jelez. Ez a folyamat elvezethet a lehetséges szerek kiválasztásához, amelyek közül az egyiknek illenie kell az adott személyre.

Ezután folytassa a traumamintáknál, és keresse meg azt, amelyik pontosan fedi a páciens jellemét. A szerek kombinációja nem járható út.

1. példa – lásd az ábrán:

[A homeopátiás szakirodalomban a repertóriumok három értéket használnak: a legmagasabb érték a 3, a középső a 2, és a legkisebb az 1. Chappell azonban 4 értéket használ, vezető (4), kulcs (3), általános (2) és javallott (1) értéket. Ezért az ábrán ilyen számok szerepelnek. A táblázatot célszerű úgy elkészíteni, hogy a felső lécben a tüneteket, vizszintesen az egyes szereket tüntetjük fel.]

Tételezzük fel, hogy páciensünk egy megszakadt szerelmi kapcsolat miatt szenved.
Szerelem, csalódás – 1. oszlop: 157.oldal

Tudjuk, hogy körmei mindig rövidek, és látjuk, hogy rágja, ezért:
Körömrágás, tépi a haját – 2. oszlop: 165. oldal

Nem szereti a magas helyeket, mert szédül:
Magas helyek, szédülés – 3. oszlopk: 177. oldal

Mivel együtt élünk vele, és tudjuk, hogy határozottan nem szereti a zsíros dolgokat:
Nem szereti a zsíros és nehéz ételeket – 4. oszlop: 187. oldal

Gyakran a hasán alszik, ez a legkényelmesebb testhelyzet számára:
Alvás, hason – 5. oszlop: 187. oldal

A táblázatból látható, hogy Nátrium muriaticum ötből ötször fordul elő, Pulsatilla ötből négyszer, Sulphur ötből ötször stb. Ha összegezzük a szerek értékét az egyes rubrikákban, láthatjuk, hogy Nátrium muriaticumra 12, Sulphurra 10, Pulsatillára 9 pontot kapunk. Figyelembe vehetjük még a tünet erősségét: például, ha tökéletesen meggyőződtünk arról, hogy a csalódás a kiváltó ok, akkor Pulsatilla kiesik. Ezért a számszerű pontértékek sohasem lehetnek erősebbek a megérzéseknél. A lehetséges szerek listáját összeállítva – Nátrium muriaticum, Sulphur, Pulsatilla –, továbbléphetünk a traumamintákhoz [szerleírásokhoz]. Hamar rájövünk, hogy a Sulphur állandóan vakarózik, ápolatlan és filozofáló, míg a Pulsatilla lágy, sírós és engedékeny. A Nátrium muriaticum viszont zárkózott, tartózkodó, száraz, nem tud sírni, és sebezhető, ezek után gyorsan eldönthetjük, melyik szer illik legjobban az adott páciensre.

Feltéve: 2012. november 19.

folytatása hamarosan következik

Szeretném felhívni azon kedves olvasók figyelmét, akik nem egyszerre, hanem a feltevés sorrendjében olvassák a cikkeket, hogy azokat nem csak folytatom, hanem a már feltett anyagot rendszeresen bővítem, esetleg korrigálom és ki is egészítem.