![]() |
![]() |
GYAKORI KÉRDÉSEK
|
Írta: Hugo Ohntrup Új Ember Kiadó, Budapest 2011.
A könyvben szereplő ajánlás Fontos ez a könyv, mert keresztény részről, orvosok és betegek között is sok a zavar a tekintetben, hogy élhetnek-e ezzel a gyógymóddal. Az orvosi-szakmai kérdés, hogy hatékony-e a homeopátia, összekeveredik a hitbeli kérdéssel. Engem ez utóbbiban eligazít ez a könyv, vagyis tisztázza, hogy a homeopátia nem él semmiféle ezoterikus-mágikus praktikával. Fontos ez a tisztázás.
Ez a könyv nem kényszerít ilyen vagy olyan állásfoglalásra, de segít helyesen mérlegelni. Ne mondjuk súlytalannak a tollpihét csak azért, mert meg se rebben súlya alatt a mázsamérleg nyelve. Ne minősítsem elhamarkodottan mágikus handabandának a kínai írásjeleket, csak azért, mert nem értek kínaiul. Amúgy magam olyan betegséggel küszködtem, mellyel a hagyományos orvoslás nem tudott mit kezdeni, a homeopátiás gyógymód viszont napokon belül megoldotta a problémát. Ráadásul a szervezetem immúnis minden antibiotikus kezelésre, így nincs is választási lehetőségem, ha gyógyulni akarok. Mindezek miatt semmiféle lelkiismeret-furdalásom nincs, hacsak nem amiatt, hogy nem tudok segíteni azokon, akikben alaptalanul megvan ez a lelkiismeret-furdalás. Lelkemen is könnyítek, hogy ajánlom ezt a könyvet. Az ajánlás után ezen az oldalon olvasható egy fontos részlet a könyvből: Feltéve: 2011. július 19.
A KERESZTÉNYEKNEK ÉS A NEM KERESZTÉNYEKNEK A „Homeopátia és keresztény hit – Összeegyeztethető?” című könyv margójára Írta: dr. Élthes Eszter Óriási áttörésként és a józan ész diadalának, valamint korunk hatalmasságai, cézárjai, vámszedői feletti győzelemként lehet értékelni, hogy egy keresztény, sőt katolikus kiadó, az Új Ember megjelentette Hugo Ohntrup német orvos és gyakorló keresztény „Homeopátia és keresztény hit – Összeegyeztethető?” című könyvét. Az Új Ember még nem sokkal ezelőtt is a homeopátia-ellenes táborhoz tartozott, amivel nagyon sok katolikus – még a vallását egyébként nem is annyira komolyan vevő – embert elriasztott a homeopátiától.
A homeopátiát két oldalról éri támadás: Egyfelől azok részéről, akik azt állítják, hogy nem hat, másfelől azok részéről, akik azt terjesztik, hogy ugyan hat, de ezt a hatását a sátánnak köszönheti. Az első táborba elsősorban azok tartoznak, akik valamilyen módon a hivatalos orvoslásból élnek, a másodikba pedig a keresztény felekezetek hivatalos képviselői. Ez utóbbiak nem szűnnek meg híveiket a homeopátiával rémisztgetni, amivel óriási kárt okoznak nekik. A Magyar Kurír, a magyar katolikus Egyház félhivatalos internetes lapján 2010. szeptemberében megjelent egy cikk, mely ismételten azt bizonyítja, hogy a legádázabb bírálók csaknem mindig azokból kerülnek ki, akik nem eléggé ismerik bírálatuk tárgyát – ahogy ezt a fenti könyv ajánlója, Zatykó László ferences szerzetes igen találóan kifejezte: „Ne mondjuk súlytalannak a tollpihét csak azért, mert meg se rebben súlya alatt a mázsamérleg nyelve. Ne minősítsem elhamarkodottan mágikus handabandának a kínai írásjeleket, csak azért, mert nem értek kínaiul.” Hogy a kételkedőket meggyőzzem, részletekben közlöm a Magyar Kurír cikkét, és minden hamis állításához színes betűvel jelölve, megadom a cáfolatot.
(forrás: Magyar Kurír – 2010. szeptember 24.) „Sorozatunk a társadalomban egyre szélesebb körben terjedő ezoterikus jelenségekről ad keresztény szempontú ismertetést. A témák között szerepel az ezotéria, a radiesztézia, az alternatív gyógyászat, a Hellinger-féle családállítás, a reiki, a kineziológia, a fengsui, a Bach-virágterápia stb. Hatodik összefoglalónk a homeopátiáról szól.” – Ebben a bevezetőben az a különösen bántó, hogy a homeopátiát már fejtegetései elején, azaz a bizonyító eljárás kezdetén – a maga szemszögéből – „bűnösnek” nevezi meg, vagyis a valóban keresztényellenes ezoterikus jelenségek közé sorolja.
