![]() |
![]() |
GYAKORI KÉRDÉSEK
|
ÉRDEKESSÉGEK
A homeopátia nem csak kiváló, természetes gyógymódot jelent, hanem egyúttal figyelmeztetést is a mai hivatalos orvoslás és gyógyszerezés veszedelmeire. E honlapnak számos cikke foglalkozik e veszélyek bemutatásával, ezek közül egyik az „ANTIBIOTIKUM HELYETT HOMEOPÁTIA” című a GYAKORLATI HOMEOPÁTIA nevű oldalon található írás. Ebben idéztem Hugo Ohntrup sebész szakorvos, majd homeopata háziorvos a „Homeopátia és keresztény hit – Összeegyeztethető?” című magyarul nemrég megjelent könyvének a „Hogy jutottam el hagyományos orvosként a homeopátiához” című fejezetének megdöbbentő részletét, mely így szól:
»Ezzel szemben beláthatatlan következményei vannak, ha a betegség jeleit gyógyszerekkel akarjuk megszüntetni és a lehető leggyorsabban megszabadulni tőlük. Ez egy antibiotikum bevételének példáján vált világossá számomra. Ugyanis egyetlen penicillintablettával a billió testsejt mindegyikére, mindegyikére ötszázezer molekula penicillin jut. Egy fájdalomcsillapító tabletta esetében a kis molekulák miatt ez a szám ötmillió. Hugo Ohntrup sebész ehelyütt csak az antibiotikumok hatalmas veszélyeiről beszél, de mindaz, amit elmond a legtöbb szintetikus gyógyszerre érvényes. Hogy mekkora károkat okozhatnak a modern gyógyszerek, arról pár nappal ezelőtt az egyik független tévéadó sugárzott műsort, melyről Heide-Marie Göbbel számolt be. Íme a beszámoló: Milyen trükkökkel teremt magának újabb piacokat a gyógyszeripar, hogy növelje forgalmát? Írta: Heide-Marie Göbbel (forrás: www.kath.net – 2011. november 5. = http://www.kath.net/detail.php?id=33786) „Aki azt állítja, hogy egészséges, azt csak nem vizsgálták ki elég alaposan”, szól az ismert, többnyire nem túl komolyan vett bölcsesség. Mégis, azok az eszközök, melyeket a gyógyszeripar ma felvonultat, hogy egészséges emberekből betegeket csináljon, gyanúsan emlékeztetnek erre a stratégiára. Az ARTE televíziós csatorna (egy független német-francia nyelvű kulturális csatorna) 2011. november 8-i esti műsorának témája „In den Fängen der Pharmalobby”, azaz a Gyógyszerlobby csapdájában” címet viselte. Az est folyamán két dokumentumfilmet, majd a filmek készítőjével folytatott beszélgetést sugároztak. Ezekben arról világosították fel az érdeklődőket, hogy miként teremt a gyógyszeripar újabb piacokat magának, hogy bevételeit növelje.
A film ismertette Irene Frachon tüdőgyógyásznő fáradhatatlan harcát, aki a Brest-i egyetemi klinikán végzett megdöbbentő kutatásai után nem nyugodott addig, amíg a gyógyszert az állami gyógyszerfelügyelet végre indexre nem tette. A film bemutatta a Servier gyógyszergyártó cég kapcsolatainak szerteágazó hálózatát az egészségüggyel, a kutatással és a politikával, mely, miként ezt a szerző bebizonyította, a céget 33 éven keresztül mindennemű támadástól megvédte.
