![]() |
![]() |
A klasszikus nozódákat – Medorrhinum, Syphilinum, Tuberkulinum, Carcinosinum, Psorinum – önálló alkati szerként és pusztán miazma-elleni szerként is lehet alkalmazni. Mint miazma elleni szerek időről-időre csaknem mindenkinél bevetésre kell kerüljenek, ahogy ezt a miazmákról és a krónikus betegségekről szóló oldalakon bemutattam. A nozódákat az alkati kezelés közben, az alkati szerek szedése előtt, után, közben kell bevetni, felváltva a nem a nozódákhoz tartozó miazma-ellenes szerekkel. Hogy melyik nozódát, azt az aktuális tünetek alapján lehet megállapítani, azok ugyanis megmutatják, hogy éppen melyik miazma van „felül”. A nozóda alkalmazására rendszerint a salaktalanítás és az alkati szerrel végzett első kúra után kerül sor. Vagy olyankor, ha a jól megválasztott alkati szer nem hat megfelelően. Ilyenkor meg kell szakítani az alkati szer szedését, és a nozódával kell folytatni a kúrát. Különösen a gyerekek homeopátiás kezelésénél nem szabad megfeledkezni a nozódákról, hiszen a gyerekkorban a nozódák – a gyerekbetegségek mellett – segítenek megtisztulni a miazmás terheltségtől.
A nozódák a „hasonlót a hasonló elv” alapján állva, nem mások, mint a miazmás alapbetegségek kórokozóiból készített homeopátiás készítmények. A miazmák szimptómáit ezért legkönnyebben a megfelelő nozódák gyógyszervizsgálatából lehet megismerni. A szikózis miazma nozódája, a Medorrhinum, tehát a gonorrheás beteg húgycső-váladékából készül, a Syphilinum a szifiliszes beteg vérnedvéből, a Tuberkulinum a gümőkóros tályogból, a Carcinosinum a karcinómából, a Psorinum a rühös beteg váladékából.
Ugyanakkor a nozódák maguk is lehetnek alkati szerek, természetszerűleg elsősorban akkor, ha valamelyik miazma a személy egész alkatát – átmenetileg vagy tartósan, esetleg egy életre szólóan – teljesen átjárta.
a „szervezet elhasználódása-miazma” nozódája
A Psorinum talán az egyetlen nozóda, amit maga Hahnemann vezetett be a homeopátiába. [Ezért van, hogy ez a nozóda a régi, tapasztalt, bölcs, háziorvosi gyakorlatot folytató homeopaták MM-jében is szerepel – például Stauffer munkáiban, miközben a többi nozóda e művekből hiányzik.]
Miként azt a miazmákat bemutató oldalon már megírtam, Hahnemann minden baj okozójának, az ős-bajnak, a pszórát tartotta, azaz a krónikus rüh-betegséget. Sőt, azt is állította, hogy minden más miazma és minden betegség előfeltétele a rüh-, vagyis a pszóra miazma megléte. És azt is leírtam, hogy e honlap készítőjeként nekem mi erről a véleményem [lásd a Szifilisz kontra pszóra című nagyobb lélegzetű tanulmányt is]. Ez utóbbiban [az V. fejezetben] arról is beszámoltam, hogy mi a véleménye a pszóráról más homeopatáknak, például Dr. J.H. Allen-nek és Yves Laborde nak. Ez utóbbi szerint a pszóra nem más, mint a szervezet természetes elhasználódása, öregedése. A Psorinum általános leírása:
Ezt a nozódát leggyakrabban akkor használják, amikor egy betegségből nehezen épül fel valaki, szakmaian kifejezve: „Krónikus betegség esetén megmutatkozó reakcióhiány, amikor egy jól kiválasztott szer egyáltalán nem, vagy nem tartósan segít, vagy szedésekor gyógyulás helyett továbbfejlődik a betegség. Ilyenkor a PSOR kitisztítja a zavaros képet.”
