A homeopátia nem csak kiváló, természetes gyógymódot jelent, hanem egyúttal figyelmeztetést is a mai hivatalos orvoslás és gyógyszerezés veszedelmeire. E honlapnak számos cikke foglalkozik e veszélyek bemutatásával, ezek közül egyik az „ANTIBIOTIKUM HELYETT HOMEOPÁTIA” című a GYAKORLATI HOMEOPÁTIA nevű oldalon található írás. Ebben idéztem Hugo Ohntrup sebész szakorvos, majd homeopata háziorvos a „Homeopátia és keresztény hit – Összeegyeztethető?” című magyarul nemrég megjelent könyvének a „Hogy jutottam el hagyományos orvosként a homeopátiához” című fejezetének megdöbbentő részletét, mely így szól:

»Ezzel szemben beláthatatlan következményei vannak, ha a betegség jeleit gyógyszerekkel akarjuk megszüntetni és a lehető leggyorsabban megszabadulni tőlük. Ez egy antibiotikum bevételének példáján vált világossá számomra. Ugyanis egyetlen penicillintablettával a billió testsejt mindegyikére, mindegyikére ötszázezer molekula penicillin jut. Egy fájdalomcsillapító tabletta esetében a kis molekulák miatt ez a szám ötmillió.
     Tehát az antibiotikumos kezelés alatt a beteg minden testsejtjének – a maga ezer csodálatos és bonyolult biokémiai reakcióját végrehajtva – a saját teljesítménye mellett járulékosan még ezzel az áradattal is meg kell birkóznia, akkor is, ha neki semmi köze a célszervhez – mondjuk a gyulladt hangszálakhoz. És mivel ez nem áll meg egy tablettánál, hogyan hatnak a szervezet ökológiai egyensúlyára az ilyenfajta megterhelések?
     És ami még súlyosabb: minden sejt életében gyakran adódik a feladat, hogy a kromoszómában egy fehérje építőelemet ki kell cserélnie. Ilyenkor az építőelem leválasztódik, és egy új helyettesíti. Ez könnyen megzavarható folyamat. Amennyiben ezzel egyidőben antibiotikumos kezelés zajlik (például éppen chloramphenicol-terhelés uralkodik a szervezetben), a normális fehérjeszerkezet helyett egy kapcsolódási hiba, egy nonszenszfehérje képződhet. Ez a hiba, ez a téves üzenet azonban minden egyes sejtosztódáskor kényszerűen továbbadódik!
     Ez sokkolt. A Contergan-katasztrófa még nem olyan régen történt, szörnyűsége még emlékezetünkben élt. (Az ötvenes évek végén Németországban egy hányinger-csillapító gyógyszer hatására több száz csecsemő született komoly fejlődési rendellenességgel, elsősorban végtaghiánnyal.)
     És amikor elképzeltem, hogy egy ilyen hibás sejtelfajulás elősegítheti a rák kialakulását, vagy hogy akár egy nemi sejt megváltozhat, és az örökítőanyag károsodhat, beláthatatlan következményeknek láttam kitéve magam és pácienseimet.
     Ami a gyógyszeres kezelésben addig oly gyakran csalódást okozott számomra, talán a megközelítésmóddal függött össze. A betegség megjelenését a rendelkezésre álló hivatalos gyógyszerekkel eddig csak félretoltam, elnyomtam, de nem gyógyítottam meg. Mindenesetre a jövőben a veszélyeket és mellékhatásokat el akartam kerülni. Így vezetett utam a homeopátiához.«

Hugo Ohntrup sebész ehelyütt csak az antibiotikumok hatalmas veszélyeiről beszél, de mindaz, amit elmond a legtöbb szintetikus gyógyszerre érvényes. Hogy mekkora károkat okozhatnak a modern gyógyszerek, arról pár nappal ezelőtt az egyik független tévéadó sugárzott műsort, melyről Heide-Marie Göbbel számolt be. Íme a beszámoló:

„Aki azt állítja, hogy egészséges, azt csak nem vizsgálták ki elég alaposan”, szól az ismert, többnyire nem túl komolyan vett bölcsesség. Mégis, azok az eszközök, melyeket a gyógyszeripar ma felvonultat, hogy egészséges emberekből betegeket csináljon, gyanúsan emlékeztetnek erre a stratégiára. Az ARTE televíziós csatorna (egy független német-francia nyelvű kulturális csatorna) 2011. november 8-i esti műsorának témája „In den Fängen der Pharmalobby”, azaz a Gyógyszerlobby csapdájában” címet viselte. Az est folyamán két dokumentumfilmet, majd a filmek készítőjével folytatott beszélgetést sugároztak. Ezekben arról világosították fel az érdeklődőket, hogy miként teremt a gyógyszeripar újabb piacokat magának, hogy bevételeit növelje.

Az est első dokumentumfilmje – melynek címe: „Halálos pirulák” volt – a fogyasztó-pirula, „Mediator” körüli botrányról szólt. A szerző, Bernard Nicolas annak próbált utánajárni, hogyan lehetséges, hogy egy olyan gyógyszer, mely bizonyítottan nem csak beteggé tesz, de többezer páciens halálát okozta már, egy európai országban, nevezetesen Franciaországban, 33 évig forgalomban maradhatott. A Mediatort, melyet Franciaország második legnagyobb gyógyszerkonszernje, a Servier, 1976-ban, mint a diabetikus kezelés hatékonyságának elősegítő szerét, dobta piacra, csak 2009-ben tiltották be.
     A szer piacon való megjelenését követően az orvosok és betegek között hamar elterjedt annak híre, hogy a Mediator a fogyásban is segít, ezért különösen a nők – egészséges, nem cukorbeteg nők – körében óriási népszerűségnek örvendett. A Mediatort bikini-pirulának is nevezték és – orvosai tanácsára és felírására – évente többmillió francia nő szedte.
     A Mediator, mely magas vérnyomáshoz és szívbillentyű károsodáshoz vezethet, a francia Egészségügyi Minisztérium hivatalos adatai szerint legalább kétezer potenciális halálos áldozatot követelt – a valóságos szám ennél minden bizonnyal lényegesen magasabb. Mivel a gyógyszer hatóanyaga már a kibocsátás évében a tiltott anyagok közé tartozott, a Mediatort piacra sem szabadott volna engedni. Az 1990-es évek után pedig már egyre több konkrét adat is jelezte, hogy a szer mekkora veszélyt jelent a tüdő és a szív számára.
     A gyógyszert Olaszországban egyetlen gyanús megbetegedés után betiltották. (Ez úgy volt lehetséges, hogy a Mediator olasz piacon való megjelenése előtt egy óriási korrupciós botrányban az egész gyógyszerellenőrző intézet vezetősége lebukott, és ezt követően az egész egészségügyet újjá szervezték. Ennek köszönhetően ebben az időben Olaszországban „tiszta” szakemberek végezték a felügyeletet.) Németországban a gyógyszert soha nem engedélyezték forgalomba hozni.
     Ezzel szemben Franciaországban a 33 éven át forgalomban levő Mediator-kezelés költségeit az állami biztosítók 95 százalékban még meg is térítették!

A film ismertette Irene Frachon tüdőgyógyásznő fáradhatatlan harcát, aki a Brest-i egyetemi klinikán végzett megdöbbentő kutatásai után nem nyugodott addig, amíg a gyógyszert az állami gyógyszerfelügyelet végre indexre nem tette. A film bemutatta a Servier gyógyszergyártó cég kapcsolatainak szerteágazó hálózatát az egészségüggyel, a kutatással és a politikával, mely, miként ezt a szerző bebizonyította, a céget 33 éven keresztül mindennemű támadástól megvédte.