„Az az állítás, hogy a rázogatás, a potenciálás által rejtett hatóerők ébrednek az anyagban, a fizika minden ismert törvényével ellenkezik. Az állítólagos spirituális hatásokat semmiféle eljárással nem lehet bizonyítani.” – A fizikában rengeteg olyan jelenség ismert – például az elektromosság, mágneses erő stb. – amely anyagtalan, azt, hogy létezik, kizárólag hatása bizonyítja, azaz létére csak a hatásaiból következtethetünk. Soha egyetlen homeopata nem nevezte a potenciálással elért ismeretlen erőt „spirituálisnak”. Ezzel a szóval elővigyázatosan kell bánni, hiszen bár a spirituális valóban anyagtalant, szellemit jelent, de a beszélt nyelvben a spirituálist elsősorban nem az „anyagtalan” értelmében használják, hanem a lelki, vallási, de még inkább a spiritualizmussal kapcsolatban, ami mást fed, mint az anyagtalan szó. Tehát ebben az összefüggésben nyilvánvalóan befolyásoló szándékkal használták szellemi hatás helyett a „spirituális hatás” kifejezést, ezzel is azt sugallva, hogy a homeopatikus gyógyszerek valamilyen módon az emberek vallásos lelkületét befolyásolják. „Homeopaták időnként szenzációs sikerekről számolnak be, amelyek állítólag homeopátiás szereknek köszönhetőek, ám ezek eddig – gondos utánajárás után – kivétel nélkül megtévesztésnek bizonyultak.” – Nálam nem járt egyetlen „gondos utánajáró” sem, és gondolom, hogy a homeopátiával kezelt betegek 99,99999 százalékánál sem. A gondos utánajárás alatt nyilván azokat a „szkeptikusok” által elvégzett kísérleteket értik, akikről Zatykó László ferences szerzetes ajánlásában találó humorral írt. Vagyis azokat a kísérleteket, melyeket a homeopátia szabályainak teljes figyelmen kívül hagyásával hajtanak végre. Ahogy egy mosógép sem működik, sőt a világon semmi nem működik, ha nem tartják be a használati utasításait, úgy a homeopátia sem mutat eredményt, ha ezeket tudatosan ignorálják. Például megszólal-e a mobiltelefon, ha nincs benne áram (akkumulátor) és a környéken nulla a térerő? Mégsem következtet ebből senki arra, hogy maga a mobiltelefonálás „megtévesztés”, csalás. „A homeopátia feltalálása óta eltelt kétszáz év alatt sem sikerült konkrétan meghatározható hatásokat igazolni a homeopátiás betegeknél.” – Nem tudom, mit kell „konkrétan meghatározható hatások” alatt érteni? Ha valakinek, mint például nekem, elmúlik a 35 éve tartó fejfájásom, és ez a gyógyulás már 5 éve tart, vagy ha valakinek homeopatikus gyógyszer hatására elmúlik a 66 éve meglevő orrdugulása, és ez a hatás élete végéig kitart, akkor ezek mitől nem „konkrétan meghatározó hatások”? Ráadásul a laboratóriumi vizsgálatokkal vagy röntgen-felvételekkel előzőleg kimutatható betegségeknek a homeopatikus gyógyszerekkel elért gyógyulását, azaz a tünetek eltűnését e módszerekkel szintén ki lehet mutatni, mint ahogy ki is szokták mutatni. „A sikeres homeopátiás kezelések mindmáig egyértelműen a placebo-terápiák közé tartoznak.” – Ez a homeopátia ellenségeinek kedvenc állítása. Vajon mi hat a csecsemőknél, a kisgyermekeknél, az állatoknál vagy azoknál, akik tudtuk nélkül kapnak homeopatikus gyógyszert? Ez a vád talán a legostobább és legunalmasabb az összes között. „Az életerő fogalma, amely alapvető a homeopátiában, tisztán spekulatív és semmilyen módon nem bizonyítható.” – Az életerő valóban spekuláció, azaz elmélet, egy tudós, okos elme gondolatai, ha kell, hipotézise arra a valamire, ami szervezetünket működteti, ami éltünket fenntartja, ami a betegségeket megpróbálja legyőzni, egyszóval, ami miatt az ember több mint sejtek halmaza. Ez is olyasvalami, ami nem bizonyítható, mint ahogy a lélek megléte sem bizonyítható. Ezért éppen egy katolikus újságnak azt állítani, hogy nem létezik, kissé bizarr. Akkor nem szólhat semmit a materialisták vádjához, akik azt mondják: nincs lélek, mert nem bizonyítható.
„A tudósok azért bírálják élesen a homeopátiát, mert azt állítja, hogy tudományos alapokon áll. Valójában azonban a homeopátia egy zárt hitrendszer, amelyről minden kritika lepereg.” – Gerhard Risch írja könyvében (lásd az ELMÉLETI HOMEOPÁTIA oldalon) a következőt: „Hahnemann volt az első, aki ezt az életerőt, ezt a jelenséget nem a filozófia vagy a lélektan, hanem a természettudomány oldaláról közelítette meg. Kísérletezéssel és egzakt megfigyeléssel – melyek mai napig az igazi tudomány alapkövei – ismerte és tárta fel ezt a természeti jelenséget, és ennek alapelveit, törvényszerűségeit.”