A második dokumentumfilmben – mely a „Betegségek mérték szerint” címet viselte – a szerző, Anne Georget azt igyekezett bizonyítani, hogy időközben gyakorlatilag már minden nagy gyógyszeripari cég a gyógyítás mellett ennek a merőben ellentétét műveli, nevezetesen a betegségek tudatos támogatását. A túl magas koleszterin értéktől a depresszión keresztül az impotenciáig, számtalan felháborító példa van erre. A gyárak ilyen irányú mocskos stratégiája, melyet a szaknyelv „Condition Branding”-nak nevez, egyedül azt a célt szolgálja, hogy a gyógyszergyártó cégeknek új jövedelmező piacot biztosítson. A tévéműsorról szóló beszámoló a következő mondattal zárult: „Aki e hatásos, gonddal és szakértelemmel készített filmeket látta, a jövőben mindenesetre jobban fel lesz vértezve a gyógyszeripar állandóan ömlő reklámjaival szemben, és bizonyára kevésbé lesz hajlandó, hogy legegyszerűbb problémáinak megoldását a gyógyszerekben keresse.” Nagyon félek, hogy ez a megállapítás túlzottan reménykedő: a reklámokon nevelkedett mai ember nehezen szokik le arról, hogy ne higgye el és ne azt kövesse, amit reggeltől estig minden fórumon belé sulykolnak. – Hogy ez meddig mehet így? Nos, azt hiszem egészen addig, amíg a Contergan-botrányhoz hasonló, vagy akár azt felülmúló katasztrófa nem történik. Ez különösen azért rettentően elszomorító, mert a homeopátia már kétszáz év óta véd mindazoktól a veszedelmektől, melyekre a modern egészségügy tisztességesebb tagjai csak most jönnek rá. És nem csak óv, hanem megoldást is kínál a homeopátia – milyen borzasztó kár, hogy olyan kevesen hallgatnak rá! Annak illusztrálására, hogy a Mediator gyógyszer körüli probléma nem egyedül álló eset, álljon itt Dr. Daniel Grandt professzornak, a németországi Egészségügyi Minisztérium gyógyszer-szakértőjének figyelmeztetése, melyben a minisztérium megbízásából végzett kutatásainak eredményeit foglalja össze a laikusok számára.
Írta: Christiane S.Schönemann és Julia Ehlers Szívritmuszavarok, kötőhártya-gyulladás, fájdalom? Ezek gyakran nem betegségek, hanem tünetek – melyeket gyógyszerek idéznek elő. A következő cikkben Dr. Daniel Grandt professzor értékeli a legfontosabb gyógyszerek hatóanyagait – és káros hatásait. Ki gondol hallászavarok esetén penicillinre, veseproblémáknál az ibuprofenre. Holott e két tünet e gyógyszerek potenciális, bár csaknem ismeretlen mellékhatásai közé tartozik. Mert nem csak a páciensek nem tudják, milyen veszélyesek lehetnek a gyógyszerek, hanem az orvosok sem ismerik fel gyakran az összefüggéseket. Az olyan jelenségeket, mint a vérkép megváltozása, a szív-, máj és vese-károsodások, az orvosok ritkán sorolják be a gyógyszerek nem kívánt hatásai közé. Ehelyett e tüneteket rendszerint újabb gyógyszerekkel kezelik, és ezzel állandóan növelik a kölcsönhatások veszélyét. A rizikó különösen az idősebb betegek számára nagyon nagy. „Mindazok a páciensek, akik ötfajta gyógyszernél többet szednek egyidőben, komoly veszélynek vannak kitéve”, állítja Grandt professzor. A legfontosabb gyógyszerek ANTIBIOTIKUMOK A Penicillin nagyothallást és sokkot tud előidézni
A penicillin a bakteriális fertőzések ellen használt legáltalánosabb fegyver. Azonban mindeddig nem volt ismert, hogy az antibiotikumokra való allergia gyakran csak megkésve lép fel. Még az is előfordulhat, hogy a penicillin által kiváltott sokkos állapotba is csak bizonyos idő elteltével kerül a beteg, és ezért azt már nem hozzák összefüggésbe a penicillinnel. FÁJDALOMCSILLAPÍTÓK
Ibuprofen: már minimális adagban is károsíthatja a vesét
Csakhogy egyes esetekben az Ibuprofennek már két, azaz kettő tablettája elegendő ahhoz, hogy a vesét és a májat helyrehozhatatlanul megkárosítsa. A lehetséges következmények: a szerv működésének leállása.
Magyarországon például a következő készítmények tartalmaznak Ibuprofent: IBUPROFEN POLFA tabletta, ALGOFLEX, ADVIL, NUROFEN.
Részletek a magyar nyelvű gyógyszerismertetőkben található figyelmeztetésekből:
Ebben a leírásban életveszélyes mellékhatások is szerepelnek, például szívinfarktus, agyvérzés, akut veseelégtelenség! És a gyógyszerhez mégis bárki vény nélkül hozzáférhet! Ki gondolja komolyan, hogyha valakinek fáj valamije, és ettől mindenáron meg akar szabadulni, akkor majd a gyógyszer-tájékoztatók kisbetűs figyelmeztetéseit fogja olvasgatni!