A második dokumentumfilmben – mely a „Betegségek mérték szerint” címet viselte – a szerző, Anne Georget azt igyekezett bizonyítani, hogy időközben gyakorlatilag már minden nagy gyógyszeripari cég a gyógyítás mellett ennek a merőben ellentétét műveli, nevezetesen a betegségek tudatos támogatását. A túl magas koleszterin értéktől a depresszión keresztül az impotenciáig, számtalan felháborító példa van erre. A gyárak ilyen irányú mocskos stratégiája, melyet a szaknyelv „Condition Branding”-nak nevez, egyedül azt a célt szolgálja, hogy a gyógyszergyártó cégeknek új jövedelmező piacot biztosítson.
     A filmben olyanok is megszólaltak, akik részt vettek ilyen kampányokban. Elmesélték, hogy mennyit kell egy-egy közkedvelt szappanopera készítőinek fizetni azért, hogy olyan jeleneteket illesszenek filmjeikbe, melyekben egy mindennapos, ártalmatlan tünetet komoly, mindenképpen gyógyszerekkel kezelendő problémának állítanak be. E jelenetek alatt a háttérben a gyógyszergyártó cég plakátjai tűnnek fel, így biztosítva, hogy a megrémült tévénézők a megfelelő gyógyszert keressék orvosuknál, gyógyszerészüknél.
     A filmben azt is elmesélték, milyen egyszerű még a kritikus szemléletű orvosokat is rávenni, hogy az attraktívan reklámozott „gyógyszereket” felírják.«

A tévéműsorról szóló beszámoló a következő mondattal zárult: „Aki e hatásos, gonddal és szakértelemmel készített filmeket látta, a jövőben mindenesetre jobban fel lesz vértezve a gyógyszeripar állandóan ömlő reklámjaival szemben, és bizonyára kevésbé lesz hajlandó, hogy legegyszerűbb problémáinak megoldását a gyógyszerekben keresse.”

Nagyon félek, hogy ez a megállapítás túlzottan reménykedő: a reklámokon nevelkedett mai ember nehezen szokik le arról, hogy ne higgye el és ne azt kövesse, amit reggeltől estig minden fórumon belé sulykolnak. – Hogy ez meddig mehet így? Nos, azt hiszem egészen addig, amíg a Contergan-botrányhoz hasonló, vagy akár azt felülmúló katasztrófa nem történik. Ez különösen azért rettentően elszomorító, mert a homeopátia már kétszáz év óta véd mindazoktól a veszedelmektől, melyekre a modern egészségügy tisztességesebb tagjai csak most jönnek rá. És nem csak óv, hanem megoldást is kínál a homeopátia – milyen borzasztó kár, hogy olyan kevesen hallgatnak rá!

Annak illusztrálására, hogy a Mediator gyógyszer körüli probléma nem egyedül álló eset, álljon itt Dr. Daniel Grandt professzornak, a németországi Egészségügyi Minisztérium gyógyszer-szakértőjének figyelmeztetése, melyben a minisztérium megbízásából végzett kutatásainak eredményeit foglalja össze a laikusok számára.

Szívritmuszavarok, kötőhártya-gyulladás, fájdalom? Ezek gyakran nem betegségek, hanem tünetek – melyeket gyógyszerek idéznek elő. A következő cikkben Dr. Daniel Grandt professzor értékeli a legfontosabb gyógyszerek hatóanyagait – és káros hatásait.

Ki gondol hallászavarok esetén penicillinre, veseproblémáknál az ibuprofenre. Holott e két tünet e gyógyszerek potenciális, bár csaknem ismeretlen mellékhatásai közé tartozik. Mert nem csak a páciensek nem tudják, milyen veszélyesek lehetnek a gyógyszerek, hanem az orvosok sem ismerik fel gyakran az összefüggéseket. Az olyan jelenségeket, mint a vérkép megváltozása, a szív-, máj és vese-károsodások, az orvosok ritkán sorolják be a gyógyszerek nem kívánt hatásai közé. Ehelyett e tüneteket rendszerint újabb gyógyszerekkel kezelik, és ezzel állandóan növelik a kölcsönhatások veszélyét. A rizikó különösen az idősebb betegek számára nagyon nagy. „Mindazok a páciensek, akik ötfajta gyógyszernél többet szednek egyidőben, komoly veszélynek vannak kitéve”, állítja Grandt professzor.

A legfontosabb gyógyszerek

ANTIBIOTIKUMOK

A Penicillin nagyothallást és sokkot tud előidézni

A penicillin a bakteriális fertőzések ellen használt legáltalánosabb fegyver. Azonban mindeddig nem volt ismert, hogy az antibiotikumokra való allergia gyakran csak megkésve lép fel. Még az is előfordulhat, hogy a penicillin által kiváltott sokkos állapotba is csak bizonyos idő elteltével kerül a beteg, és ezért azt már nem hozzák összefüggésbe a penicillinnel.
     Nagyothallást is okozhat a penicillin, mert mérgező hatása van a fülre. Ezért a penicillin befolyásolhatja a hallást, sőt még maradandó károsodást is okozhat a fülben.

Feltéve: 2011. november 12.

FÁJDALOMCSILLAPÍTÓK

Ibuprofen: már minimális adagban is károsíthatja a vesét
Az Ibuprofen Magyarországon is vény nélkül kapható „gyulladáscsökkentő, fájdalom- és lázcsillapító gyógyszer. Lumbágó, valamint különböző ízületi- és izomfájdalmak, fájdalommal, illetve elváltozásokkal járó ízületi gyulladások csökkentésére, megszüntetésére alkalmas. Hatékony középerős és enyhe fájdalmak csillapítására, oldja a menstruációs fájdalmakat is. Lázas állapotokban segít a láz csökkentésében” – áll a gyógyszer leírásában.

Csakhogy egyes esetekben az Ibuprofennek már két, azaz kettő tablettája elegendő ahhoz, hogy a vesét és a májat helyrehozhatatlanul megkárosítsa. A lehetséges következmények: a szerv működésének leállása.
     Dr. Grandt professzor: „Az igazság az, hogy az Ibuprofen nem csak nagy dózisban vagy túladagolásban lehet veszélyes. Minél idősebb a páciens, annál nagyobb a rizikó.”

Kölcsönhatás: A szívizomgyengeség miatt szedett Digoxin és a depresszió ellen szedett Lithium hatását az egyidejűleg szedett Ibuprofen megváltoztatja. A kölcsönhatás miatt e gyógyszereknek a vérben megnövekedett koncentrációja miatt mérgezés is felléphet.

Magyarországon például a következő készítmények tartalmaznak Ibuprofent: IBUPROFEN POLFA tabletta, ALGOFLEX, ADVIL, NUROFEN.

Részletek a magyar nyelvű gyógyszerismertetőkben található figyelmeztetésekből:
     „Az Ibuprofen Polfa bevont tablettahoz hasonló készítmények alkalmazása során kis mértékben fokozódhat a szívroham („miokardiális infarktus”) vagy a szélütés (sztrók) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén.
     Együtt alkalmazva fokozza a véralvadásgátlók, a vércukorszint csökkentő tabletták, a digoxin, a fenitoin, a lítium és a káliummegtakarító vizelethajtók hatását.
     Fokozza a szteroidok és nem szteroid gyulladáscsökkentők mellékhatásait, a metotrexát toxikus hatását. Angiotenzin II gátlókkal (vérnyomáscsökkentő) együtt adva nő a veseműködés romlásának veszélye, mely akut veseelégtelenséghez is vezethet.”

Ebben a leírásban életveszélyes mellékhatások is szerepelnek, például szívinfarktus, agyvérzés, akut veseelégtelenség! És a gyógyszerhez mégis bárki vény nélkül hozzáférhet! Ki gondolja komolyan, hogyha valakinek fáj valamije, és ettől mindenáron meg akar szabadulni, akkor majd a gyógyszer-tájékoztatók kisbetűs figyelmeztetéseit fogja olvasgatni!
     És melyik orvos az, aki minden betegét pontosan kikérdezi, hogy milyen vény nélküli gyógyszereket szokott beszedni?

Acetilszalicilsav (például a vény nélkül kapható Aspirin, Kalmopyrin) súlyos vérzéseket tud okozni

Rémálom-jelenet a műtőszobában: a betegnek vérzése van, amelyet nem tudnak elállítani. Ennek oka az acidum acetylsalicylicum hatóanyag, azaz egy acetilszalicilsavat tartalmazó készítmény lehet, hiszen a fájdalomcsillapítók közül nagyon soknak ez az alapanyaga. Ennek az anyagnak vérhígító hatása van, mely három napig is eltarthat. Ezért óvatosságból valamely operáció, akár foghúzás előtt egy hétig semmiképpen nem szabad ilyen gyógyszert beszedni! (És ha váratlanul kell valakit megoperálni? Ha baleset miatt veszít vért? Ilyen esetekben életveszélyes helyzet állhat elő!)

