![]() |
![]() |
BETEGSÉGEK – SZERVÁLASZTÁS
HOMEOPATIKUS KEZELÉSE
|
Pár héttel ezelőtt kaptam egy levelet, melyben egy olvasó olyan témáról kérdezett, melyről még valóban nem esett szó a honlapon. Kérdése így hangzott: „Cicáim kezelésével kapcsolatban már érdeklődtem azzal kapcsolatban, hogy náluk alkalmazható-e az anti-miazmatikus kezelés. Már többször átolvastam az egész anyagot a honlapon, azt több alkalommal megtaláltam, hogy állatok esetében természetesen alkalmazható a homeopátia, de speciálisan az anti-miazmatikus kezelésükről nem találtam információt. Azért kérdés ez számomra, mert az embereknél a betegségek gyökere a két nemi betegség és ezek kombinációi, az állatoknál viszont nem tudom, hogy milyen betegségekből vagy nemi betegségekből indulnak ki a különböző krónikus bajok.” Valóban, a homeopátiát állatok esetében is lehet alkalmazni. Ráadásul ők általában jobban is reagálnak a homeopátiás szerekre, valószínűleg azért, mert – a) nem tudják, mi történik velük, ezért még tudat alatt sincs bennük semmilyen kétely, vagy pláne ellenkezés a homeopátiával és annak eredményességével kapcsolatban; – b) kevesebb méreggel van átitatva a szervezetük, mint az embereknek; – c) idegileg sokkal kevésbé terheltek, mint a mai ember, túlnyomó többségük nem ismeri a depressziót, nem „szakadatlan bánat és kellemetlenség” között él [lásd Hahnemann-nak a honlapon több oldalon is idézett véleményét a kezelhetetlen esetekről]; – d) ha a gazdája homeopátiával akarja kezelni, akkor ez azt jelentheti, hogy valószínűleg nincs agyonkezelve allopátiával; – e) (és ez már a kérdést érinti) valószínűleg nincs olyan erős miazmás terheltségük, mint a mai embereknek.
Ugyanakkor, a háziállatok számára kötelezőek az oltások, a haszonállatok pedig agyon vannak tömve antibiotikumokkal, meg szteroidokkal, meg hormonokkal, talán még az embereknél is jobban, de legalábbis kivétel nélkül. [Erről a következő tapasztalatom van: macskáink számára sokszor a lejárt szavatosságú tejes zacskókból adtuk a tejet. Ezeket már nem tettük be a hűtőbe, ennek ellenére soha nem fordult elő, hogy „megaludtak” volna. Később, hogy megfigyelésünkről bizonyságot szerezzünk, már direkt a napra tettük a tejet, de akárhány órát, napot voltak közvetlen forró napsütésnek kitéve, soha nem lett belőlük „aludt” tej. Vagyis a tej színültig tele van antibiotikummal – és nem csak az emberek, de a háziállatok is ilyet isznak. És ez érvényes az ú. n. házi tejre is, mert a mai gazdasági helyzetben egyetlen paraszt sem engedheti meg magának, hogy állatait ne oltsa be, ha nem akar tönkremenni.] Bár a lexikon szerint a macskák, kutyák nemigen betegszenek meg gümőkórban, de azt tudjuk, hogy ehelyett igen elterjedtek közöttük a rákos megbetegedések. A homeopátia pedig azt tanítja, hogy e két kór eredetileg biztosan a szifilisz és szikózis miazmák kombinációjaként alakultak ki. Így aztán akár ismer a tudomány kankót és/vagy szifiliszt az állatoknál, akár nem, a tbc és rák megléte bizonyítja, hogy köztük is tombol és rombol ez a két betegség. Ahogy arról már szó volt [például a rák miazma bemutatásánál], az oltások vakcinózist idéznek elő, ami nem más, mint a szikózisos állapot, vagyis ez már miazmás terheltséget idéz elő. Arról, hogy az állatoknál ismertek-e kifejezetten ezek a nemi betegségek, nem tudok, mindazonáltal ez sem kizárt. Az viszont bizonyos, hogy az állatok