Acetilszalicilsav (például a vény nélkül kapható Aspirin, Kalmopyrin) súlyos vérzéseket tud okozni Rémálom-jelenet a műtőszobában: a betegnek vérzése van, amelyet nem tudnak elállítani. Ennek oka az acidum acetylsalicylicum hatóanyag, azaz egy acetilszalicilsavat tartalmazó készítmény lehet, hiszen a fájdalomcsillapítók közül nagyon soknak ez az alapanyaga. Ennek az anyagnak vérhígító hatása van, mely három napig is eltarthat. Ezért óvatosságból valamely operáció, akár foghúzás előtt egy hétig semmiképpen nem szabad ilyen gyógyszert beszedni! (És ha váratlanul kell valakit megoperálni? Ha baleset miatt veszít vért? Ilyen esetekben életveszélyes helyzet állhat elő!)
Kölcsönhatás: Véralvadásgátló készítményekkel történő egyidejű kezelés esetén nagyon súlyos vérzések léphetnek fel.
Paracetamol extrém módon veszélyes a májra Különösen a gyermekeknek adják szívesen fájdalom- és lázcsillapításra a vény nélkül kapható Paracetamol-készítményeket. A szer késői mellékhatására, a májkárosodásra eddig nagyon kevés figyelmet fordítottak. „Fontos gyógyszer, de ez a leggyakoribb oka a májműködés akut leállásának, ami a Paracetamol-túladagolás esetén következik be. Hat tabletta Paracetamol egy nap már halálos adag lehet”, mondja Dr. Grandt professzor. Kölcsönhatás: Az altatószerekkel – melyeknek hatóanyaga a Phenobarbital – történő egyidejű szedés jelentős mértékben növeli a májkárosodás veszélyét.
Azoknak, akik gyermekeiknek ezt a szert adják, nem árt ismerni azt az interneten található írást, mely tekintettel az egyre fiatalabb korban kialakuló szénanátha vagy asztma miatt nagyon nagy figyelmet érdemel. Ez a kijelentés arcpirítóan arrogáns: Ma, amikor óriási mértékben nő az asztmában szenvedő gyermekek számára, ki merészel ilyet mondani? És vajon meg merné-e ezt ismételni az érintett szülők jelenlétében is? Valószínűleg nem. Az ilyen gyógyszergyárak által finanszírozott laboratóriumokban kísérletezgető ú. n. tudósoknak egyfelől nem sok fogalmuk van a mindennapok valóságáról, másfelől kenyéradó gazdáikkal szemben úgyis csak elbagatellizálni fognak minden a saját hasznukat csökkenteni képes információt.
A cikk az interneten így folytatódik: „Az orvosi szakirodalomban utánanéztem, csakugyan van néhány szakcikk, amely ezt elemzi. Általában arra a megállapításra jutnak, hogy a paracetamol allergia ritka jelenség, és leginkább azokban az esetekben alakul ki, ahol/akinél már korábban is volt gyógyszer- túlérzékenység.” Mindezek ismeretében nem árt tudni, amit egy magyar orvosnő állít, miszerint „a Paracetamolt magyar embernek nem is érdemes szedni, alig csillapítja a fájdalmat, viszont a mellékhatásai elég komolyak lehetnek. Az angolszászok használják fájdalomcsillapítónak, és nálunk a magyar gyógyszeripar szétverésének egyik lépése volt a rendszerváltás után a Paracetamol behozatala és elterjesztése a magyar Algopirin rovására, mely sokkal jobban csillapítja a fájdalmat, és melynek sokkal kisebbek a mellékhatásai.”
SZÍVGYÓGYSZEREK Simvastatin izomsorvadást okozhat
A Simvastatin a sztatinoknak nevezett gyógyszerek családjába tartozik, melyek bizonyíthatóan egyedül képesek a zsírok szintjét a vérben csökkenteni. Mára már csodaszerként alkalmazzák őket, és a szívinfarktus és agyvérzés megelőzésére rutinszerűen írják fel. Kölcsönhatás: Az Erythromycin hatóanyagú antibiotikumokkal történő egyidejű Simvastatin kezelés súlyos vesekárosodásokat okozhat.