Kölcsönhatás: Véralvadásgátló készítményekkel történő egyidejű kezelés esetén nagyon súlyos vérzések léphetnek fel.
     (Megjegyzés: Az én édesanyám nagy valószínűséggel ezért halt meg. Egyidőben kapott szigorúan orvosi előírásra Aszpirint és véralvadásgátló szert! Nem napokig, hanem hónapokig, amíg egyszer olyan nagy vérzést nem kapott, amiből már nem tudott felépülni. Ez még akkor is orvosi műhiba, azaz az egész modern egészségügy katasztrofális kudarca, ha 92 éves korában történt.)

Paracetamol extrém módon veszélyes a májra

Különösen a gyermekeknek adják szívesen fájdalom- és lázcsillapításra a vény nélkül kapható Paracetamol-készítményeket. A szer késői mellékhatására, a májkárosodásra eddig nagyon kevés figyelmet fordítottak. „Fontos gyógyszer, de ez a leggyakoribb oka a májműködés akut leállásának, ami a Paracetamol-túladagolás esetén következik be. Hat tabletta Paracetamol egy nap már halálos adag lehet”, mondja Dr. Grandt professzor.

Kölcsönhatás: Az altatószerekkel – melyeknek hatóanyaga a Phenobarbital – történő egyidejű szedés jelentős mértékben növeli a májkárosodás veszélyét.

Magyarországon kapható készítmények közül többek között ezek tartalmaznak Paracetamol-t: RUBOPHEN, COLDREX, EFFERALGAN, SARIDON, PANADOL, MEXALEN.

Azoknak, akik gyermekeiknek ezt a szert adják, nem árt ismerni azt az interneten található írást, mely tekintettel az egyre fiatalabb korban kialakuló szénanátha vagy asztma miatt nagyon nagy figyelmet érdemel.
     „A paracetamol allergiát válthat ki a gyermekeknél. A paracetamol csecsemőkori alkalmazása a későbbiekben allergiás megbetegedések, egyebek közt az asztma kialakulásáért lehet felelős – állítják új-zélandi kutatók, akik vizsgálataikról a Clinical and Experimental Allergy című szaklapban számoltak be. A wellingtoni Otago Egyetem szakemberei Christchurchben 505 csecsemőnél vizsgálták a paracetamol lázcsillapítóként való alkalmazását, majd 914 öt-hat éves gyermeknél kutatták, hogy kialakultak-e náluk az allergia, az asztma tünetei.
     „Azoknál a gyermekeknél, akiknél 15 hónapos koruk előtt (90 százalék) alkalmazták a paracetamolt, háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy szenzibilizálódtak bizonyos allergénekhez, és kétszer nagyobb az esélye, hogy hatéves korukra asztmában szenvednek, mint azok a kicsik, akikkel nem szedették a lázcsillapítót” – hangsúlyozta Julian Crane professzor.
     Hozzátette, hogy jelenleg nem ismert ennek az oka, így további vizsgálatok szükségesek az esetleges összefüggések tisztázására. Mindazonáltal a paracetamol alkalmazásának előnyei még mindig meghaladják az esetleges későbbi allergia veszélyeit.”

Ez a kijelentés arcpirítóan arrogáns: Ma, amikor óriási mértékben nő az asztmában szenvedő gyermekek számára, ki merészel ilyet mondani? És vajon meg merné-e ezt ismételni az érintett szülők jelenlétében is? Valószínűleg nem. Az ilyen gyógyszergyárak által finanszírozott laboratóriumokban kísérletezgető ú. n. tudósoknak egyfelől nem sok fogalmuk van a mindennapok valóságáról, másfelől kenyéradó gazdáikkal szemben úgyis csak elbagatellizálni fognak minden a saját hasznukat csökkenteni képes információt.

A cikk az interneten így folytatódik: „Az orvosi szakirodalomban utánanéztem, csakugyan van néhány szakcikk, amely ezt elemzi. Általában arra a megállapításra jutnak, hogy a paracetamol allergia ritka jelenség, és leginkább azokban az esetekben alakul ki, ahol/akinél már korábban is volt gyógyszer- túlérzékenység.”
     Újabb szép megállapítás egy olyan korban, amikor az allergia soha nem képzelt mértékben növekszik minden korosztályban!

Mindezek ismeretében nem árt tudni, amit egy magyar orvosnő állít, miszerint „a Paracetamolt magyar embernek nem is érdemes szedni, alig csillapítja a fájdalmat, viszont a mellékhatásai elég komolyak lehetnek. Az angolszászok használják fájdalomcsillapítónak, és nálunk a magyar gyógyszeripar szétverésének egyik lépése volt a rendszerváltás után a Paracetamol behozatala és elterjesztése a magyar Algopirin rovására, mely sokkal jobban csillapítja a fájdalmat, és melynek sokkal kisebbek a mellékhatásai.”

SZÍVGYÓGYSZEREK

Simvastatin izomsorvadást okozhat

A Simvastatin a sztatinoknak nevezett gyógyszerek családjába tartozik, melyek bizonyíthatóan egyedül képesek a zsírok szintjét a vérben csökkenteni. Mára már csodaszerként alkalmazzák őket, és a szívinfarktus és agyvérzés megelőzésére rutinszerűen írják fel.
     Holott a szimvasztatin hatóanyag megváltoztathatja a vázizomzatot. Ha a karokban és lábakban zsibbadás, bizsergés lép fel, akkor ezt gyakran, mint egy porckorongsérv tünetét kezdik el kezelni.

Kölcsönhatás: Az Erythromycin hatóanyagú antibiotikumokkal történő egyidejű Simvastatin kezelés súlyos vesekárosodásokat okozhat.

Magyarországon a vényköteles SIMVASTATIN 1A PHARMA és a ZOCOR nevű koleszterincsökkentő készítmények tartalmaznak szimvasztatin hatóanyagot.

Az interneten olvasható gyógyszer-tájékoztatóban vég nélkül sorolják a szer mellékhatásait, közülük első helyen az izomfájdalmat, mely érzékenység, gyengeség vagy görcsök formájában jelentkezik. „Ritka esetekben ezek az izomproblémák súlyosak lehetnek, akár az izom lebomlásával is járhatnak, ami veseelégtelenséghez, illetve nagyon ritka esetben halálhoz vezethet. Felléphetnek túlérzékenységi (allergiás) reakciók, beleértve: az arc, a nyelv, a torok duzzanatát, ami légzési nehézségeket okozhat. Keletkezhet súlyos izomfájdalom, többnyire a vállban és a csípőben.”
     A sztatin-készítményeknek (tehát a koleszterincsökkentőknek) az izomfájdalmakon túl további súlyos mellékhatásai az izomrostok szétesése, elfajulása, a májkárosodás és a szem szürkehályog (katarakt) betegsége. Ha meggondoljuk, hogy ezeket a szereket megelőzésre adják, vagyis, nem egy már kialakult betegség gyógyítására, akkor végképp érthetetlen miért tesznek ki olyanokat e súlyos mellékhatásoknak, akiknél nem is biztos, hogy a megelőzni akart betegség valaha is bekövetkezik? Az nem nevezhető gyógyításnak, ha valakinek levágják az egyik karját, mert attól félnek, hogy talán, valamikor majd, nagy sokára elveszti az egyik lábát. Ugyanúgy nem gyógyítás, hanem kuruzslás, ha valakinek beteggé teszik a máját, hogy nehogy valamikor érelmeszesedése legyen. Ráadásul olyankor, amikor a koleszterincsökkentők szedők között mégis rengetegen betegszenek meg érelmeszesedésben.

A fentebb már idézett magyar orvosnő ezt írja a ZOCOR-ról: Zocort sem nagyon adnék senkinek. A koleszterin-probléma sokkal összetettebb. Persze, lecsökkenti a vérben a koleszterin szintjét, de magát az anyagcsere-bajt nem szünteti meg. Ugyanakkor bizonyos mennyiségű koleszterinre mindenkinek szüksége van a sejtépítéshez, még idősebb korban is. Az érelmeszesedés problémája nem egyenlő a koleszterin problémával.