jó része túltenyésztett, nem véletlen, hogy a „nemes” állatok gyakrabban betegszenek meg, mint a keverékek. A túltenyésztett állatok nagy valószínűséggel szintén miazmás (szifiliszes) terheltségűek. Igencsak meglehet, hogy a kutyák és macskák között megtalálható, olykor hirtelen fellépő agresszív viselkedés ilyen betegségeknek (a kankónak) a következményei, azaz ilyen betegségek meglétét mutatják. Engem egy fogorvos ismertetett meg először a homeopátiával, aki munkája mellett profi lovas is volt. Állatait homeopátiával kezelte, és amikor a mi istállónkba ellátogatott, magával hozta gyógyszereit. Mivel Gerhard Risch tanítványa volt, ismerte a miazmás elméletet, és – nem egy határozott betegség, hanem csak a jobb teljesítményük érdekében – lovainknak anti-miazmás szereket adott be. Hogy melyiknek mit, azt azután döntötte el, hogy kikérdezett bennünket a ló viselkedési szokásairól, természetéről. Elsősorban azok kritériumok alapján választott szert, melyet a „Miazmák” oldalon már leírtam. Nevezetesen hogy „nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szifilisz a fekélyek, azaz a maga ellen forduló, a destruktív betegségek okozója, míg a szikózis a szemölcsök, a túlburjánzás, a túlzások, a mindenféle megvastagodásoké, daganatoké. Tehát: Hahnemann pszórája – ami nem más, mint az öregedés – az elhasználódás, a mindenből kevés; a szikózis a mindenből sok; és a szifilisz a rombolás, a destrukció szinonimája. Mindezekből azt a választ adhatom az olvasó kérdésére, hogy ha nem is tudjuk állatainkat kikérdezni családjuk, felmenőik betegségeiről, tehát nem tudjuk bizonyossággal megállapítani, hogy ha betegek, akkor „milyen betegségekből vagy nemi betegségekből indultak ki különböző krónikus bajaik”, az anti-miazmatikus kezelést náluk is érdemes, sőt kell alkalmazni. Akár azért, mert tényleg van miazmás terheltségük, akár csak azért, mert alkatuk, viselkedésük megfelel valamelyik miazmás terheltség jellegzetességeinek. Hiszen az anti-miazmatikus szerek – sőt még a nozódák is – nem csak a miazmák kifejezett kezelésénél használatosak, hanem mindig, amikor a beteg tünetei, tünetegyüttese ezt megkívánja. Vagyis az anti-miazmatikus szerek nemcsak a nemi betegségek alapos kúrájára valók, de a különböző alkatokra jellemző betegségek, érzékenységek, hajlamok kezelésére is. Az állatok is különböző alkatokba sorozhatók, különböző betegségekre hajlamosak, melyek mind egy-egy miazma jellegzetességei közé tartoznak. Feltéve: 2018. március 2.
|
![]() Az orvosságos üvegcséből legalább 5-6 bogyót öntsünk az üvegcse kupakjába. Azért ilyen sokat, mert az állatoknál sokszor előfordul, hogy néhány bogyó kiesik a szájból (ez attól függ, mennyire nyugodt az állatunk). Ezután feszítsük fel az állat száját. Ezt a macskák utálják a legjobban, karmolnak, de le kell fogni a lábukat és akkor náluk is sikerül. Öntsük be a kupak tartalmát a nyitott, kitátott szájba, amilyen mélyre csak tudjuk. Olykor egészen le lehet nyomni a torkukon. Ezután zárjuk össze a szájukat, és addig ne engedjük el, amíg nem nyeltek. Ezt onnan látjuk, hogy kidugják egy kissé a nyelvüket. Ha kidugták, akkor minden rendben van, és vége a procedúrának. (Ezt a nyelvkidugást a vizslás fotón lehet a legjobban látni.) A képeken és a videón három kutya – egy fehér puli, egy magyar vizsla és egy kuvasz – és egy macska éppen CINA C3-t kap (féregtelenítésre).