Az interneten olvasható gyógyszer-tájékoztatóban vég nélkül sorolják a szer mellékhatásait, közülük első helyen az izomfájdalmat, mely érzékenység, gyengeség vagy görcsök formájában jelentkezik. „Ritka esetekben ezek az izomproblémák súlyosak lehetnek, akár az izom lebomlásával is járhatnak, ami veseelégtelenséghez, illetve nagyon ritka esetben halálhoz vezethet. Felléphetnek túlérzékenységi (allergiás) reakciók, beleértve: az arc, a nyelv, a torok duzzanatát, ami légzési nehézségeket okozhat. Keletkezhet súlyos izomfájdalom, többnyire a vállban és a csípőben.” A fentebb már idézett magyar orvosnő ezt írja a ZOCOR-ról: Zocort sem nagyon adnék senkinek. A koleszterin-probléma sokkal összetettebb. Persze, lecsökkenti a vérben a koleszterin szintjét, de magát az anyagcsere-bajt nem szünteti meg. Ugyanakkor bizonyos mennyiségű koleszterinre mindenkinek szüksége van a sejtépítéshez, még idősebb korban is. Az érelmeszesedés problémája nem egyenlő a koleszterin problémával. A honlap egyik cikkében már meséltem arról a kedves barátnőmről, aki körülbelül 10 év óta rengeteg gyógyszert szed. Először csak eggyel kezdte, aztán jött valamilyen újabb tünet, arra kapott egy másodikat, és ez így megy azóta is, ma kb. 14 fajta gyógyszernél tart. Ezek között természetesen van koleszterincsökkentő gyógyszer is. Hónapokkal ezelőtt végtagjai elkezdtek zsibbadni, ahogy ő kifejezte: nem érzem, hogy karom van, aztán a kézfején izomzsugorodás keletkezett. A következmény: újabb gyógyszerek, újabb kórházi kezelés. Hiába figyelmeztettem, hogy tünetei a legnagyobb valószínűséggel a gyógyszerek káros mellékhatásai és KÖLCSÖNHATÁSAI (melyik laboratórium lenne képes ennyi gyógyszer-kombináció kölcsönhatásait kivizsgálni!), gyógyszerfüggőségétől nem tud szabadulni. Feltéve: 2011. november 19.
Szívglikozidok kötőhártyagyulladást és pikkelysömört okozhatnak A szívizomgyengeség esetén használatos legfontosabb gyógyszerek az ú. n. szívglikozidok, azaz a digitális-preparátumok, melyeknek alapja a gyűszűvirág kivonat. E fontos gyógyszereket azonban túl gyakran könnyebb panaszok esetén is felírják. A lehetséges mellékhatások: szívritmuszavarok, pikkelysömör, kötőhártya-gyulladás. Azok a szívbetegek, akiknél hirtelen lép fel pikkelysömör (pszoriázis) vagy kötőhártya-gyulladás, azonnal jelezzék orvosuknak, hogy glikozidot szednek. Grandt professzor azon a véleményen van, hogy ilyenkor csak a komoly szívelégtelenségben szenvedő pácienseknél szabad a glikozid kezelést tovább folytatni. Kölcsönhatás: A szívglikozidok a vérnyomáscsökkentő szerekkel együtt szedve lelassítják a szívverést, azaz csökkentik a pulzust. Magyarországon használatos szívglikozidok többek között a DIGOXIN, DIGIMERCK (ez digitoxin, egy rokon vegyület) és a Strophantin. A digitális-preparátumok bizonyos helyzetekben, akut esetekben életmentők lehetnek. Különben mérgek, amelyeket ráadásul borzasztó könnyű túladagolni, és meg lehet velük ölni valakit.
ALLERGIA ELLENI SZEREK Fenoxfenadin szívkihagyást, ritmuszavarokat és szívmegállást okozhat Az allergia elleni gyógyszer bőrduzzadást okozhat, és a hörgők görcsöséhez vezethet. Egy eddig alig ismert mellékhatás a szernek a szívizomra gyakorolt hatása. Ott az anyag még az egészséges embereknél is megzavarhatja az ingervezetést és a szívritmust. Ennek lehetséges következményei a szívzakatolástól egészen a szívmegállásig terjedhetnek. Magyarországon a TELFAST nevű gyógyszer tartalmaz fenoxfenadint.