A honlap egyik cikkében már meséltem arról a kedves barátnőmről, aki körülbelül 10 év óta rengeteg gyógyszert szed. Először csak eggyel kezdte, aztán jött valamilyen újabb tünet, arra kapott egy másodikat, és ez így megy azóta is, ma kb. 14 fajta gyógyszernél tart. Ezek között természetesen van koleszterincsökkentő gyógyszer is. Hónapokkal ezelőtt végtagjai elkezdtek zsibbadni, ahogy ő kifejezte: nem érzem, hogy karom van, aztán a kézfején izomzsugorodás keletkezett. A következmény: újabb gyógyszerek, újabb kórházi kezelés. Hiába figyelmeztettem, hogy tünetei a legnagyobb valószínűséggel a gyógyszerek káros mellékhatásai és KÖLCSÖNHATÁSAI (melyik laboratórium lenne képes ennyi gyógyszer-kombináció kölcsönhatásait kivizsgálni!), gyógyszerfüggőségétől nem tud szabadulni.

Feltéve: 2011. november 19.

Szívglikozidok kötőhártyagyulladást és pikkelysömört okozhatnak

A szívizomgyengeség esetén használatos legfontosabb gyógyszerek az ú. n. szívglikozidok, azaz a digitális-preparátumok, melyeknek alapja a gyűszűvirág kivonat. E fontos gyógyszereket azonban túl gyakran könnyebb panaszok esetén is felírják. A lehetséges mellékhatások: szívritmuszavarok, pikkelysömör, kötőhártya-gyulladás. Azok a szívbetegek, akiknél hirtelen lép fel pikkelysömör (pszoriázis) vagy kötőhártya-gyulladás, azonnal jelezzék orvosuknak, hogy glikozidot szednek. Grandt professzor azon a véleményen van, hogy ilyenkor csak a komoly szívelégtelenségben szenvedő pácienseknél szabad a glikozid kezelést tovább folytatni.

Kölcsönhatás: A szívglikozidok a vérnyomáscsökkentő szerekkel együtt szedve lelassítják a szívverést, azaz csökkentik a pulzust.

Magyarországon használatos szívglikozidok többek között a DIGOXIN, DIGIMERCK (ez digitoxin, egy rokon vegyület) és a Strophantin. A digitális-preparátumok bizonyos helyzetekben, akut esetekben életmentők lehetnek. Különben mérgek, amelyeket ráadásul borzasztó könnyű túladagolni, és meg lehet velük ölni valakit.

ALLERGIA ELLENI SZEREK

Fenoxfenadin szívkihagyást, ritmuszavarokat és szívmegállást okozhat

Az allergia elleni gyógyszer bőrduzzadást okozhat, és a hörgők görcsöséhez vezethet. Egy eddig alig ismert mellékhatás a szernek a szívizomra gyakorolt hatása. Ott az anyag még az egészséges embereknél is megzavarhatja az ingervezetést és a szívritmust. Ennek lehetséges következményei a szívzakatolástól egészen a szívmegállásig terjedhetnek.

Magyarországon a TELFAST nevű gyógyszer tartalmaz fenoxfenadint.

GYULLADÁSCSÖKKENTŐK

Naproxen keringési problémákat egészen a sokkig okozhat

Azoknál a pácienseknél, akiknél fel nem ismert nyombélfekély áll fenn, a Naproxen halálos pirula lehet. Mert a reuma elleni szer hatóanyaga gyakran vezet a gyomor-bélrendszeren belül vérzésekhez. A Naproxen preparátumokat nem csak reumatikus panaszoknál, hanem különböző eredetű láz- és fájdalomcsillapítóként is felírnak.
     Ezen felül szinte ismeretlen mellékhatásként a Naproxen már rövid alkalmazás esetén keringési problémákhoz vezethet egészen az életveszélyes sokkig.

Kölcsönhatás: ha a szert valamilyen kortizon-készítménnyel együtt szedik, akkor a gyomor-bélfekély kialakulásának veszélye a tizenkétszeresére emelkedik!

Magyarországon a hatóanyagként Naproxent tartalmazó gyógyszereket, például NAPROSYN, ALEVE, APRANAX, NAPMEL vény nélkül lehet a gyógyszertárakban kapni.

Az ALEVE filmtablettát hát-, derék- és ízületi fájdalom kezelésére, valamint fejfájás, fogfájás, fájdalmas menstruációs görcsök, és izomfájdalmak, megfázást és influenzát kísérő fájdalom és láz kezelésére ajánlanak.
     Az ALEVE gyógyszer-tájékoztatójában ezeket a figyelmeztetéseket lehet olvasni: »Az Aleve filmtablettához hasonló készítmények alkalmazása során kis mértékben fokozódhat a szívinfarktus („miokardiális infarktus”) vagy sztrók („agyi érkatasztrófa”) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén.
     Gyakran fordul elő: hasi fájdalom, gyomorégés, hányinger, emésztési zavarok, fejfájás, szédülés, feledékenység. Nem gyakran fordul elő: álmosság, álmatlanság, aluszékonyság, forgó jellegű szédülés, hasmenés, székrekedés, hányás, kipirulás viszketés, kiütés.
     Ritkán fordul elő: gyomorfekély (esetleg vérzéssel, átfúródással), véres hányás, véres széklet, ödéma (sejtek közötti víz felhalmozódás), vesebetegség, láz jelentkezhet.
     Nagyon ritkán fordul elő: túlérzékeny egyéneknél életveszélyes allergiás reakció is felléphet (az allergiás reakció tünetei: hideg verítékezés, légszomj, szapora pulzus, erős szédülés, szorongás, kábultság.). Továbbá előfordulhatnak labor eltérések, pszichiátriai betegségek, alvászavarok, agyhártyagyulladás, görcsök, látászavar, hallászavar, fülcsengés, szívbetegség, magas vérnyomás, érfal-gyulladás, légzészavar, májgyulladás, sárgaság, átmeneti kopaszság, fényérzékenység, porfíria, bőrreakciók, SLE, izzadás, rossz közérzet, szomjúság, vesebetegségek. Nőknél nagyon ritkán terméketlenséget okoz, esetenként koraszülést, a magzatban befolyásolja a tüdőartéria és a főverőér közötti összeköttetés záródását.«

Ha valaki ezek után azzal érvel, hogy ezek a mellékhatások nagyon ritkán fordulnak elő, akkor az a valaki különösen szívlelje meg a következő igaz történetet: Egyik közeli ismerősöm 58 éves bátyját évekig kezelték mindenféle gyógyszerrel, mert nem tudták, hogy mi a baja. Eközben kortizon-készítményeket és naproxent tartalmazó gyulladáscsökkentő szereket is szedettek vele. Éppen kórházban volt, amikor hirtelen olyan erős gyomorvérzést kapott, hogy nem tudták elállítani, és ő pár perc alatt meghalt.
     Mivel állapota nem indokolta halálát, a rendőrség hivatalból vizsgálatot rendelt el, mely több hónapig tartott, s melynek végén arra az eredményre jutott, hogy nem történt orvosi műhiba. Bár sejtettük, hogy ez nem igaz, a valóságot csak most, e cikk fordítása közben fedeztük fel: Hogy mi volt a férfi alapbetegsége, azt a vizsgálat sem derítette ki. Lehet, hogy már eredetileg is nyombélfekélye volt, amit az orvosok nem fedeztek fel, de lehet az is, hogy a fekély – ahogy Grandt professzor mondja – csak a kortizon és naproxen együttes szedése miatt keletkezett. Mindenesetre a kérdéses időpontban, a kórházban már nyombélfekélye volt, amit ekkor sem ismertek fel. Ehelyett továbbra is gyulladáscsökkentőkkel kezelték. Egészen addig, amíg meg nem halt az ily módon előállt súlyos belső vérzésben.

Ez a nyolcadik orvosság, melyről ez az írás szól. A nyolcból három szernél a saját legközvetlenebb környezetemben megtalálhatók voltak az itt leírt mellékhatások, és ebből kettő HALÁLOS KIMENETELŰ volt. Ezek után egyáltalán nem túlzás, sőt, a LEGKOMOLYABB FIGYELMEZTETÉS, ha nem egyenesen BOTRÁNY, hogy még a hivatalos egészségügy statisztikája szerint is, a halálesetek okai között a gyógyszerek mellékhatásai a hatodik, azaz 6. helyen állnak. Ezen adatokat megjegyezve szedjenek és adjanak gyerekeiknek ezután gyógyszereket!