|
![]() |
![]() |
Hogyan adjuk be állatainknak a bogyókat? Videó: wmv fájltípus: 1:02 p; 1,15MB |
![]() |
Feltéve: 2011. július 5.
|
41 éve élek együtt kutyákkal. Eleinte egyetlen vizslám volt, akivel egy 6 négyzetméteres szobát osztottam meg, mégpedig úgy, hogy ahogy kitettem a lábam, Nótás (ez volt a vizsla neve) azonnal az ágyamra telepedett. Amikor hallotta, hogy jövök, visszaült a helyére, és ártatlan képpel merengett valami távoli cél
![]() Ezt a személyes történetet azért mesélem el, mert soha egyetlen bolhát nem hurcolt haza. Mikor körülbelül 5 éves korában egy furcsa csomót láttam az oldalán, azonnal orvoshoz rohantam vele, ekkor láttam életemben először kullancsot.
A bolha egészen utolsó vizslám megvételéig ismeretlen volt a számomra, holott első kutyámat sok másik követte, és immár 24 éve négy kutyát tartunk, a vizsla mellett kuvaszokat és pulit. 2001-ben vettük az utolsó vizslát, a hathetes kölyköt férjem a lába közé fogta, miközben én vezettem. Útközben nem értettük, hogy mitől olyan pettyes a kutya, és csak otthon, amikor még közelebbről megvizsgáltuk, jöttünk rá, hogy bizony tele van bolhával. Ennek ellenére férjemet egyetlen bolha sem csípte meg.
Akár voltak a kutyáinkon olykor bolhák, akár nem, rajtunk soha nem volt egyetlen bolhacsípés sem, holott a legnagyobb közelségben éltünk velük.
2011 áprilisában, azaz 41 évvel első kutyám megvétele után kitört nálunk a bolhainvázió, amit sokáig nem is fogtunk fel, minden más rovarra gyanakodtunk csak bolhára nem. Amikor már biztos volt, hogy bolháról van szó, kutyáinkat bolha ellenes samponnal lemostuk, bolhafésűvel kifésültük, bolha ellenes porral beszórtuk, a lakást, a tornácot, a kutyák tartózkodási helyeit fertőtlenítettük, a bolhaöveket feltettük. Egyedül a csepegtetős ampullás orvosságot nem voltam hajlandó a fent vázolt gyanúm miatt alkalmazni náluk.
Ebben ilyen tanácsok állnak: „A csepegtetős ampullákon kívül bolhanyakörvet is fel kell tenni, és jól át kell kefélni bolhafésűvel az állatot” … „Samponnal meg kell mosni” … „Környezetünket is meg kell tisztítani” … „Ügyeljünk arra, hogy az élősködők kedvelt helyeire ne engedjük be a háziállatot: ilyen hely tipikusan a pince vagy a kert elhanyagoltabb része.”
A tény, hogy már újságcikk is foglalkozott a problémával, melyet eddig mindenki könnyen meg tudott házilag oldani, bizonyítja, hogy a helyzet nem egyszerű, szerintem komolyabb, mint gondoljuk. Mint kutyatartó és természetben élő, tanúsíthatom, hogy a cikkben megszólaló állatorvos tanácsai egyáltalán nem oldják meg a problémát.
Könyvemben írtam, hogy „a homeopátia se tud segíteni ott, ahol a bajnak forrását, okát nem szüntetik meg. Ahogy Dana Ullman írta: »Nem helyénvaló a homeopátia alkalmazása akkor, amikor valamilyen nyilvánvaló, betegséget fenntartó dolog okozza a problémát.«”
E szerek közül különösen a Ledum érdemel figyelmet. A Ledum nevű homeopatikus gyógyszer a Ledum palustre, mocsári molyűző nevű örökzöld cserje szárított, friss hajtásaiból készül. A természetgyógyászatban egerek, patkányok, molyok, poloskák, tetvek, bolhák elűzésére használták évszázadok óta.