GYULLADÁSCSÖKKENTŐK Naproxen keringési problémákat egészen a sokkig okozhat
Azoknál a pácienseknél, akiknél fel nem ismert nyombélfekély áll fenn, a Naproxen halálos pirula lehet. Mert a reuma elleni szer hatóanyaga gyakran vezet a gyomor-bélrendszeren belül vérzésekhez. A Naproxen preparátumokat nem csak reumatikus panaszoknál, hanem különböző eredetű láz- és fájdalomcsillapítóként is felírnak. Kölcsönhatás: ha a szert valamilyen kortizon-készítménnyel együtt szedik, akkor a gyomor-bélfekély kialakulásának veszélye a tizenkétszeresére emelkedik! Magyarországon a hatóanyagként Naproxent tartalmazó gyógyszereket, például NAPROSYN, ALEVE, APRANAX, NAPMEL vény nélkül lehet a gyógyszertárakban kapni.
Ha valaki ezek után azzal érvel, hogy ezek a mellékhatások nagyon ritkán fordulnak elő, akkor az a valaki különösen szívlelje meg a következő igaz történetet: Egyik közeli ismerősöm 58 éves bátyját évekig kezelték mindenféle gyógyszerrel, mert nem tudták, hogy mi a baja. Eközben kortizon-készítményeket és naproxent tartalmazó gyulladáscsökkentő szereket is szedettek vele. Éppen kórházban volt, amikor hirtelen olyan erős gyomorvérzést kapott, hogy nem tudták elállítani, és ő pár perc alatt meghalt. Ez a nyolcadik orvosság, melyről ez az írás szól. A nyolcból három szernél a saját legközvetlenebb környezetemben megtalálhatók voltak az itt leírt mellékhatások, és ebből kettő HALÁLOS KIMENETELŰ volt. Ezek után egyáltalán nem túlzás, sőt, a LEGKOMOLYABB FIGYELMEZTETÉS, ha nem egyenesen BOTRÁNY, hogy még a hivatalos egészségügy statisztikája szerint is, a halálesetek okai között a gyógyszerek mellékhatásai a hatodik, azaz 6. helyen állnak. Ezen adatokat megjegyezve szedjenek és adjanak gyerekeiknek ezután gyógyszereket!
A reumaelleni szerek légszomjot és infarktust okozhatnak A Celecoxib és Etoricoxib hatóanyagú gyógyszerek napjainkban csodaszereknek számítanak a reuma ellen. Holott e két hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek szedése nem problémamentes. Légszomj és szívritmuszavarok fenyegetik azokat, akik ezeket szedik. Ugyan ezek a mellékhatások gyakran csak több hónapig tartó szedés után lépnek fel. Ha ilyenkor nem hagyatják azonnal abba a szerek szedését, nagymértékben megnő az infarktus veszélye. Grandt professzor szerint, e két hatóanyag életveszélyes komplikációkat idézhet elő, ezért nagyon szigorúan meg kellene fontolni alkalmazásuk jogosságát.
Magyarországon a CELEBREX nevű gyógyszer tartalmaz Celecoxib, illetve az ARCOXIA Etoricoxib hatóanyagot. Bár a CELEBREX kapszula leírásában ez áll: »A Celebrex a reumás ízületi gyulladás (reumatoid artritisz), ízületi gyulladások (oszteoartrózisz) és ízületi merevséget okozó csigolyagyulladás (spondilitisz ankilopoetika) jeleinek és tüneteinek enyhítésére alkalmas.« De a fentebb említett orvosnő szerint: »ezeket a coxibokat senkinek sem szabad adni, nem tesz csodát és túl sok a kára. Nagyon szelektívek, de ami ennyire szelektív, annak általában a hatásával van gond, mert túl kicsi. Általában, a krónikus reumatológiai kezelések, azaz a gyógyszeres kezelés totál zsákutca, évek alatt borzalmas mellékhatásokkal.«
A Celebrex mellékhatásainak felsorolása a gyógyszer-tájékoztatón több oldalt vesz igénybe Itt csak a „Gyakori mellékhatások”-ként felsoroltakat másolom le, azaz azokat, melyek 100 betegből 1-10-nél fordulnak elő, ami hatalmas szám! Feltéve: 2011. november 22.