„A homeopátia nem természetes gyógymód. A hatóanyagokat nem természetes formájukban alkalmazzák; nemcsak hígítják őket, hanem sajátos homeopata felfogás szerint megváltoztatják a hatékonyságukat: »potenciálják«, »dinamizálják« őket.” – Hadd kezdjem válaszomat a Révai Lexikonból vett idézettel: „Köpülő: Olyan eszköz, mely a megfelelő hőmérsékletű (15-16 C°) tejszínből vagy tejfölből rázás, ütés vagyis verés útján a vajat kiválasztja. A köpülő hajtása nagy erőt vesz igénybe, melyet kis üzemben kézierő, nagy üzemben pedig géperő szolgáltat.” „A homeopátia nem mentes a mellékhatásoktól. Azon kívül, hogy még a placebók is produkálhatnak mellékhatást, az alacsony (D8 alatti) hígítású készítmények gyógyszervegyészetileg ténylegesen hatékonyak. Hosszas alkalmazás esetén az úgynevezett alacsony potenciák is súlyosan károsíthatják a szervezetet.” – Az ugyan igaz, hogy hosszabb ideig nem szabad semmilyen homeopatikus gyógyszert szedni, de – mint a könyvemben írtam – ha mégis ez történik, a szervezet ugyan produkál nem-kívánt tüneteket, de nem lesz beteg! Ezért óvnak a homeopaták (ezért óvok én a könyvemben) olyan szigorúan attól, hogy a homeopatikus gyógyszereket szünet nélkül szedje valaki. Viszont az is igaz, és erre is hozok példát a könyvemben, hogy a szer elhagyása után ezek a nem-kívánt, a szabálytalan szedés miatt keletkezett tünetek azonnal elmúlnak. Ezt a „körültekintő” kritikus elfelejtette megemlíteni. Csak nem szándékosan? „A homeopátia nem növényi alapú gyógymód. A növényeket – sok más mellett – csak kiindulásként használják. A homeopátiás szerekhez szinte minden létező anyagot felhasználnak: ásványokat, állatokat, ürüléket, mérgeket, szintetikus anyagokat stb.” – Újabb csúsztatás: a „nem növényi alapú” helyett talán azt kellett volna írni, hogy „nem csak növényi”. De hát ez miért baj? Soha senki nem állította, hogy a homeopátia csak növényeket használ kiindulási anyagként, bár 80 százalékban azokat használja. Viszont szintetikus anyagokat nem használ. Használ fémeket és fémvegyületeket, de nem használ szintetikus anyagokat. És a klasszikus homeopátia ürüléket sem használ. Használ mérgező állatokat vagy növényeket. És elvileg mindent, amit a természetben talál. De a klasszikus homeopátia már régen rájött arra, hogy csak azért, mert a homeopátia szabályai alapján mindenből lehet potenciált szert előállítani, és ezek közül a legtöbbnek valóban van valamilyen kimutatható hatása, ténylegesen csak mintegy 400 szer az, amit érdemes használni a gyógyításra. „Samuel Hahnemann, aki szabadkőműves volt, a neoplatonizmusban, a hermetikában, a reneszánsz ezotericizmusban és a felvilágosodás korabeli deizmusban gyökerező filozófiai eszmékre alapozta a homeopátiát.” – Ahogy ezt a fenti Risch-féle idézet bizonyítja, Hahnemann semmilyen filozófiára nem alapozta a homeopátiát. Sőt, úttörőként kizárólag a megfigyeléseire, a kísérleteire és nem pedig eszmékre építette rendszerét. Hogy Hahnemann mi volt vagy mi nem, az legfeljebb a magánvéleményében, vagy életvitelében játszott szerepet, de nem a munkájában, nem a kísérleteinek a kiértékelésében és megítélésében. A homeopátia nincs semmire alapozva a kísérleteken, a megfigyeléseken, az évezredes népi gyógynövényismereten, Hahnemann orvosi és gyógyszerészi ismeretein és a józan észen kívül. A fenti vád egyszerűen otromba hazugság és oktalanság.