A másik két szerről – bolha-témában – csak ennyit találunk: Spigelia: Jó szer férgesség ellen. Megelőzi az erős bolhásodást. – Staphisagria: Jó szer tetvek ellen, külsőleg krémként és oldatát borogatásként használják.
Magyarországon a Ledum nevű homeopátiás szerből a kapható legmagasabb potencia a C200 (vagy CH 200). Aki nem tudja beszerezni külföldről a C1000-t, annak meg kell elégednie e potenciával, de ez esetben nem évente kétszer, hanem a „bolha-szezonban” legalább havonta, vagy akár gyakrabban, kell egy adagot beadni. Ezután a lábunkat vagy zokninkat bekenve bolhamentessé tehetjük a szabadban való saját tartózkodásunkat is. Akinek a bolhacsípések helyén a csalánkiütéshez hasonló duzzanatok keletkeznek, melyek lilák lesznek és nehezen tűnnek el, az maga is vegyen be egy adag Ledum C200-t. Különben a Ledum szokásos adagolása akut esetekben C3-C6. Krónikus betegségek, reuma, köszvény esetén C30 vagy ennél is magasabb potenciák használatosak. (Mivel Nótásról nincs kéznél képem, helyette harmadik és negyedik vizslám ismerkedéséről mutatok egy fotót, az akkor két éves nagyobb vizsla nehezen fogadja az új jövevényt, aki azért visel pólyát a lábán, mert ahogy megérkezett hozzánk, egy ló rálépett a mancsára. A második képen sem a bolhás vizsla, hanem az egyáltalán nem bolhás, de egyébként elég koszos utolsó kuvaszom fürdetése folyik rögtön a tanyára való megérkezése után. A harmadik képen ugyanez a kuvasz két évvel később „macijával”, azaz egy szétrágott pöttyös labdával, amivel azóta is játszik, valahányszor örül. A negyedik, ötödik képen pedig a Ledum palustre látható.) Feltéve: 2011. szeptember 8.
Írta: Beatrix Brück Részlet Ravi Roy és Carola Lage-Roy „Ember és állat” című könyvéből [Szögletes zárójelben a szerkesztő megjegyzései] Hát igen, az Ön háztartását is utolérte: a macska vakarózik, hogy a szőre csak úgy repül, a kutya élvezettel és kiadósan bolházza magát nagy horkantások közepette. Úgy tűnik, az Ön háztartása az egyetlen, amit elért a bolhainvázió. Mert senki nem beszél már bolhákról, pedig biztosítom Önt, hogy nincs egyedül ezzel a problémával. Mára már a veszélyes kémiai hulladékok lerakataiban is találkozni lehet bolhával. Mivel a kémiai fegyverzet már a puszta bolha-gyanú esetén teljes erővel lecsap, időközben olyan bolhatörzsek fejlődtek ki, amelyek élvezettel telepednek meg a bolhanyakörvek alatt és nyugodtan száguldoznak ide-oda a bolha-ellenes púderrel teleszórt szőrzetben, ahonnan pedig – a gyártók adatai szerint – holtan kellene kipotyogniuk. A bolhák tojásaikat előszeretettel rakják le az állatok alvóhelyén. A gombostűfejnél is kisebb tojások a még olyan pirinyó réseken és hézagokon is átesnek, csakúgy, mint a szöveteken vagy kelméken. Jól megbújva, és a sprayek és púder számára elérhetetlenül, néhány nap múlva a tojásból kibújnak a lárvák, amik egy bábállapot után kész bolhaként vérszívásra készen ugranak rá a macskákra és kutyákra [és az emberekre]. Egyedül ez nem is jelentene olyan nagy bajt. Hiszen az ember és az állat bőrén tudvalevőleg érdekes fauna található. Azonban ezek a bolhák nyálukkal borzalmasan viszkető bőrkiütést okoznak, különösen az állatok hátán, ami miatt ezek nagyon szenvednek. Rendelőmben gyakran figyeltem meg, hogy a kémiai bolhaellenes szerek használatának gyakorisága növeli a bolhák agresszivitását, aminek következtében a megcsípett állatok allergiás reakciója is jelentősen megnövekszik. Aki állatait a bolhák ellen kémiai szerekkel próbálja megvédeni, annak tudnia kell, hogy e szerek jelentős része károsítja a géneket, azaz elsősorban már megszületett vagy születendő gyermekei egészségét. Ezért meg kell próbálni újra természetes anyagokkal szembeszállni a bolhákkal, ahogy elődeink tették évezredeken át. [Ahogy fentebb írtam, nekem két kuvaszom pusztult el idő előtt a csepegtetős ampullában beadott szintetikus szer, a Fenthion miatt.] Az állatok kezelése bolha ellen
Ha már kisebesedett a bőrük a vakarózástól, akkor elsőnek a sebeiket kell beléndekolajjal (Hyoscamus-olaj), macskáknál inkább orbáncfűolajjal (Hypericum-olaj) vagy körömvirágolajjal (Calendula-olaj) becsöpögtetni. Miután a sebek meggyógyultak, az állatok szőrét naponta bolhafésűvel át kell fésülni, így a bolhákat össze lehet fogdosni.