A reumaelleni szerek légszomjot és infarktust okozhatnak

A Celecoxib és Etoricoxib hatóanyagú gyógyszerek napjainkban csodaszereknek számítanak a reuma ellen. Holott e két hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek szedése nem problémamentes. Légszomj és szívritmuszavarok fenyegetik azokat, akik ezeket szedik. Ugyan ezek a mellékhatások gyakran csak több hónapig tartó szedés után lépnek fel. Ha ilyenkor nem hagyatják azonnal abba a szerek szedését, nagymértékben megnő az infarktus veszélye. Grandt professzor szerint, e két hatóanyag életveszélyes komplikációkat idézhet elő, ezért nagyon szigorúan meg kellene fontolni alkalmazásuk jogosságát.

Kölcsönhatás: Celecoxib és Etoricoxib hatóanyagú gyógyszereknek véralvadáscsökkentőkkel történő egyidejű alkalmazása növeli a vérzés veszélyét.

Magyarországon a CELEBREX nevű gyógyszer tartalmaz Celecoxib, illetve az ARCOXIA Etoricoxib hatóanyagot.

Bár a CELEBREX kapszula leírásában ez áll: »A Celebrex a reumás ízületi gyulladás (reumatoid artritisz), ízületi gyulladások (oszteoartrózisz) és ízületi merevséget okozó csigolyagyulladás (spondilitisz ankilopoetika) jeleinek és tüneteinek enyhítésére alkalmas.« De a fentebb említett orvosnő szerint: »ezeket a coxibokat senkinek sem szabad adni, nem tesz csodát és túl sok a kára. Nagyon szelektívek, de ami ennyire szelektív, annak általában a hatásával van gond, mert túl kicsi. Általában, a krónikus reumatológiai kezelések, azaz a gyógyszeres kezelés totál zsákutca, évek alatt borzalmas mellékhatásokkal.«

A Celebrex mellékhatásainak felsorolása a gyógyszer-tájékoztatón több oldalt vesz igénybe Itt csak a „Gyakori mellékhatások”-ként felsoroltakat másolom le, azaz azokat, melyek 100 betegből 1-10-nél fordulnak elő, ami hatalmas szám!
     „Szívroham, folyadék visszatartás, ami boka, lábszár és /vagy kezek duzzanatában nyilvánul meg, húgyúti fertőzések, nehézlégzés, orrmelléküreg-gyulladás, orrdugulás vagy orrfolyás, torokgyulladás, köhögés, megfázás, influenza-szerű tünetek, felső légúti fertőzések, szédülés, álmatlanság, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, emésztési zavar, bélgázosság, bőrkiütés, viszketés, izommerevség, nyelési nehézség, meglévő allergia súlyosbodása.”
     És ezek mind csak ennek az egy szernek a lehetséges gyakori mellékhatásai, amelyekben nincsenek felsorolva azok a mellékhatások, melyek más szerekkel történő egyidejű szedés esetén következhetnek be. Már pedig, aki reumaelleni szert szed, az egészen biztosan még több más gyógyszert is fogyaszt.

Feltéve: 2011. november 22.

A németországi Egészségügyi Minisztérium megbízottjának, Dr. Grandt professzornak figyelmeztető írása után visszatérek az ARTE tévétársaságnak a cikk elején említett dokumentum-filmjéhez, mely a „Betegségek mérték szerint” címet viselte.
     Egyúttal felhívom a németül vagy franciául értő kedves Olvasók figyelmét, hogy a filmet december 1-én az ARTE megismétli. Éjjel 2:10-kor kezdenek a „Halálos pirulák – a Mediator-botrány” című filmmel, ezt követi 3:05-kor a vitaműsor, majd 3:20-kor az est legfontosabb és legérdekesebb darabja, a „Betegségek mérték szerint” című dokumentumfilm. A film feltétlenül ajánlott mindazoknak, akiket csak kicsit is érdekel az egészségük. (Az ARTE minden adása egy hétig az interneten megtekinthető a http://videos.arte.tv/de/videos/sendungen cím alatt, így aki nem tudja éjjel megnézni az adást, az interneten egy hétig bármikor megtekintheti.)

A körülbelül egyórás filmnek minden kockája annyira megdöbbentő és fontos, hogy nagyon nehéz beszámolni róla. Valójában az egészet szó szerint kellene idézni, de mivel ez lehetetlen, legalább a legfontosabb megállapításokat megpróbálom visszaadni.

A filmben megszólalók, illetve a bemutatott dokumentumok arra hívták fel a figyelmet, hogy a gyógyszergyártó cégek már régen nem gyógyító tevékenységet folytatnak, hanem azt kutatják, hogyan növelhetik profitjukat. Ennek érdekében nem a meglévő betegségek eredményesebb gyógyítására próbálnak hatékony gyógyszereket kikísérletezni, hanem azt vizsgálják, hogy egy már meglévő gyógyszerük mellé milyen betegségeket kreálhatnak, és ezeket a fantom-betegségeket milyen módszerekkel és milyen hatékonyan tudják a médiában az emberek tudatába bevinni. „Nemlétező betegségek ellen semmire nem ható gyógyszereket adnak el, de ez nem tesz semmit, hiszen az állítólagos betegek úgysem betegek”, mondta az egyik megszólaló. Ezt a fajta módszert „Az egészségesek meghódításának” nevezhetjük.

Az életveszélyes Mediator gyógyszert gyártó cég, a „Servier” egyik – magát megnevezni nem akaró – alkalmazottja arról számolt be, hogy a cég kiválóan felszerelt kutató laboratóriumában 30 év óta semmilyen produktív kutatás nem folyik, hanem csak hatásvizsgálatok. A régi hatóanyagokkal új gyógyszereket dobnak piacra, melyek sokszor csak a színükben különböznek az előzőtől, viszont az áruk az előzőének a többszöröse.
     Hozzátette, hogy a cég nagyon jól fizet, és ezért az ott foglalkoztatott orvosok, kutatók belemennek ebbe az aljas játékba. Az állami gyógyszerellenőrző intézetekben is a gyógyszergyártók közvetlen munkatársai, vagy az általuk finanszírozott, de egyébként máshol dolgozó szakemberek ülnek, következésképpen érdekükkel ellenkezne, ha ezeket az „új” gyógyszereket nem engedélyeznék.
     A „Servier” tulajdonosa maga is többször lenyilatkozta, hogy amit ők jobban tudnak, mint a többi cég, az nem a kutatás, vagy a tudás, hanem az „eladás”.

Egy régi gyógyszer új köntösben való piacra dobására rendszerint akkor kerül sor, amikor egy gyógyszer szabadalma lejár, mert ettől kezdve a gyógyszer forgalmazása sokkal kisebb haszonnal jár. Ez történt az USA-ban a depresszió elleni jól ismert Prozac nevű gyógyszerrel. Ezért a szabadalom lejárta után a gyártó cég egy új betegséget kreált. Ez lett a menstruáció előtti szindróma, a premenstrual dysphoric disorder (PMDD), melyet addig senki nem ismert, de ami – a cég állítása szerint – betegség, és amire ő megtalálta a megfelelő gyógyszert. És akkor piacra dobták a régi Prozacot, de új névvel, egyébként teljesen azonos hatóanyaggal, még az adagolás is megegyezett, csak a színt változtatták meg, és az árat. Mivel ezt a nők már csak pár napig szedik egy hónapban, ahhoz, hogy a haszon nagy legyen, az árat az ötszörösére emelték.
     Amióta világ világ, a nők egy része a menstruáció előtt ingerültebb, nyugtalanabb. Ebben semmi kóros nincs, ez a természetes állapot. E felfogás megváltoztatására a cég a médiában reklámokkal, a szakfolyóiratokban komoly kutatásoknak tűnő írásokkal elhintette az emberek, köztük az orvosok agyában, hogy ez az állapot valójában kóros, amit gyógyszerrel nem csak lehet, de kell is kezelni.
     A film bemutatta a gyártó cég egyik reklámját, melyben egy nő idegesen rángat egy bevásárló kocsit, mert nem tudja a többi közül kihúzni, míg mellette egy másik asszony a lehető legnyugodtabban tolja kocsiját. „Ő már ezt a gyógyszert szedi”, szól az aláfestő szöveg. „Ön is ideges? Beszéljen az orvosával. Lehet, hogy beteg.” Ilyen és hasonló képekkel, aláfestő szöveggel formálják át az emberek tudatát, sokszor észrevétlenül, így beszélik be nekik, hogy betegek, és hogy olyan betegségük van, melyet már kezelni lehet, és amelyet feltétlenül kezeltetniük kell.