„Hahnemann »idealista utópistának« tartotta Jézus Krisztust, és teljesen elutasította a Krisztus keresztje általi megváltás és üdvösség gondolatát. Azt állította, hogy a homeopátiában a »gyógyulás és az üdvösség« igaz tanítása tárult fel előtte.” – Az igaz, hogy Hahnemann nem hitt Jézus Krisztusban, de ha csak olyan eszközöket használnánk, olyan eljárásokat alkalmaznánk, melyeket hívő keresztények találtak fel, igencsak vissza kellene mennünk a középkorba (én szívesen megtenném, de gyanítom, hogy a cikk írója nem). Igencsak furcsa, hogy egy hivatalos katolikus lap ró fel ilyesmit valakinek, amikor II. János Pál pápa a nyilvánosság előtt megcsókolta azt a könyvet (a Koránt), amelyben az áll, hogy átkozott legyen, aki azt meri állítani, hogy Istennek fia volt. Ezt a pápát a mostani pápa nemrég avatta boldoggá. Azonkívül a pápa rendszeresen – utoljára 2011. május 12-én – fogadja a „B’nai B’rith” zsidó szabadkőműves páholy küldöttségét, akiknek többek között ilyeneket mond: „Sok terület van, amelyen mindkét vallás (zsidók és keresztények) hívei egy jobb világért közösen szállhatnak síkra.” Nos, az emberek egészsége nyilván beletartozik ebbe a jobb világba. Sőt, októberben Assisibe meghívta az összes vallás képviselőjét és a nem-hívőket is, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért, az emberek javáért (megünnepelve ezzel elődjének 25 évvel ezelőtt szintén Assisiben megtartott világbéke-találkozóját). Ha tehát tisztán világi dolgokban a katolikus Egyház feje hajlandó együttműködni a Jézus istenségét tagadókkal is, akkor miért épp Hahnemann az, akire gyógyítási szándéka miatt ördögöt kell kiáltani? „A klasszikus homeopátia – Hahnemann szerint – nem annyira gyógymód, mint inkább az üdvösségről szóló tan. Idősebb korában Hahnemannt leginkább az érdekelte, hogyan lehet a homeopátia segítségével helyreállítani az eredeti embert és emberiséget.” – Bár tucatnyi homeopatikus irodalmat elolvastam, nemhogy ilyenre, de még ehhez hasonló mondatra sem bukkantam sehol. Hogy Hahnemann öreg emberként – 88 évesen halt meg –, amikor már nagy részben felesége rendelt, „vitte az üzletet”, min törte a fejét vagy min nem, annak a homeopátiához a világon semmi köze, és kétlem, hogy a cikk írójának megbízható adatai lennének róla.. Ha kikutatnánk, hogy a többi feltaláló, tudós, politikus, főpap, min töri a fejét 80 felett, akkor elképzelhető, hogy furcsa dolgokra bukkannánk. De ezek a dolgok soha nem játszottak senkinél szerepet munkásságuk megítélésében. Ennek ellenére nem hiszem, hogy Hahnemann-nak ilyen gondolatai lettek volna, ha igen, akkor nyilván itt is valamilyen túlzásról, csúsztatásról vagy egyszerűen csak rossz fordításról van szó. Mindenesetre ilyesmivel, vagyis Hahnemann magánéletével és magángondolataival csak a homeopátiát támadók foglalkoznak, akik alkalmazzák a homeopátiát, azokat igen kevéssé érdeklik az öreg mester különcködései. „A klasszikus homeopátia világnézeti alapjai hasonlóak a ma elterjedt ezoterikus világszemlélet alapvető felfogásához. Ezért tekintik szekuláris körökben a homeopátiát »az« ezoterikus gyógymódnak.” – Mint már több pontban írtam, a homeopátiának nincsenek világnézeti alapjai. Illetve egy van neki: nem hisz az anyag mindenhatóságában. Ennyi, de ennél semmivel sem több. Ha nem így lenne, nem tudnák egyidőben a világ minden részén, a világ különböző vallású és meggyőződésű emberei alkalmazni. Hogy ki minek tekinti, vagy mire akarja fel-, illetve kihasználni a homeopátiát az nem érv, hiszen ez a cikk is ezoterikusnak jelenti ki, holott nem az. Ha ezt a cikket valaki elolvassa, és elhiszi, azaz nem jár utána az igazságnak, akkor ő is forrásként hivatkozhat rá, és így terjesztheti tovább a hazugságot. „A homeopátiában alapvető életerő-fogalom nem összeegyeztethető az élet misztériumának keresztény felfogásával.” – Ki akarja ezt a kettőt összeegyeztetni? Az egyik misztérium, vallási fogalom, a másik egészségügyi.
„Számos homeopátiás iskola állítása, hogy készítményeikkel szellemi és lelki problémákat is »kezelni« tudnak, végső soron teljesen materialista világnézetet tükröz. A homeopátia csak látszólag jelenti a materialisztikus, elgépiesedett orvoslás alternatíváját. A homeopátia, amikor azt állítja, hogy gyógyszerekkel képes egyénre szabott módon meggyógyítani az embert, a személyiséget, valójában parttalan materializmust képvisel.” – Sajnos, ezt nem értem. Ha a homeopátiában szerintük semmi anyag nincs, és ezt vádként hozták eddig fel, akkor most miért állítják, hogy a lelki problémák kezelése materialista világnézetet tükröz? Azt sem értem, hogyan ehet valami egyszerre ezoterikus, spirituális és „parttalanul materialista”? Ez teljesen értelmetlen.