Beszámoló az ARTE tévé-adásáról
A németországi Egészségügyi Minisztérium megbízottjának, Dr. Grandt professzornak figyelmeztető írása után visszatérek az ARTE tévétársaságnak a cikk elején említett dokumentum-filmjéhez, mely a „Betegségek mérték szerint” címet viselte. A körülbelül egyórás filmnek minden kockája annyira megdöbbentő és fontos, hogy nagyon nehéz beszámolni róla. Valójában az egészet szó szerint kellene idézni, de mivel ez lehetetlen, legalább a legfontosabb megállapításokat megpróbálom visszaadni. A filmben megszólalók, illetve a bemutatott dokumentumok arra hívták fel a figyelmet, hogy a gyógyszergyártó cégek már régen nem gyógyító tevékenységet folytatnak, hanem azt kutatják, hogyan növelhetik profitjukat. Ennek érdekében nem a meglévő betegségek eredményesebb gyógyítására próbálnak hatékony gyógyszereket kikísérletezni, hanem azt vizsgálják, hogy egy már meglévő gyógyszerük mellé milyen betegségeket kreálhatnak, és ezeket a fantom-betegségeket milyen módszerekkel és milyen hatékonyan tudják a médiában az emberek tudatába bevinni. „Nemlétező betegségek ellen semmire nem ható gyógyszereket adnak el, de ez nem tesz semmit, hiszen az állítólagos betegek úgysem betegek”, mondta az egyik megszólaló. Ezt a fajta módszert „Az egészségesek meghódításának” nevezhetjük.
Az életveszélyes Mediator gyógyszert gyártó cég, a „Servier” egyik – magát megnevezni nem akaró – alkalmazottja arról számolt be, hogy a cég kiválóan felszerelt kutató laboratóriumában 30 év óta semmilyen produktív kutatás nem folyik, hanem csak hatásvizsgálatok. A régi hatóanyagokkal új gyógyszereket dobnak piacra, melyek sokszor csak a színükben különböznek az előzőtől, viszont az áruk az előzőének a többszöröse.
A gyógyszerlobby másik nagy trükkje a kritériumok, azaz a különböző élettani folyamatok – mint például a vérnyomás, a vér koleszterinszintje – határértékeinek a megváltoztatása. Azokban az egészségügyi hivatalokban, ahol ezeket az értékeket megállapítják szintén a gyógyszergyártók emberei ülnek, hiszen ma a világon minden egészségüggyel foglalkozó intézetben, társaságban 90 százalékban az általuk finanszírozott emberek ülnek. A vizsgálatokat ők szponzorálják, az engedélyeket ők adják ki, ők határozzák meg, hogy melyik gyógyszert és milyen arányban támogatják a biztosítók.
A film ezután a koleszterin-témát járta körül. A megszólaló szakértők szerint pusztán az a szöveg, melyet szünet nélkül duruzsolnak a mai emberek fülébe, hogy „gondoljon a koleszterin-szintjére”, „Ön hogy áll a koleszterinnel?” már elérte, hogy mindenkinek a tudatába bekerült ez a fogalom. Itt is bemutattak több reklámot. Az egyikben egy körülrajongott mintegy 40 éves nőt mutattak, akit a tömegk rajongva ünnepel. Bevetitik a testsúlyát és -magasságát, derék- és mellbőségét, mint akinél minden tökéletes, és akkor a rajongók sorfala között egyszer csak elesik – mert magas a koleszterinszintje, szól a szöveg. "Mindenkivel előfordulhat", zsongja az aggodó hang. A harmadik bűvszó, illetve „betegség”, az impotencia volt, amit a film tárgyalt. Ez is olyan valami, amire az emberek évezredekig úgy tekintettek, ahogy az „élet adta”. A mai korban azonban ennek is százszázalékig működnie kell, tekintet nélkül arra, hogy valakinek éppen milyen a hangulata, az erőnléte vagy akár a kedve.
A téma eleinte kényes volt, a Viagra-gyártóknak keresniük kellett valakit, akivel a problémát az inkább konzervatív középréteg előtt eladhatóvá teszik. Akit
Feltéve: 2011. november 27.