A PSOR kifejezetten hideg szer, vagyis a beteg még nyáron is fázik, ezért még a nagy melegben is sapkában, sállal, kabátban jár. [Én sokszor olvastam ezt a leírást, és mindig azt hittem, hogy túlzás, egészen addig, amíg a magam szemével nem láttam, hogy nem melegben, hanem kifejezett kánikulában akadnak olyanok, akikre ez a leírás pontosan illik.] Indikációi többek között: Nyirokcsomó-gümőkór (skrofulózis), nyirokcsomó-duzzanatok, tuberkulózisos csont-gennyesedés, szifilisz, krónikus köszvény, makacs reumatikus fájdalmak, szénanátha. A PSOR-alkatú ember reménytelen, szomorú, melankolikus természet. Depresszióra hajlamos, aki magának és környezetének is elviselhetetlenné teszi az életet.
Rosszabbodás:
Javulás: Mint már írtam, a Psorinum leírása minden MM-ben (= Materia medica) megtalálható – magyarul például Phatak: Homeopátiás gyógyszertan című művében –, az érdeklődők ezeken a helyeken megtalálják a részletes leírást. A honlapon Coulter asszony leírásával folytatom a Psorinum bemutatását.
Coulter asszony Psorinum-portréja Hahnemann pszórája, mint az emberiség „ős-baja”, testi értelemben vett „hiba vagy defekt”, amit ugyanúgy lehet felfogni, mint a vallásban az ősbűnt: egyik sem múlik el magától, mindkettőnek a hatása saját erőből „kiirthatatlan”. Ez a „kiirthatatlanság” nagyon jellemző a Psorinum-alkatra: és azt jelenti, hogy a beteg saját erejéből nem képes alkatának „foltjától” megszabadulni, hogy végre egészséges lehessen.
Elizabeth-Hubbard amerikai homeopata a Psorinum-alkatú embert így írta le: „Az a típus, akit nem lehet tisztává tenni”, mert akármennyit is mosakodik és ápolja magát, mindig ápolatlannak, tisztátalannak, fésületlennek hat. Nem kevésbé kiirthatatlan az a kellemetlen szag sem, ami a Psorinum-emberekből árad, hiszen a forró fürdő, a sok tussolás csak ront az állapotukon, mert a pórusaik kinyílnak, és ezáltal a kipárolgásuk még intenzívebb lesz. A hideg lemosások és a dezodor ellenben segít, de ezek is csak addig, amíg nem végez olyan mozgást, melynél bemelegszik, mert akkor a kellemetlen kipárolgás újra megindul, Coulter asszony ehelyütt meséli el egy professzor-betege esetét, aki gyógyíthatatlan rákban szenvedett. Bár orvosai nem sok időt adtak neki, de mivel szellemileg teljesen ép volt, tovább is szeretett volna tanítani, ez azonban rosszindulatú daganatainak elviselhetetlen szaga miatt nem volt lehetséges. A professzor e szagok eltüntetéséért kereste fel a homeopatát, aki Psorinumot írt fel neki C 200-as potenciában, amit szabályos időközökben kellett bevennie. A szer csodálatos módon a már szinte rothadásos szagokat kezelhető minimumra csökkentette, és a professzor csaknem halála pillanatáig, mely sokkal-sokkal később következett be, mint amit kezelő orvosai jósoltak, aktívan tudott élni. Ellentétben a szagokkal a Psorinum rokon-szeréhez, a Sulphurhoz képest sokkal kevésbé tudja a rendetlen szokásokat kiirtani. Sulphur egy-egy adagja után gyakran előfordul, hogy a beteg hirtelen nekiáll kitakarítani maga körül, rendbe hozni az íróasztalát, szobáját, kertjét – ez a meglepő jellembeli változás a Psorinumnál igen ritkán fordul elő.
A Psorinum gyógyszerképének egy másik feltűnő jellegzetessége a betegségek kiirthatatlansága. Ezért felbecsülhetetlen szolgálatot tesz olyan betegeknél, akik soha nem gyógyultak ki teljesen valamilyen betegségből, akiknek a panaszai újra és újra kiújulnak, akik valamilyen akut betegség óta soha többé nem érezték magukat egészségesnek.