„A modern homeopátia számos formája más ezoterikus gyógymódokhoz és eszmékhez kapcsolódik (pl. homeopátia és asztrológia, homeopátia és sámánizmus stb.) A homeopátiával való hosszabb távú kapcsolat az ezoterikus világnézethez kötődő gondolkodásmódot sugallhat vagy erősíthet az emberben.” – Akkor most ezoterikus vagy materialista? Vagy mindkettő egyszerre? Nem, kedves szkeptikusok és homeopátia ellenzők: a homeopátia se nem az egyik, se nem a másik. A homeopátia tudományos gyógymód, melynek saját szabályai, törvényszerűségei vannak, csakúgy mint minden más tudományágnak.
Ennyit a Magyar Kurír cikkéről. Végezetül két dologra szeretném még felhívni a figyelmet.
A válasz egyértelmű: mindazoknak, akik a mai egészségügyi rendszerből élnek, mégpedig jól élnek, és akik sokkal kevesebbet keresnének, ha a homeopátia elfogadott gyógymóddá válna, netán olyanná, melyet a biztosítók finanszíroznak, netán olyanná, melyre az egész egészségügyi ellátás épül. Elsősorban a gyógyszeriparnak, aztán a kutatásoknak, aztán a sebészeknek, aztán a kórházaknak lenne sokkal kevesebb bevételük, ha a homeopátia mind elméletben, mind gyakorlatban elfogadott lenne.
A másik megjegyzésem arra a kérdésre vonatkozik, hogy egyáltalán mik az alternatívák az egészségügyben? A természetgyógyászat nem kínál alternatívát az akadémikus orvoslásra. Így tehát a nyugati féltekén a hivatalos orvoslásnak egyedül a homeopátia lehet az alternatívája, azaz csak e kettő között lehet választani, nem csak az államok egészségügyi intézményeinek, de az egyéneknek is. Feltéve: 2011. július 21.
függetlenül attól, hogy milyen metafizikai hátteret ad neki valaki
A leghatározottabban hangsúlyozni kell, hogy az életerőről mondottak és a vele kapcsolatban felhozott hasonlatoknak semminemű minőségi jelentősége nincs. Ezek csak példák, paradigmák, analógiák, melyekkel képletesebbé lehet tenni azt, hogy létezik egy ilyen erő, és azt, hogy ez az erő miként működik. Ezeken kívül csak egyetlen biztosat lehet róla állítani, és azt is csak negatív értelemben: Az életerő nem anyag. Minden egyéb, amit róla mondani lehet, a hipotézisek, a spekulációk világába tartozik.
Az analógiák, hasonlatok használata a tudományban mindig is megengedett volt, akkor használják őket, ha bizonyos jelenségeket könnyebben érthetővé akarnak tenni. Ez egészen a nomenklatúrába behatol, azaz kifejezéseket is átvesznek más területről. Például az életerővel kapcsolatban használt fogalmak, mint áram, feszültség, tér stb. mindig csak képek, nem pedig minőségi kijelentések. Ezért volt legitim, hogy Hahnemann a mágneses- vagy gravitációs-erő kifejezéseket használta, amikor azt akarta világossá tenni, hogy az általa életerőnek elnevezett erő nem anyag.
Természetesen Hahnemann utódai újra és újra megküzdöttek az életerő fogalmával, majd beépítették azt saját világnézetükbe. Követőinek ezzel nyitva hagyta annak lehetőséget, hogy mindenki a maga világnézete szerint alkosson erről véleményt. Ezért senkinek sem kell a homeopátia megalapítójának valamilyen metafizikai nézetét átvenni vagy megpróbálni átvenni, ha homeopátiával akar foglalkozni. Így tudják keresztények, pogányok, zsidók, muzulmánok, buddhisták, hinduk és mindenki, aki még van, a homeopátiát egyformán gyakorolni. A homeopátia törvényei mindenütt azonosak, függetlenül attól, hogy milyen metafizikai hátteret ad neki valaki. Feltéve: 2011. július 23.
Nem titok, hogy a homeopátiáról szóló honlapom mellett két másik honlapot is készítek (ez az adat mind a könyvemben, mint e honlap KEZDŐLAPJÁN olvasható). És az sem titok, hogy ezek közül az egyik katolikus honlap, sőt az sem, hogy két ebben a témában írt könyvem is megjelent már. Bár számomra a vallás az élet elengedhetetlen része, ezt a homeopátiás honlapot tudatosan nem akartam „hittérítésre” fel, illetve kihasználni. A hozzám fordulóknak adott válaszaimban sem éltem vissza a helyzetemmel, és válaszaimat soha nem használtam misszionálásra vagy kioktatásra.