A Viagrát eredetileg azoknak az idősebb férfiaknak szánták, akiknél valamilyen más betegség következtében jelentkeztek erekciós problémák. A gyógyszeripar azonban reklámjaival azt szuggerálta az emberek agyába, hogyha valaki nem mindig százszázalékosan „bevetésre kész”, akkor beteg, azaz ez maga egy betegség, amit kezelni kell. A reklámszövegek odáig mentek, hogy a férfiakba azt az érzést táplálták, hogy a Viagra minden lehetséges problémájukat megoldja. Ily módon elérték, hogy azt a gyógyszert, amit eredetileg csak bizonyos alkalmakkor való használatra találtak ki, rendszeresen szedjék a férfiak, méghozzá nem csak az idősebbek, hanem már a fiatalok is. A következő bejátszás a betegségek kreálásának módszerét, illetve azt, hogyan lehet egy már meglevő gyógyszert eladni, a klasszikus depresszió, illetve az „alvászavartól a bipoláris zavarig” példájával mutatta be.
A 60-as, 70-es években a nyugati országokban a félelem-zavar volt az egyik fő téma. Az eredetileg egyszerű altatószerként ismert Valiumot úgy adták el, hogy a teljesen természetes félelemérzést betegségnek állították be, amit feltétlenül gyógyszerrel kell kezelni. A Valiumról azonban a 80-as években elterjedt a hír, hogy függőséget okoz, ezért az orvosok nem merték többet felírni. A gyógyszer-gyártóknak új betegséget kellett kitalálniuk, hogy nyugtató-szereiket eladhassák. Így beszélték be különböző média-kampányokkal, reklámokkal az emberekbe, hogy valójában depresszióban szenvednek.
A gyógyszeripar bebeszélte az embereknek, hogy akik eddig azt hitték, hogy félelmeik vannak, azok valójában depressziósok. Az okot is rögtön hozzátették: alacsony a Serotonin értékük, így még tudományosabbnak hatottak. Összeállítottak egy tünet-listát, és minden újságban megjelentették. A tünetek közé olyan panaszokat soroltak, melyek minden normális ember életében rendszeresen előfordulnak és valójában semmilyen kóros állapotot nem takarnak.
A listán ilyen tünetek szerepelnek: „étvágytalan, álmatlan, szomorú, fáradt, sírásra való hajlam, halálra gondol, nem tud koncentrálni, nem érdekli semmi”. – Így az emberek maguk megállapíthatták betegségüket, az orvoshoz már csak a receptért kellett menniük.
A 90-es évek végén azonban lejárt – mint már fentebb szó volt róla – az USA-ban a depresszió elleni jól ismert Prozac nevű gyógyszer. Ahelyett, hogy a gyártó cég megpróbált volna egy hatékonyabb gyógyszerrel előállni, a 20 évvel előbb már bevált stratégiát vetették be, vagyis a páciensek átprogramozását. Kitalálták egyfelől a menstruáció előtti szindrómát – ezt fentebb már bemutattuk, másrészt a bipoláris zavart (bipolar disorder), melyhez a mániás depresszió jellegzetességeit vették alapul.
Az ARTE film következő témája a „betegséget exportálják” alcímet viselte, és egy Japánban lezajlott Mega Marketing Project példáján át azt a módszert mutatta be, amelyikkel már nem az egyes embereket manipulálják, hanem egy egész környezetet, Japán esetében egy egész ország gondolkodásmódját formálják át.
A japán pszichiáterek úgy gondolták, hogy a japánok közül csak nagyon kevesen depresszívek, ezért ritkán diagnosztizálták ezt a betegséget. A japán kormány viszont úgy találta, hogy a polgárok produktivitása csökkenőben van, és ennek keresték az okát. A gyógyszergyártó cégek komoly lobbi munkával és erkölcsös szöveggel rávették a kormányt, hogy bízzon rájuk mindent, majd ők elvégzik a szükséges tanulmányokat és felvilágosító munkát. Azt állították, hogy a japán orvosok tévesen kezelik a japán embereket. A következő téma, amit a film körbejárt, a „kit hogyan lehet manipulálni” alcímet kapta.
Az orvosok manipulálása nem csak az ügynökökkel történik, hanem a tudományos médián keresztül is. Az ú. n. véleményadók, a professzorok, kutatási intézetek vezetői egyik kongresszusról a másikra utaznak, és mindenütt azt hirdetik, amiért a gyógyszergyártók fizetnek nekik.