Csak a legfontosabb ilyen indikációk a következők (zárójelben az ellenük alkalmazható legmagasabb értékű szerek):
A Psorinum-nál nagyon gyakran drámai módon jelentkezik az a homeopátiás szabály, hogy a gyógyulás, azaz a panaszok elmúlása ellenkező sorrendben történik, mint eredeti megjelenésük a páciens életében – olyan hatású ez, mint egy játékfilm, ami visszafelé fut. Feltéve: 2014. augusztus 28.
A beteg hajlandó volt összes gyógyszerének a szedését abbahagyni, kivéve a depressziója ellenit, de beleegyezett, hogy azt is csökkenti, amennyiben a Psorinum „valóban hat”. Erre nem kellett sokáig várnia – ahogy bevette a szert, egész kórtörténete elkezdett még egyszer, de – a homeopátia törvényének megfelelően – ellenkező sorrendben lejátszódni. Legutolsó panasza a hőhullámok, melyek intenzitását korábban szintetikus hormonokkal sikerült csökkentenie, teljes erejükkel, éjjel-nappal 10 percenként jöttek vissza, egy egész héten keresztül! Amikor ez elmúlt, a bőrviszketése jelent meg, amitől korábban penicillinre kialakult allergiája során szenvedett. Így ment ez tovább egészen a gyermekbetegségei időleges visszatéréséig. „Most estem át éppen a kanyarón, és várom a bárányhimlőt”, jelentette a telefonban orvosának.
A Psorinum mellett ennek rokonszere, a Sulphur az, melynek egyetlen adagja hetekig tartó tüneteket képes előhúzni a múltból, és a legszabályosabban „működik” a homeopátia szabályszerűségei szerint.
A Psorinumot gyakran alkalmazzák olyan esetekben, amikor a panasz kifejlődésében valamilyen „hiány” játszott szerepet: hiányos tisztaság, hiányos emésztés stb. A szernek az emésztési rendszerre gyakorolt hatását oldalakon keresztül lehetne sorolni (a MM-ban megtalálhatók). A PSOR-hiány az élet melegének hiánya is lehet, egyáltalán PSOR az összes homeopátiás szer között a legfázósabb. Ezért tünetei romlanak a friss levegőn, emiatt kerüli is. Még ennél is jobban árt neki az időjárás-változás és a huzat, amiben rögtön megfázik, megfájdul a fele, és melléküreg-gyulladást kap. Emiatt nem bírja elviselni a klímaberendezést, ami a mai megváltozott időjárási viszonyokban korlátozza nyári mozgásterét. Általában a feje az, ami a legjobban érzékeny a hidegre, ellentétben például az Arsenicummal, aki szívesen jár fedetlen fejjel még a nagy hidegekben is, amikor teste melegen be van burkolva. A PSOR még nyáron és otthon is szívesen hord valamit a fején, sőt még az ágyban is.
Ennek a hiányosságnak egy másik megjelenési formája az allergiás alkat, vagyis a környezeti hatásokra való extrém érzékeny reagálás. A PSOR azon hiányosságához, hogy a napsugárból, levegőből, vízből és élelemből nem képes elég energiát asszimilálni, még az is társul, hogy nincs felvértezve, hogy a környezetből érkező veszélyeknek ellenálljon. A túl világos fény, hangos beszéd, egyszerre több ember beszéde, harangzúgás, mind ezek az érzéki benyomások káros hatással vannak rá: reszketést, fejfájást, hidegrázást váltanak ki belőle.
Ez a túlérzékenység és hiányzó természetes védekezés a Psorinumot a szénanátha és az asztma egyik fő szerévé teszi. Ez utóbbinál főleg azokban az esetekben nagyon hatékony, amikor az asztma egy ekcéma elnyomásaként keletkezett. A szerválasztást megkönnyíti az a modalitás, hogy a beteg lélegzése javul, ha a háton kinyújtózkodva fekszik miközben karjait oldalra szétrakja, hogy végtagjai nehogy egymáshoz vagy más testrészéhez érhessenek (mivel ez utóbbi tüneteinek általános rosszabbodását idézi elő). De nem csak a már meglévő szénanátha és asztma esetén az első szer a Psorinum, de e betegségek szezonális megjelenésének elkerülésére is. Kent azt írja, hogy a tünetek szokásos megjelenése előtt pár héttel adott egy adag Psorinum 1 M vagy 10 M (a beteg érzékenységének megfelelően) jelentősen csökkentheti vagy akár meg is szüntetheti ezeket az allergiás panaszokat.