A levél így szól:
Sokan nem tudják, hogy a „civilizált” világ, Európa nem valamifajta törvényszerű fejlődés következménye, hanem a kereszténység eredménye. Kereszténység nélkül az emberiség ott tartana, ahol a természeti népek, vagy ahol a nagy vallások, mind például a hindu, a buddhista stb. vallás népei (misszionálásuk, illetve Európával való kapcsolatuk előtt). A kereszténységen kívül egyetlen vallás sem ismeri a „jólneveltséget”, az erényeket, az irgalmat, az önfeláldozást, a „jóérzést”, egyszóval mindazt, ami a civilizációt kiteszi, vagyis az „emberiességet”. Ami napjainkban e tulajdonságokból még itt-ott megtalálható, az mind a keresztény évszázadok, a keresztény Európa életének maradványa. Ha ezek végleg eltűnnek, nincsen olyan és annyi törvény, ami életünket elviselhetővé tehetné, melyben ne az erőszak, az erősebb, a „husáng” kormányozna.
Nos, az elmúlt évszázadokban folyamatosan, de kiváltképp 2000. óta a világ volt keresztény országai, Európa, és benne Magyarország teljesen elfordult a vallástól, Istentől. Már nem is tagadja, sőt már nem is támadja, egyszerűen nem vesz Róla tudomást. Olyan nemzedékek nőnek fel, melyek szüleiktől már nem csak nem kapnak vallásos nevelést, de szinte nem is tudnak semmit Istenről, a kereszténységről.
A homeopátia a természet gyógyító erőit használja az emberek javára, és ezért Isten ajándéka. A homeopátiában pontosan azok a törvények uralkodnak, mint a katolikus vallásban: például mindenkinek magának kell közreműködni saját gyógyulásában, nem várhatja ölbetett kézzel, hogy mások megoldják a problémáit stb.
Visszatérve a kiinduló ponthoz, a segítséget kérő levélhez: Isten léte és törvényeinek érvényessége nem függ attól, hogy az emberek hisznek-e benne vagy sem. Ezért akár tetszik, akár nem, a mai, Istentől elfordult világ a pusztulása felé rohan, és ennek tünetei a sok betegség, a sok boldogtalan ember, a sok pszichés beteg és az egyre több nevelhetetlen gyerek. A következő tragédia a levél második felében leírt eljárás: ahelyett, hogy a gyereket – ha elkésve is, de – megpróbálnák nevelni, vagy magukba fordulnának, mindenféle okkult és keleti módszerekhez fordulnak segítségért, olyasmikhez melyek nemhogy segítenének, de csak rontanak a helyzeten.
Ahogy cikkemet kezdtem: nem akarok senkit meggyőzni, nem akarok senkit oktatni, egyszerűen megpróbáltam röviden feltárni – mert annyian fordultak már hozzám e témában –, miért érezzük magunkat egyre „idegenebbül” ebben a világban, és bajaink gyökere miből származik. És azt akartam megmutatni, hogy betegségeinknek oka nemcsak szervezetünkben, öröklött miazmáinkban, saját esetleges helytelen életmódunkban, hanem nagyon nagy részben a társadalom romlottságában, a világ szellemi (és valóságos) mérgezettségében rejlik.
Akit jobban érdekel a téma, annak figyelmébe ajánlom a következő cikket: Feltéve: 2013. június 24.
Gerhard Risch Homöopathik című könyvéből való a következő két érdekes és tanulságos történet:
2. eset: »Súlyos műhiba lenne, ha a kiváltó okot nem vennénk figyelembe a szerválasztásnál. A kiváltó ok ugyanis pontosan megmutatja, hogy mi volt az, ami az életerőt kibillentette az egyensúlyából. A legmélyebb hatást ezzel kapcsolatban egy idős hölgy esete tette rám, aki a buszban egy éles kanyarban elesett, és olyan súlyosan ütötte be hátát, hogy a fájdalomtól mozgásképtelen lett. A röntgenfelvételek kimutatták, hogy egy ágyékcsigolyája és egy hátcsigolyája eltört. Én magam is láttam a felvételeket, és soha nem fogom őket elfelejteni, mert a törések annyira markánsan látszottak. Néhány napig fájdalomcsillapítóval kezelték a kórházban – eredmény nélkül –, majd állandó ápolásra szoruló, gyógyíthatatlan betegként hazaengedték. Innentől kezdve szinte teljesen mozdulatlanul feküdt otthon az ágyában, mert a legkisebb mozdulat is elviselhetetlen hátfájdalmat okozott neki. A háziorvos már morfiumos injekciókat akart neki adni, mert véleménye szerint semmilyen remény nem volt bármilyen javulásra. Előbb azonban úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a homeopátiával, így került hozzám az eset. – A kiváltó ok világos volt: megsérült egy ideg, mely elsősorban a gerincoszlopot érintette. Ezért az idegsérülés legfontosabb szerét, Hypericumot kapott C 12-es potenciában naponta egy adaggal – és két hét múlva újra vidáman rohangált a városban, mintha soha nem lett volna két törött csigolyája. Két évvel később bekövetkezett haláláig fájdalommentes és mozgékony maradt. Én magam sem hittem volna ezt soha el, ha nem láttam volna az egész idő alatt a saját szememmel. Csak nagy ritkán jelentkezett valami halvány hátérzékenység, mely azonban minden esetben egyetlen adag Hyper C 12-vel azonnal eltűnt.