Recept a bedörzsölésre: 10 ml beléndek-, illetve orbáncfűolajba 5-20 csepp (5 a macskáknál, 20 a nagytestű kutyáknál) az előbb felsorolt illóolajakból [a szövegből sehogyan nem tudtam kivenni, hogy a felsorolt olajak egyikéből, vagy valamennyiből – de nyilván csak egyikből a felsoroltak közül].
Belsőleg fokhagyma segít a legjobban, de csak az, amelyiket nem műtrágyáztak. [Hol van ma még ilyen?] Vigyázni kell arra, hogy a homeopátiás szerek hatását a fokhagyma ugyanúgy csökkentheti, mint a kávé és a mentol, tehát a szükséges távolságokat be kell tartani. Ha az idő és a körülmények engedik, akkor egy kiadós fürdetés is segít elpusztítani a bolhákat. Az olívaolaj-szappan habjában megfulladnak a bolhák. Utána tengeri sós oldattal kell leöblíteni az állatot. Ez csökkenti a viszketés ingerét és megelőzi az újabb fertőzést. Segít a fahamuval való beszórás is. A lakásban a bolhaellenes porok, sprayek – ahogy fent már szó volt róla – nem segítenek eltávolítani a bolhákat. Erre a munkára egyedül a porszívó képes, ami ellen még a bolhák sem tudnak rezisztenciát kifejleszteni. A porszívó a résekből is ki tudja szívni a tojásokat, lárvákat. De a jól végzett munka után a zsákot el kell égetni, vagy a mélyhűtőben be kell fagyasztani, különben a kukákban valódi bolha-fészkek keletkeznek. Ha lakásuknak régi fapadlója van sok réssel, akkor ezeket be kell szórni konyhasóval. Ugyanezt kell a pincékben, a tetőtérben, a kamrákban is kiszórni, mert a sóban a bolha nem tud kifejlődni. Homeopátiás kezelés bolhafertőzöttség esetén állatoknál
Ha az állat már fertőzött, akkor a bolhaelleni kezelés mellett szükség van féreghajtásra is [a galandférget a bolhák szétrágásával kapják meg az állatok]. A fent említett külső kezelés mellett ilyenkor egy adag Psorinum C 200-t kell adni, amit csak akkor kell egyszer vagy kétszer, egy hét múlva ismételni, ha a szer hatott ugyan, de nem eléggé. Homeopátiás kezelés bolhák ellen az embereknél [Ahogy fenti cikkemben írtam, régen, ha voltak is a kutyáknak bolháik, azok nem ugrottak át az emberekre. A lexikon szerint voltak kutya-, macska-, ember-bolhák. A baj az, hogy a kémiai szerek miatt mostanra olyan bolhatörzsek fejlődtek ki, melyek nem válogatnak már, minden élőlényt egyformán képesek megtámadni.] Vannak emberek, akiket nagyon szeretnek a bolhák, másokat viszont egyáltalán nem. [Az én tapasztalatom, hogy a bolhák mindenkire ráugranak, de van, akit megcsípnek, és van, akin csak mászkálnak, de nem csípik meg. Ez utóbbi is nagyon kellemetlen érzés, de nem okoz kiütést, sem viszketést. Úgy tűnik, hogy ezek olyan emberek, akiknek a vére nem „ízlik” a bolháknak, ezért csak keresgélnek rajta, de végülis nem csípik meg.] A Psorinum C 200 az embereknél is kitűnő szer a bolhák ellen. A megfelelő adagolás: Egy adag hetente egyszer, a különösen veszélyes időszakokban akár többször is megismételve. Feltéve: 2013. november 12.