Egy átlag polgár azt hiszi, hogy a tudományos vizsgálatok objektív, elfogulatlan eljárások, holott valójában azt a célt szolgálják, hogy olyan adatokat szállítsanak, melyekkel a gyártók jobban el tudják adni az áruikat. A klinikai vizsgálatok 85 százalékát, és a legfontosabb klinikai vizsgálatok 97 százalékát a gyógyszeripar finanszírozza. E vizsgálatokkal azt mutatják ki, hogy egy bizonyos kezelés a legjobb, sőt, az egyetlen lehetséges. (A fotókon a japán depresszió-kampányfilmből láthatók képek) Feltéve: 2011. december 10. A kormányok egészségügyi hivatalaihoz, ahol a gyógyszerek engedélyeztetése és finanszírozása felöl döntenek, benyújtott hatásvizsgálatok 80-90 százalékát szintén maguk a gyógyszergyártók készítik el. Természetes, hogy ilyen körülmények között szó sem lehet objektív ítéletről az engedélyezések körül sem!
Mára az interneten az érdeklődök minden információt megszerezhetnek. Az orvoshoz már úgy mennek, hogy mindent tudnak a betegségükről, nem kérdeznek, hanem tárgyalnak a kezelő orvossal, határozottan kérik egy-egy gyógyszer felírását. A baj többek között abból származik, hogy azt már nem lehet megállapítani, hogy az interneten található információk kiktől erednek, kiknek az érdekeit képviselik. A film ezután egy holland csoport tevékenységét mutatta be, melynek neve: „Egészséges kételkedés”, és melynek az a célja, hogy a gyógyszergyártók lobbymunkájára, módszereire derítsen fényt, és az emberek figyelmét felkeltse. A csoport vezetője számolt be az egyik kísérletükről. Kitaláltak egy betegséget, a flatulenciát, azaz haspuffadást. Készítettek hozzá egy szórólapot, ahol egy vidám nő – ez fontos, hogy a páciens mindig jókedvű legyen – luftballonokat ereget. Felkerestek orvosokat és megkérdezték őket, hogy a várószobájukban elhelyezhetik-e a prospektusaikat. Az orvosok ezt anélkül megengedték, hogy előbb megérdeklődték volna, hogy egyáltalán kicsodák, honnan jöttek. Ezután kisfilmeket gyártottak, melyeken különböző emberek mesélnek puffadásukról, az egyik ilyen filmben a kísérlet vezetőjének kislánya mesélt. A panaszok bemutatása után jött a megnyugtatás: Van egy pirula, amit be kell venni, és a probléma meg van oldva. Különböző tévéprogramok készítőihez is elmentek, és megkérdezték, lehetséges-e, hogy erre a „betegségre” az adásaikban felhívják a figyelmet. Információs műsorokba is bekerült a téma, és a legnézettebb szappanopera gyártójának 50 ezer eurót fizettek, hogy az egyik jelenetben egy férj a feleségével arról beszéljen, hogy puffad a hasa. A feleség erre orvoshoz küldi. A következő jelenetben a férfi az orvos várószobájában ül, és háta mögött a csoport plakátja látható.
Ebben arról számoltak be, hogy egy neves tudományos folyóiratban pár éve megjelent egy cikk, melyben arról volt szó, hogy ahelyett, hogy az embereknek a különböző vizsgálatok elvégzése után írnának fel az adott bajra gyógyszereket, a jövőben egy bizonyos életkor után minden embernek egy, ú. n. poli-tablettát adnak, melyben minden az ő korában előforduló betegség elleni gyógyszer hatóanyaga megtalálható. Alig jelent meg a cikk, máris százával jelentkeztek az önkéntesek, hogy kipróbálhassák az új csodaszert. Mindezek után a film egyik szakértője így tört ki: „Mi történik itt tulajdonképpen? Hogyan bolondulhatott meg ennyire az egészségügy? Minden érzékét elvesztette arra, hogy mit lehet reszkírozni és mit nem. Nagy művészet tudni, mikor mit kell adni egy betegnek, de még nagyobb művészet tudni, hogy mikor kell lemondani a kezelésről.” (A fotókon a hátfájás-kampányfilmből láthatók képek) Feltéve: 2011. december 12.
|