Hahnemann fő művében, az Organonban 170 évvel ezelőtt ezt írta a krónikus betegségekről:
Chappell a honlapon is sokat emlegetett és idézett könyvében minden optimizmusa és a homeopátiába vetett töretlen bizalma ellenére ilyeneket ír „A FELÉPÜLÉS KORLÁTAI SZÉTHULLÓ TÁRSADALMUNKBAN” című fejezetében:
Karl Stauffer 90 évvel ezelőtt kiadott Homeopátiás kézikönyvében a homeopátia egyik nagy öregét, J. H. Clarke-t idézve így ír a krónikus betegségek kezeléséről:
Ezen híres homeopaták könyveiből vett részletek két olyan dologra hívják fel a figyelmet, ami napjainkban minden eddigi kornál súlyosabban gátolják a sikeres homeopátiás kezelést. Az egyik nehézség a modern életvitel. Ahogy már korábban írtam, ha az ember komolyan veszi Hahnemann fent idézett figyelmeztetését, bele sem szabadna fognia egyetlen kezelésbe sem. Valamikor a beteg egyedül a pihenéstől, a gondos ápolástól, az egészséges ételtől és életmódtól meg tudott gyógyulni. Ma alig van olyan valaki, aki a pihenés luxusát megengedhetné magának, ha beteg. Sőt, nem csak pihenni nem tud, de amíg nem esik össze, betegen is dolgoznia kell, ezért képtelen a fájdalmat elviselni, és emiatt sokkal könnyebben nyúl allopátiás szerekhez, megoldásokhoz. Ez még akkor is így van, ha tudja, hogy ennek később megfizeti az árát. De amíg nem lesz olyan súlyosan beteg, hogy már másoknak vagy az államnak kell gondoskodnia róla, addig nincs senki, aki a napi terheket levegye a válláról, még akkor sem, ha beteg. Ezért aztán egyszerűen „nem szabad betegnek lennie”, mégha a hosszútávú egészsége kárára is megy ez. Így nem csoda, hogy én is egyre több olyan levelet kapok, melyben a levélíró arról számol be, hogy ő vagy rokona vagy ismerőse nem tudta kivárni, amíg a kiválasztott homeopátiás szer hatni kezd, mert munkahelyi kötelezettségei ezt nem tették lehetővé: vagyis nem engedhette meg magának, hogy egyáltalán beteg legyen. Vagy olyan levelet, mely arról szól, hogy a bőrkiütést nem tudják elviselni, hiába fogadják el, hogy ez „jó jel” a tartós gyógyuláshoz. Mindezen problémákra csak azt lehet tanácsolni, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vállalja-e a homeopátiás kezelést, az ezzel járó látszólagos átmeneti kellemetlenségeket, vagy sem. És ha a kezelés alatt mégis türelmetlenné válik, akkor ne a homeopátiát hibáztassa ezért, hanem próbálja meg saját életmódját a jövője érdekében megváltoztatni, de legalábbis fokozatosan alakítani. Mielőtt azonban dönt, gondolja át, hogy hány olyan krónikus beteget ismer, akit az egyetemi orvoslás képes volt tartósan meggyógyítani. Én egyetlen egy ilyen esetet nem ismerek, ezért is fordultam a homeopátiához.
Annak illusztrálására, hogy a homeopátia milyen nagyszerű eredményekre képes, ha hagyják, álljon itt egy pár napja kapott olvasói levél néhány mondata:
Ha a homeopátia csak erre lenne képes, hogy magunkat jobban megismerjük, már az is óriási dolog lenne. De természetesen ennél többre képes. Hogy a homeopátia milyen sokat segít önmagunk megismerésében, már a honlapon is sokszor megírtam, ezért különösen örvendetes, ha ezt a levélírók is megerősítik. És megerősíti a mindennapos gyakorlat is. Egy régi ismerősöm, akinek egész életében vizsgadrukkja volt, a napokban homeopátiás szert kért tőlem egy rá váró feladat miatt érzett fokozott feszültsége miatt. Kisebb fokú idegességére eddig a Coffeát szedte jó eredménnyel, most azonban ez már nem hatott. Több mint tíz évvel ezelőtt került utoljára ilyen helyzetbe, akkor hiába szedett be Acont és Coffeát, olyan súlyos sokkos állapotba került, hogy az intenzív osztályon kellett napokig kezelni. Bátorság tehát és bizalom és kitartás! Ha valaki valóban elfogadja a homeopátia törvényszerűségeit és hajlandó annak esetleges nehézségeit is türelemmel elviselni, az előbb-utóbb valódi gyógyulást talál, és akkor nem kell többé attól tartania, hogy később súlyosan meg kell fizetnie azért, hogy türelmetlenségében és a kellemetlenségek nem-elviselésében allopátiás kezeléshez folyamodott. Feltéve: 2013. szeptember 23.