„A homeopátia kézikönyve” című műben olvastam ezt a Ruediger Dahlke-től származó kijelentést:: „Az allopátia életet tud menteni, a homeopátia gyógyítani képes.” E nagyon tömör és okos megállapításhoz, no meg a nemrég feltett cikkhez, AZ AKUT PANASZOK HOMEOPÁTIÁS KEZELÉSÉNEK SZABÁLYAI kapcsolódik a következő eset, amit azért csak most mesélek el, mert mostanra látszik biztosan, hogy pulim gyógyulása nem csak átmeneti, hanem valóban teljes és tartós.
Az orvos azt mondta, hogy a vérképzőszerveket megtámadó, kullancs által terjesztett vírusfertőzése van, ami nagyon lassan, nagyon soká fog elmúlni, nagyon hosszan tartó kezelés után. A puli elsőnek, kvázi életmentésként erős antibiotikumot kapott infúzióban. A történethez hozzátartozik, hogy hazajőve tényleg találtunk a puli fejében egy kullancsot, amit kiszedtünk. Ezt követően a kutya állapota először lassan, majd két nap múlva már sokkal gyorsabban javulni kezdett. Én továbbra is adtam neki a homeopátiás szereket. Egy probléma volt csak: végbeléből folyamatosan fekete folyadék szivárgott, ami igencsak megnehezítette az életet vele, hiszen akárhova ült, mindent bepiszkított, a többi kutya helyét, csakúgy, mint a sajátját és a konyha kövét. Elzárni viszont nem akartuk, hiszen soha nem volt eddig elzárva, nem szokott hozzá az egyedülléthez, no meg javuló fizikai állapota és kedélye sem indokolta ezt. Október 25-re, péntekre már szinte megint a régi volt, de mivel az orvos azt mondta, hogy pénteken újra látni akarja a kutyát, délután bevittük hozzá. A fekete folyékony hasmenésre azt mondta, hogy az az antibiotikum mellékhatása, ami ellen egy 10 éves kutyának elsőre nem akart külön szert adni. Annak ellenére, hogy a kutya már jól volt, azt hangoztatva, hogy a gyógyulás csak sokára fog beállni, megint adott neki infúziót, amibe az antibiotikum mellé most már a belső- – gyomor – vérzés elleni szert is betette. Ezen kívül tablettákat adott, antibiotikumot és a mellékhatás azaz, a gyomorvérzés elleni szert.