A Psorinumnak nem csak az emésztési, de a bőr panaszainak a felsorolása is hosszú oldalakat töltene meg. Legjellemzőbb rá a durva, könnyen repedező, érdes bőr, a fekélyesedésre hajló ajkak, körömágyak, ujjbegyek, a sebes, vérző repedések vagy a heves viszketés, végül az ekcémák teljes spektruma a test minden részén, de különösen az izületek hajlataiban, a fül mögött vagy körül. A Psorinum azon miazmás terheltség szere, mely nem hatol a szervezet belsejébe, tehát főleg bőrbetegségeket és funkcionális zavarokat okoz, nem pedig szervi bajokat. Emiatt azok reagálnak a legjobban erre a szerre, akiknek olyan panaszai vannak, melyeknek oka ismeretlen. Az ilyen páciensek összes laboratóriumi lelete negatív, és mégsem egészségesek [általában ezért keresik fel a hivatalos orvosokat, akik aztán allopátiás szereikkel csak rontanak helyzetükön, és meglévő panaszaik mellé még gyógyszerfüggőséget, majd szervi betegségeket is előidéznek].
A PSOR korábban említett tulajdonsága, a „kiirthatatlanság” lelki, szellemi síkon is megmutatkozik. Ezért egyike azon szereknek, amikre gondolni kell, ha a pácienst túlzott bűntudat vagy lelkiismeretfurdalás gyötri, vagy manapság „aggályos szorongásban” szenved együtt a félősséggel, a bizonytalansággal és a levertséggel. A PSOR-állapotban levő ember nem képes a belső félelmeit legyőzni, olyannyira, hogy azok a gondolatok, melyek állandóan gyötrik, álmában újra és újra felbukkannak, vagy felkeltik. A visszatérő kellemetlen, gyötrő álmok olyan tünet, melynél mindig kell Psorinumra gondolni. Feltéve: 2014. szeptember 25.
Bármilyen tipikus panasza van (például ellenőrizhetetlen asztma vagy szénanátha, gyakori mosdás ellenére tisztátalan bőr, vagy minden orvosságnak ellenálló fejfájás, vagy bármi más PSOR-ra jellemző idegi tünet, például, hogy minden erkölcsi izgalom reszketést idéz elő vagy a legkisebb emocionális izgalom komoly betegséghez vezet, vagy az, hogy minden más alkatnál jobban szenved kicsinységek miatt is) a Psorinum többnyire kételkedik a gyógyulásában, és ez felerősíti benne azt az érzést, hogy a sorsnak kénye-kedvére ki van szolgáltatva. E beállítottságának pozitív oldala abból áll, hogy felismeri, hogy bizonyos problémákat nyilvánvalóan nem lehet megoldani, és ilyenkor méltósággal veti alá magát az elkerülhetetlennek, és krónikus panaszait bölcs türelemmel viseli – szemben például az Arsenicummal, aki betegségeit sokszor maga okozza azzal, hogy minden korlát és külső faktor ellen harcba száll, vagy a Natrium muriaticummal, aki emocionális energiáit azzal meríti ki, hogy perlekedik a sorsával, amit se megváltoztatni, se elfogadni nem tud.
Vannak PSOR-alkatúak, akik nem panaszkodnak, hanem túlzottan félénkek és határozatlanok. Az ilyenek számára a döntéshozás nagyon megerőltető. Olyannyira, hogy minden új nap kezdete félelmet kelt bennük, ami miatt legszívesebben ágyban maradnának. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy nehézkes ember benyomását keltik. Akár a panaszkodás, akár a határozatlanság a legfeltűnőbb, a hiányzó akaraterő mindenképpen jellemző rá. A PSOR-alkat pontosan tudja, hogy a környezete milyen hatást gyakorol rá, de maga nem akarja és nem tudja környezetét befolyásolni. Többnyire azért nem tesz semmit, mert fél tettének lehetséges következményeitől. A Psorinum alkatú ember a homeopátiás kezelés során döbben rá arra, hogy sokszor a nem-cselekvés a legrosszabb megoldás.