BÁRMELY HELYI NYAVALYA MŰVI ELTÁVOLÍTÁSA”
Könyvemben és a honlap cikkeiben többször írtam már, hogy egy X helyből a vele homlokegyenest ellenkező irányban álló Y helyhez leggyorsabban bár ugyanazon az egyenesen, de – kétfajta meggondolásból lehet eljutni: Vagy úgy, hogy vonz az Y, és ezért távolodom az X-től, vagy úgy, hogy egyre jobban taszít az X, és ezért jutok egyre közelebb az Y-hoz. Mindezt azért írom, mert tegnap levelet kaptam egy olyan olvasótól, aki már a velem való megismerkedése előtt is több éve foglalkozott homeopátiával, és aki az elmúlt évben szinte a legtöbbet kérdezte tőlem, és akinek a legtöbbet segítettem. Levelében megemlítette, hogy olvasta A homeopátia sikerei és határai című nemrég feltett cikket, benne a 2. esetet. Majd arról számolt be, hogy egyik rokona, akinek kezeléséhez szintén tőlem kért tanácsot, és aki elég súlyos krónikus betegségben szenved, beleegyezett abba, hogy műtétileg távolítsanak el belőle egy csomót, amiről az orvosoknak – akik eddig sem tudtak soha segíteni rajta – fogalmuk sincs,hogy micsoda és mitől keletkezett. Ezután még azt is elmesélte, hogy vettek egy cicát, akit orvoshoz vittek, aki majd beoltja, meg ha elég nagy lesz, bolhairtó cseppet ad neki, meg a náthájára is ad valami orvosságot.
Az említett cikk – mely Risch professzor könyvéből való – 2. esete így kezdődik: »Súlyos műhiba lenne, ha a kiváltó okot nem vennénk figyelembe a szerválasztásnál. A kiváltó ok ugyanis pontosan megmutatja, hogy mi volt az, ami az életerőt kibillentette az egyensúlyából. A legmélyebb hatást ezzel kapcsolatban egy idős hölgy esete tette rám …« Ha valaki nem ismeri, vagy ismeri, de nem fogadja el a homeopátiát, akkor is – ha józanul gondolkodik – fel kell tennie azt a kérdést, hogy vajon miért produkál egy szervezet egy ilyen csomót (vagy bőrkiütést, vagy lázat, vagy váladékot)? Nyilván nem unalomból, hanem azért, mert valami erre készteti, és ez a valami csak valami rendellenesség lehet. Hogyan gondolhatja ezek után bárki, hogy ez a rendellenesség, azaz a csomó, keletkezésének oka megszűnik, ha a csomót műtétileg kivágják? Ha én kiöntöm a vizet a lavórból, de a csapot, ahonnan a víz a lavórba folyik, nem zárom el, akkor miért gondolom, hogy a lavór egy idő után nem lesz tele újra vízzel. Vagy ha elveszem a lavórt a csap alól, de a csapot nem zárom el, akkor miért gondolom, hogy a lavór elvétele megakadályozza azt, hogy a víz tovább ömöljön a csapból? Ehhez a logikai eszmefuttatáshoz nincs szükség a homeopátia elveire! Ehhez elég a józan paraszti ész! Nos, mindebből az a tanulság, hogy, aki nem látja be a hivatalos orvoslás logikátlanságát, annak nem érdemes a homeopátiával foglalkozni, következésképpen annak nem érdemes ezt a honlapot sem olvasni.
Ha van ember a földön, aki megérti az emberi gyengeséget, akkor az én vagyok: Éppen a napokban javasoltam egy, a homeopátia mellett nagyon elkötelezett olvasónak, aki izzadó lánya számára kért tanácsot, hogy végszükségben (amíg az alkati kezelés nem segít, ami évekbe is telhet) a legkevésbé ártalmas dezodort is használhatja. Tettem ezt azért, mert az izzadás miatt fellépő lelki zavar többet árthat a lánynak, mint a nem kifejezetten helyes kezelés. És azért is, mert a lány nem beteg, tehát nem tartozik a különösen veszélyeztetett csoportba. Természetesen nem kívánom, hogy az illető rokon állapota rosszra forduljon. Azt sem bizonyíthatom, hogy a csomó eltávolítása azonnal végzetes következményekkel fog járni nála – hiszen, mint mondtam, az illető még 40 éves sincs, tehát nem egy legyengült vagy idős szervezetről van szó, mint Risch betegének esetében. De azt igenis állítom, hogy a csomót előidéző ok fennmarad, és mivel az egyik lehetőségét a benne bújó betegség féken tartására az operációval elveszik, így vagy valami másik furcsa fék-tünet jön elő, vagy teljes erejével kitör rajta az a baj, melyet eddig egyéb tünetei, pár napja pedig ez a csomó tartoztatott eddig fel. Az biztos, hogy a krónikus betegsége mélyebbre ássa majd magát, szervezete mélyebb és fontosabb rétegeit támadja meg. De mire ez láthatóvá válik a hivatalos orvoslás számára is, valószínűleg már késő lesz!
Az írásom elején említett cikkből való ez az idézet: Feltéve: 2013. október 17.
|