Így hódítják meg az egészségeseket, teszik őket gyógyszerfüggőkké, majd a gyógyszerek mellékhatásának eredményeképpen betegekké. A mai világ elvárásai nagy mértékben hozzájárulnak e módszer sikeréhez. A mai rohanó világ, a mindenütt és mindig dúló konkurencia-harc csak a mindig teljesítményük legjobbját nyújtó, a hullámzó hangulatot, kedvetlenséget, fáradtságot, bánatot nem ismerő, azaz robot-embereket ismeri el, tartja „normálisnak”. De mivel az ember nem robot, nem tud mindig egyforma teljesítményt nyújtani, minden körülmény között mindig nyugodt és vidám lenni. Környezete nyomását érezve az ember könnyebben követi azon reklámok fülbemászó utasítását, melyek azt ígérik neki, hogyha ezt vagy azt a csodagyógyszert beszedi, mindig top fit lesz. És ha már bekerült ebbe az ördögi körbe, nem képes kiszállni belőle, az egyik csodaszer után szedi a következő csodaszert, amíg a napi adagja 12-14 különféle csodaszer nem lesz.

A gyógyszerlobby másik nagy trükkje a kritériumok, azaz a különböző élettani folyamatok – mint például a vérnyomás, a vér koleszterinszintje – határértékeinek a megváltoztatása. Azokban az egészségügyi hivatalokban, ahol ezeket az értékeket megállapítják szintén a gyógyszergyártók emberei ülnek, hiszen ma a világon minden egészségüggyel foglalkozó intézetben, társaságban 90 százalékban az általuk finanszírozott emberek ülnek. A vizsgálatokat ők szponzorálják, az engedélyeket ők adják ki, ők határozzák meg, hogy melyik gyógyszert és milyen arányban támogatják a biztosítók.
     Ha a határértékeket közelebb hozzák egymáshoz, 60, 70, 80 éves emberek számára olyan vérnyomás- és koleszterin-értéket adnak meg normálisnak, ami az egészséges 25 éveseknek van, akkor ugrásszerűen megnövelhetik a „gyógyszerszedésre szoruló” emberek körét. Ráadásul ezen értékeket a médiában terjesztik, és ellenőrzésüket szintén könnyen megoldhatóvá teszik, a különböző otthoni méréseket szolgáló készülékek piacra dobásával.
     Így aztán az emberek egyre több gyógyszert szednek, ezek mellékhatásaként egyre betegebbek lesznek, az államok egyre jobban tönkremennek az egészségügy finanszírozásában, és a gyógyszergyártók egyre nagyobb hasznot vágnak zsebbe.

A gyógyszergyártó cégeket nem az emberek jobb ellátása, hanem a jobb piaci lehetőségek vezérlik. Ma már sokkal több pénzt adnak ki marketingre, mint a tudományos kutatásra. A cégek harcban állnak egymással, nem az ad el többet, aki jobb gyógyszert készít, hanem amelyik ügyesebben tudja áruját reklámozni és eladni. Az adás német szakértője szerint a helyzetet javítani lehetne azzal, ha előírnák, hogy csak akkor szabad egy új gyógyszert piacra dobni, ha az bizonyítottan jobb hatású, mint az eddigiek. Ma ez ugyanis, bár magától értetődőnek tűnik, még sincs így. Egy gyógyszer engedélyezésének a feltétele csupán annyi, hogy hasson, az nem, hogy jobban hasson. Ezért rengeteg, egyre több gyógyszer van forgalomban, melyek nagy része fölösleges.

A film ezután a koleszterin-témát járta körül. A megszólaló szakértők szerint pusztán az a szöveg, melyet szünet nélkül duruzsolnak a mai emberek fülébe, hogy „gondoljon a koleszterin-szintjére”, „Ön hogy áll a koleszterinnel?” már elérte, hogy mindenkinek a tudatába bekerült ez a fogalom. Itt is bemutattak több reklámot. Az egyikben egy körülrajongott mintegy 40 éves nőt mutattak, akit a tömegk rajongva ünnepel. Bevetitik a testsúlyát és -magasságát, derék- és mellbőségét, mint akinél minden tökéletes, és akkor a rajongók sorfala között egyszer csak elesik – mert magas a koleszterinszintje, szól a szöveg. "Mindenkivel előfordulhat", zsongja az aggodó hang.
     A másik reklámon egy 30-40 közötti férfi látszik, aki komoran néz a világba és azon töpreng, hogy komorságának a koleszterinszintjének növekedése az oka. „Amerikában már koleszterin-maffia működik”, kommentálta a látottakat az ARTE egyik szakértője.
     E reklámok hatására Amerikában egy pillanat alatt háromszorosára emelkedett azok száma, akik a rendkívül súlyos mellékhatásokkal rendelkező koleszterincsökkentőket szedik. Ahogy a német professzor elmondta, ezeknek olyan káros mellékhatásaik vannak, hogy az egészségeseket is képesek beteggé tenni. Bizonyított, hogy azok, akikkel fölöslegesen szedetnek koleszterincsökkentőket, könnyebben kapnak infarktust vagy agyvérzést.
     Az átnevelés hatására az orvosok a hozzájuk fordulókat már nem egészségesebb életmódra próbálják rávenni, hanem pusztán a vércukorszintre koncentrálnak, s mivel annak határértékeit a 25 évesek szintjén állapították meg, minden idősebbel automatikusan gyógyszereket szedetnek. Hogy milyen eredménnyel az fentebb a „Simvastatin izomsorvadást okozhat” címszónál található meg.

A harmadik bűvszó, illetve „betegség”, az impotencia volt, amit a film tárgyalt. Ez is olyan valami, amire az emberek évezredekig úgy tekintettek, ahogy az „élet adta”. A mai korban azonban ennek is százszázalékig működnie kell, tekintet nélkül arra, hogy valakinek éppen milyen a hangulata, az erőnléte vagy akár a kedve.

A téma eleinte kényes volt, a Viagra-gyártóknak keresniük kellett valakit, akivel a problémát az inkább konzervatív középréteg előtt eladhatóvá teszik. Akit megtaláltak, és aki hajlandó volt pénzért ezt a feladatot elvégezni, az Bill Clinton ellenfele, a republikánusok elnökjelöltje (Robert Joseph "Bob" Dole) lett.
     Anélkül, hogy a reklámban egyszer is kiejtette volna a Viagra-szót, arcát adta az aláfestő szövegnek: Prosztata-rákot állapítottak meg nálam, de az operáció mellékhatásaként impotencia, erekció-zavar léphet fel. Van azonban olyan pirula, ami ezen segít. „Ez olyan probléma, mely rengeteg férfit és partnerét érintheti”, duruzsolta a finom, szelíd hang a tévéből. A hatás óriási volt, az emberek úgy érezték, ha egy konzervatív idős úriember beszélni mer erről, akkor mindenki beszélhet róla, és mindenki tehet azért, hogy a nap 24 órájában bárhol, bármikor, bárkivel „tettre kész” legyen. A reklám hatására a kereslet megindult, a gyártók haszna az egekig ért.

Feltéve: 2011. november 27.

A Viagrát eredetileg azoknak az idősebb férfiaknak szánták, akiknél valamilyen más betegség következtében jelentkeztek erekciós problémák. A gyógyszeripar azonban reklámjaival azt szuggerálta az emberek agyába, hogyha valaki nem mindig százszázalékosan „bevetésre kész”, akkor beteg, azaz ez maga egy betegség, amit kezelni kell. A reklámszövegek odáig mentek, hogy a férfiakba azt az érzést táplálták, hogy a Viagra minden lehetséges problémájukat megoldja. Ily módon elérték, hogy azt a gyógyszert, amit eredetileg csak bizonyos alkalmakkor való használatra találtak ki, rendszeresen szedjék a férfiak, méghozzá nem csak az idősebbek, hanem már a fiatalok is.
     Idővel a Viagrának konkurensei támadtak, és ma már több gyógyszercég is azon dolgozik, hogy a maga, még nagyobb kéjt ígérő, még hatásosabb szex-piruláját kifejlessze.
     Például az egyik népszerű újságban egész oldalas reklámot helyeztek el egy új szex-csodaszerről, a Cialisról. A szövegben két fő üzenet rejlett: Az első így hangzott: Vágja ki a reklámot, vigye el az orvosának, és mondja meg, hogy ingyenesen hajlandó részt venni a Cialis-tesztvizsgálaton. Ezen üzenet hatására még azok is elgondolkodtak szexuális életükön, akik addig normálisnak, elégedettnek tartották magukat. A második üzenet azt sugallta, hogy soha nem lehet tudni, mi történik aznap, ezért jobb, ha már előre felkészül. Ügyes marketinggel így lehet alkalomszerű fogyasztókból rendszeres fogyasztókat csinálni.