A Psorinum alkat akármennyire elégedetlen a körülményeivel, és akármennyire képes lenne más helyzetben jobban megállni a helyét, inkább arra vár, hogy a szerencse hozza meg a megoldást számára, ahelyett, hogy sorsának alakulását a saját kezébe venné. Mindazonáltal a Psorinum kishitűsége és gátlásossága legtöbbször nem szándékos, a páciens nincs ennek tudatában, hanem enyhe depressziót vagy elbátortalanodást érez csupán.
Ha úgy érzi, hogy ellenkeznek vele, vagy arra kényszerítik, hogy megszokott környezetéből, életritmusából kilépjen, ideges lesz, és ingerülten reagál. Energiáját arra fecsérli, hogy teljesen valószínűtlen sorscsapásoktól tart. Ezért, bár a mindennapi problémákat jól oldja meg, ismeretlen területen erőtlenné és hatástalanná válik. Van a Psorinumnak egy tünete, ami látszólag igazolja azt az érzését, hogy ő a „körülmények áldozata”: mégpedig az a „feltűnő, különleges és rendkívüli” tünet (vagyis olyan tünet, amit a szerkeresésnél mindig figyelembe kell venni), hogy soha nem érzi magát jobban, mint röviddel egy akut betegség előtt. Ha egy sugárzó, boldog PSOR-beteg bejelenti, hogy azok a panaszai, melyek régóta kínozzák, napok óta eltűntek, és hogy különösen az utóbbi időben remekül érzi magát, akkor az orvos biztos lehet benne, hogy betege a következő nap komoly visszaesést szenved el – mintha azért bűnhődne, hogy gyógyultnak merészelte magát tartani. És igencsak érthető, hogyha ilyesmi többször megtörténik, a legkiegyensúlyozottabb és leghiggadtabb ember is gyanakvóvá válik. Ennek lehet az is a következménye, hogy a PSOR-alkat még akkor is, ha minden jól megy körülötte, nem tudja ezeket igazán élvezni, hiszen attól retteg, hogy megint minden rosszra fordul. Ezért a krónikus kétségbeesésnél, reménytelenségérzésnél a Psorinumra mindig gondolni kell.
Természetesen nem mindenkinél, akinek Psorinumra van szüksége, jelentkeznek a fenti tünetek egyértelműen, de enyhe jelei – tartózkodás, zárkózottság – még ilyenkor is felfedezhetők. Nyugodt függetlenségében ellenpólusa a másokra szoruló, mindig figyelmet elváró Tuberkulinumnak. Hasonlóan a Siliceához, Lycopodiumhoz és Natrium muriaticumhoz véleményét megtartja magának, inkább szemlélődő, mint cselekvő, akinek érzelmei „szentimentális rezdülésekben” mutatkoznak; „meghatódik” valami szép tárgytól, vagy például egy gyerektől, egy emléktől, egy zeneszámtól. Mivel a nozódák a panaszoknak sokkal nagyobb területét fedik le, mint bármely más szer – kivéve a Sulphurt –, pszichológiai portréjuk sok polychrest portréját átfogja. Így a Psorinum portrérájában is szinte minden szer jellegzetességéből megtalálható valamennyi. Ezért, ha egy páciensben több nagy alkati szerre jellemző lelki tulajdonság megvan, soha nem rossz döntés, egy nozódát, például Psorinumot felírni neki, ami nemcsak gyógyítólag hat, de azt is eredményezi, hogy a valódi alkati szere ettől kezdve jobban hasson. Vége
|
GYAKORLATI HOMEOPÁTIA ALKATI KEZELÉS GALÉRIA GYAKORI KÉRDÉSEK LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK KERESÉS A HONLAPON KAPCSOLAT HASZNOS LINKEK
|