A következő bejátszás a betegségek kreálásának módszerét, illetve azt, hogyan lehet egy már meglevő gyógyszert eladni, a klasszikus depresszió, illetve az „alvászavartól a bipoláris zavarig” példájával mutatta be.

A 60-as, 70-es években a nyugati országokban a félelem-zavar volt az egyik fő téma. Az eredetileg egyszerű altatószerként ismert Valiumot úgy adták el, hogy a teljesen természetes félelemérzést betegségnek állították be, amit feltétlenül gyógyszerrel kell kezelni. A Valiumról azonban a 80-as években elterjedt a hír, hogy függőséget okoz, ezért az orvosok nem merték többet felírni. A gyógyszer-gyártóknak új betegséget kellett kitalálniuk, hogy nyugtató-szereiket eladhassák. Így beszélték be különböző média-kampányokkal, reklámokkal az emberekbe, hogy valójában depresszióban szenvednek.
     A filmben több gyógyszercég reklámját is bemutatták. „Mindennél, amit csinál, egyedül érzi magát? Szomorú, levert, kiégett, reménytelen, semmi sem olyan jó, mint régen volt? Ezek mind a depresszió tünetei, egy komoly betegségé.” – Ilyen és hasonló szöveggel szinte beleszuggerálták az emberekbe, hogy komoly betegségben szenvednek. És akkor jött a megnyugtató üzenet: Nem kell félni, nincsenek egyedül bajukkal, „több mint 20 millió amerikai szenved ettől”.

A gyógyszeripar bebeszélte az embereknek, hogy akik eddig azt hitték, hogy félelmeik vannak, azok valójában depressziósok. Az okot is rögtön hozzátették: alacsony a Serotonin értékük, így még tudományosabbnak hatottak. Összeállítottak egy tünet-listát, és minden újságban megjelentették. A tünetek közé olyan panaszokat soroltak, melyek minden normális ember életében rendszeresen előfordulnak és valójában semmilyen kóros állapotot nem takarnak.
     Az utasítás úgy szólt, hogy ha valaki a 9 tünetből 5-t megtalál magánál, akkor menjen orvoshoz és kezeltesse magát. Ha kevesebb, mint 5 tünete van, akkor minden bizonnyal rejtett depresszióban szenved, és ez esetben azért kell kezeltetnie magát, hogy megelőzze a betegség teljes kifejlődését.

A listán ilyen tünetek szerepelnek: „étvágytalan, álmatlan, szomorú, fáradt, sírásra való hajlam, halálra gondol, nem tud koncentrálni, nem érdekli semmi”. – Így az emberek maguk megállapíthatták betegségüket, az orvoshoz már csak a receptért kellett menniük.
     Ezzel a gyógyszeripar elérte, hogy az emberek úgy véljék, minden köznapi bánatukat – egy szeretett ember halálát, az állás elvesztését – vagy csak egyszerű szomorúságukat kezeltetniük kell, különben nem szociális lények.

A 90-es évek végén azonban lejárt – mint már fentebb szó volt róla – az USA-ban a depresszió elleni jól ismert Prozac nevű gyógyszer. Ahelyett, hogy a gyártó cég megpróbált volna egy hatékonyabb gyógyszerrel előállni, a 20 évvel előbb már bevált stratégiát vetették be, vagyis a páciensek átprogramozását. Kitalálták egyfelől a menstruáció előtti szindrómát – ezt fentebb már bemutattuk, másrészt a bipoláris zavart (bipolar disorder), melyhez a mániás depresszió jellegzetességeit vették alapul.
     A mániás depresszióban szenvedőknél ugyanis komoly hangulatváltozások fordulhatnak elő: a hetekig tartó extrém levertséget, hetekig tartó extrém lelkesedés, eufórikus állapot követheti. A gyógyszergyártók ezt a valóban komoly, de csak néhány embernél meglévő betegséget úgy használták fel, hogy a mindenkinél meglevő teljesen normális hangulatváltozásokat betegséggé, de legalábbis egy komoly betegség korai formájává nyilvánították.
     Tanulmányokat prezentáltak, melyek szerint a bipoláris zavarnak több stádiuma van, egészen a leggyengébb formáig. Rábeszélték az embereket, hogy vezessenek úgynevezett hangulati naplót, amelybe óránként rajzolják be a hangulatukat. És azt szuggerálták, hogy akinél egyetlen napon belül a hangulat a legalsó és a legfelső szintet is eléri, az már beteg. A betegségeket pedig természetesen a leghelyesebb megelőzni, vagy a korai stádiumban elkapni. Így váltak a teljesen egészséges emberek is gyógyszer-fogyasztókká, hiszen mindannyiunknál előfordulhat, hogy reggel morózusan ébredünk, aztán erőre kapunk, és délutánra, estére visszatér a jó hangulatunk.

A gyógyszergyártók elhitették az emberekkel, a társadalommal, hogy mindenkinek a nap 24 órájában tökéletesen kell működnie, hangulatváltozások, a legkisebb gyengeség jele nélkül, mert csak ez az elfogadható normális szociális viselkedés. A dokumentumfilmben megszólaló egyik szakértő így fogalmazott: „A legjobb úton vagyunk afelé, hogy gyermekeinkre, unokáinkra olyan világot hagyunk hátra, ahol az emberi érzések szabadsága elveszett.”

Az ARTE film következő témája a „betegséget exportálják” alcímet viselte, és egy Japánban lezajlott Mega Marketing Project példáján át azt a módszert mutatta be, amelyikkel már nem az egyes embereket manipulálják, hanem egy egész környezetet, Japán esetében egy egész ország gondolkodásmódját formálják át.

A japán pszichiáterek úgy gondolták, hogy a japánok közül csak nagyon kevesen depresszívek, ezért ritkán diagnosztizálták ezt a betegséget. A japán kormány viszont úgy találta, hogy a polgárok produktivitása csökkenőben van, és ennek keresték az okát. A gyógyszergyártó cégek komoly lobbi munkával és erkölcsös szöveggel rávették a kormányt, hogy bízzon rájuk mindent, majd ők elvégzik a szükséges tanulmányokat és felvilágosító munkát. Azt állították, hogy a japán orvosok tévesen kezelik a japán embereket.
     Elsőnek a depresszió fogalmát kellett elfogadtatniuk a japánokkal, ugyanis Japánban a depresszió olyan komoly betegségnek számított, melyet zárt intézetekben kezelnek. Ezért a depresszió szó félelmet keltett az emberekben. A gyógyszergyártók tehát kitaláltak egy új kifejezést a depresszióra: „a lélek (vagy a szív) náthája”. Ezzel kétfajta hatást értek el. A nátha mindennapos dolog, sokan szenvednek tőle, akkor nem lehet komoly betegség, nem kell mindjárt az őrültek házára gondolni, vélték a japánok. Másodszor; a japánok általában nagyon sok antibiotikumot szednek, ha tehát a léleknek a náthája van, akkor természetesnek találják, hogy arra is gyógyszert lehet szedni. A lelek ráadásul költői kifejezés, így az egész új szó emocionálisan nagyon kedvezően hatott rájuk.
     Második lépésként híres embereket, médiaszemélyiségeket pénzeltek le, hogy a nyilvánosság előtt beszéljenek az állítólagos depressziójukról. A legátütőbb sikert akkor érték el, amikor a császári ház bejelentette, hogy a trónörökösnő depresszióban szenved, amit kezeltetnie kell. Ennél már csak az lehetett volna nagyobb hatású, ha maga a császár jelenti be, hogy depressziós.
     Az eredmény az lett, hogy a japánok kortól, nemtől függetlenül szedték a depresszió elleni szereket, és a gyógyszeripar óriási bevételre tett szert. A pszichiáterek ugyan egy idő után fékezni akarták a tempót, azaz azt, hogy minden egészséges japánt depresszió ellen kezeljenek, de már nem tehettek semmit: amikor a gépezet megindult, már nem volt megállás. Ha egyszer rászoktatták az embereket a gyógyszerfogyasztásra, akkor már maguk gerjesztik és tartják fenn gyógyszerfüggőségüket.

A következő téma, amit a film körbejárt, a „kit hogyan lehet manipulálni” alcímet kapta.

Az orvosok manipulálása nem csak az ügynökökkel történik, hanem a tudományos médián keresztül is. Az ú. n. véleményadók, a professzorok, kutatási intézetek vezetői egyik kongresszusról a másikra utaznak, és mindenütt azt hirdetik, amiért a gyógyszergyártók fizetnek nekik.
     Ezen kívül a gyógyszeripar a gyógyszereladás minden szereplőjét kianalizálja. Így állapították meg, hogy a tudomány játssza a marketingben a legfőbb szerepet. Ezért a gyógyszergyártók ezt a területet teljesen az ellenőrzésük alá vonták.

Egy átlag polgár azt hiszi, hogy a tudományos vizsgálatok objektív, elfogulatlan eljárások, holott valójában azt a célt szolgálják, hogy olyan adatokat szállítsanak, melyekkel a gyártók jobban el tudják adni az áruikat. A klinikai vizsgálatok 85 százalékát, és a legfontosabb klinikai vizsgálatok 97 százalékát a gyógyszeripar finanszírozza. E vizsgálatokkal azt mutatják ki, hogy egy bizonyos kezelés a legjobb, sőt, az egyetlen lehetséges.
     Egy másik szakértő szerint a klinikai vizsgálatokat kivétel nélkül a gyógyszergyártók kontrollálják. Azok az orvosok, akik nem kapnak a gyógyszeripartól pénzt, és akik nem járnak az általuk szponzorált kongresszusokra sem, és akik – és ez a lényeg – a tények, a tudományos kutatások eredményei alapján akarnak saját véleményt alkotni egy gyógyszerről vagy kezelési módról, ezek a tudományos eredmények – melyeket ők objektívnek hisznek, holott manipuláltak – győznek meg! Kétségkívül ez a gyógyszergyártók legnagyobb sikere, nevezetesen, hogy azokat az orvosokat is behálózzák, akik egy fillért sem kapnak tőlük.

(A fotókon a japán depresszió-kampányfilmből láthatók képek)

Feltéve: 2011. december 10.

A kormányok egészségügyi hivatalaihoz, ahol a gyógyszerek engedélyeztetése és finanszírozása felöl döntenek, benyújtott hatásvizsgálatok 80-90 százalékát szintén maguk a gyógyszergyártók készítik el. Természetes, hogy ilyen körülmények között szó sem lehet objektív ítéletről az engedélyezések körül sem!

Az 1980-as évek közepéig elképzelhetetlen, sőt abszurd lett volna egy professzor számára, hogy kapcsolatot tartson a gyógyszeriparral. Mára ez a helyzet pont az ellentétjévé vált. Ha lenne egy varázsszemüvegünk, akkor ezen keresztül a klinikák, kutatóintézetek, egyetemek, egészségügyi hivatalok és intézmények folyosóin méltóságteljesen lépdelő professzorok, orvosok, vezetők úgy néznének ki, mint a Forma 1 pilóták, csak az ő ruháikat nem az autógyártók, hanem a gyógyszergyártó cégek reklámjai borítanák, mondta a film egyik szakértője.

Mára az interneten az érdeklődök minden információt megszerezhetnek. Az orvoshoz már úgy mennek, hogy mindent tudnak a betegségükről, nem kérdeznek, hanem tárgyalnak a kezelő orvossal, határozottan kérik egy-egy gyógyszer felírását. A baj többek között abból származik, hogy azt már nem lehet megállapítani, hogy az interneten található információk kiktől erednek, kiknek az érdekeit képviselik.
     A filmben ezzel kapcsolatban bemutattak egy példát. Valakinek fáj a háta, és miközben a futball világbajnokságot nézi a tévébe, szeme megakad egy reklámon, melyben egy fiatal férfit mutatnak, akinek szintén fáj a háta. Ez egy betegség, mondja a reklámszöveg, amit spondylitis ankylosans-nak (gerincmerevedés) hívnak.
     Utánanéz ennek a szónak az interneten. Kisfilmeket talál; az egyiken egy 37 éves férfi sorolja a panaszait. Éjszakánként fáj a háta, reggel merev, egy órába is beletelik, amíg szabaddá mozogja magát, este pedig fáradt. – Pontosan nekem is ez a bajom, gondolja az internetező, és keres tovább. Egy következő kisfilmben egy orvost lát egy tudományos intézet, a francia reumatológia intézet munkatársát, aki arról beszél, hogy ez a fajta betegség kifejezetten a fiatalok hátfájása, és hogy ma már olyan modern vizsgálati módszerek vannak, melyek egészen korai stádiumban ki tudják mutatni ezt a betegséget, amit azért kell időben kezelni, mert súlyos rokkantsághoz vezethet. De nem kell félni, mert csak az esetek kis százalékában. És most már egy nagyon jó gyógyszer is van ellene, amelynek költségeit a betegbiztosítók teljes egészében fizetik. Amit nem mond, az az, hogy ennek a gyógyszernek súlyos mellékhatásai vannak, és hogy maga a kezelés 2 ezer euróba kerül.
     Nézem az orvost, és eszembe jut, folytatja a filmbeli mesélő, hogy egy médiaszakember nem rég magyarázta, hogy a néző számára, ha egy alakot lát a képernyőn, a legfontosabb mező az alaktól jobbra fenn, illetve balra lenn található. És mit látok az orvos mögött e két helyen? Az egyik óriás gyógyszergyártó cég, a Pfizer logóját! Egy állami intézet orvosának háta mögött egy privát cég kézjegyét!

A film ezután egy holland csoport tevékenységét mutatta be, melynek neve: „Egészséges kételkedés”, és melynek az a célja, hogy a gyógyszergyártók lobbymunkájára, módszereire derítsen fényt, és az emberek figyelmét felkeltse. A csoport vezetője számolt be az egyik kísérletükről. Kitaláltak egy betegséget, a flatulenciát, azaz haspuffadást. Készítettek hozzá egy szórólapot, ahol egy vidám nő – ez fontos, hogy a páciens mindig jókedvű legyen – luftballonokat ereget. Felkerestek orvosokat és megkérdezték őket, hogy a várószobájukban elhelyezhetik-e a prospektusaikat. Az orvosok ezt anélkül megengedték, hogy előbb megérdeklődték volna, hogy egyáltalán kicsodák, honnan jöttek. Ezután kisfilmeket gyártottak, melyeken különböző emberek mesélnek puffadásukról, az egyik ilyen filmben a kísérlet vezetőjének kislánya mesélt. A panaszok bemutatása után jött a megnyugtatás: Van egy pirula, amit be kell venni, és a probléma meg van oldva. Különböző tévéprogramok készítőihez is elmentek, és megkérdezték, lehetséges-e, hogy erre a „betegségre” az adásaikban felhívják a figyelmet. Információs műsorokba is bekerült a téma, és a legnézettebb szappanopera gyártójának 50 ezer eurót fizettek, hogy az egyik jelenetben egy férj a feleségével arról beszéljen, hogy puffad a hasa. A feleség erre orvoshoz küldi. A következő jelenetben a férfi az orvos várószobájában ül, és háta mögött a csoport plakátja látható.

A film utolsó bejátszása „Az élet, a jövő betegsége” címet viselte.

Ebben arról számoltak be, hogy egy neves tudományos folyóiratban pár éve megjelent egy cikk, melyben arról volt szó, hogy ahelyett, hogy az embereknek a különböző vizsgálatok elvégzése után írnának fel az adott bajra gyógyszereket, a jövőben egy bizonyos életkor után minden embernek egy, ú. n. poli-tablettát adnak, melyben minden az ő korában előforduló betegség elleni gyógyszer hatóanyaga megtalálható. Alig jelent meg a cikk, máris százával jelentkeztek az önkéntesek, hogy kipróbálhassák az új csodaszert.

Mindezek után a film egyik szakértője így tört ki: „Mi történik itt tulajdonképpen? Hogyan bolondulhatott meg ennyire az egészségügy? Minden érzékét elvesztette arra, hogy mit lehet reszkírozni és mit nem. Nagy művészet tudni, mikor mit kell adni egy betegnek, de még nagyobb művészet tudni, hogy mikor kell lemondani a kezelésről.”

(A fotókon a hátfájás-kampányfilmből láthatók képek)

Feltéve: 2011. december 12.