A puli e második adag allopátiás kezelés hatására szinte azonnal még betegebb lett, mint erdetileg volt. Már elő se jött, se az etetésre, se a megszokott közös „programokra”, az ételtől undorral fordult el, végbeléből már nem fekete, hanem sárga valami folyt. Ezek után a kapott gyógyszerekből természetesen egyetlen adagot sem adtam be neki. Ma november 6. van, 15 nappal a betegség kezdete után, és 10 nappal azután, hogy a javulás a második infúzió, azaz a mélypont után elkezdődött. Körülbelül egy hete már minden rendben van, nincs semmi jele a kiállott bajnak, tehát elmondható, hogy a gyógyulás tartós és végleges. Mindezt azért meséltem el, hogy az előző cikkekben elmondottakat aláhúzzam, és példával illusztráljam: Ha nagy a baj, el kell menni az orvoshoz, egyfelől, hogy megtudjuk a diagnózist, másfelől, hogy ha nagy veszély van, engedjük, hogy ők elhárítsák. A nagy baj, akár az élet megmentése után azonban meggyógyulni csak a homeopátiával lehet, a további allopátiás kezelés az esetek túlnyomó többségében csak kárt okoz, esetleg soha jóvá nem tehető kárt. A könyvemben (a 60. oldalon) elmeséltem a fiatal kuvaszom esetét, akihez szintén kihívtam az orvost. A különbség az ő régi és a pulim mostani esete között az, hogy a kuvaszomnál az orvos, ahogy látta a javulást, már nem adta be a tervezett második infúziót. Így akkor a kuvasz nem esett vissza, gyógyulása problémamentes volt. Most, ez a másik orvos nem törődött azzal, hogy a puli sokkal jobban van, hanem automatikusan adta tovább azokat a szereket, melyeket hasonló esetben más kutyáknak ad. Látva a hatást, nem csoda, hogy, amint mondta, azok felépülése – ha egyáltalán felépülnek – nagyon sokáig tart, hiszen már nem csak az eredeti betegséggel, hanem az allopátiás gyógyszerek károkozásával is meg kell küzdeniük. Pontosan ez az, ami ellen Hahnemann a legádázabbul harcolt, és ami engem most a pulim esetében a legjobban elkeserített. A második infúzió után én is éreztem, hogy már nem egy természetes betegség ellen küzdök, hanem egy művi úton előállt baj ellen, vagyis olyasmi ellen, ami egy élőlény szervezetét nem természetes módon támadja meg. Az allopátiás szintetikus szerek olyan hatást váltanak ki, mely ellen a természet nem ismeri a védekezést. Hahnemann mindig azt mondta, hogy ezek a mesterségesen okozott betegségek a legnehezebben gyógyíthatók, ha egyáltalában gyógyíthatók. Az elmondottakat egy példázattal illusztrálva: Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, és eközben elveszti az eszméletét, akkor életmentő tett, ha felülről egy vödör hideg vízzel fejen locsolják, hogy magához térjen. De ha ez már megtörtént, és a balesetet szenvedő magához térve elkezd kimászni a gödörből, akkor egy újabb vödör víz csak csökkenti az esélyeit, hogy ez sikerüljön neki. Legyengíti, esetleg megint elkábítja, és a gödör falát is csúszóssá teszi. Ha folyton bombázzák a vízzel, de ő mégis ki tud mászni, akkor ez annak a jele, hogy nagyon jó kondícióban van, erős a szervezete és/vagy az eszméletvesztésen kívül nem történt más baja, amikor leesett. De ha idős vagy gyengeszervezetű ember, és/vagy más sérülése is van, akkor nagy valószínűséggel vagy belehal, vagy súlyosan belebetegszik az ilyen nagy „jóakarásba”. A másik tanulság az elmondott esetből az, hogy ha baj van, akkor minden szabályt felrúgva, adni kell, ami csak a legkisebb esélyt is felcsillantja a gyógyulásra. De csak egyszer. Ha nem hat, mással kell próbálkozni. Ha a betegség súlyos, a homeopátiás szerek ilyen egyszeri adagolásban semmilyen bajt nem okozhatnak. Az egész esetben az a legfurcsább, hogy a pulim most sokkal vidámabb, mint korábban volt, és sokkal többet eszik, mint korábban., A sok homeopátiás szer nyilván az általános – azaz megöregedett – szervezetének is jót tett, általános állapotán is sokat javított. Feltéve: 2013. november 6.
Kiegészítés 2014. február 26-án: A puli gyógyulása tartós, azóta sem volt beteg, továbbra is többet eszik, mint korábban.
HOGY NEM KELL FÜGGÉSBEN LENNÜNK AZ ORVOSOKTÓL! (Olvasói levél) Korábban megírtam, hogy a 16 éves kutyusom [kistestű bichon, melyeknek átlag életkora 16 év] – demens viselkedésén – már alkati kezeléssel sem tudtam segíteni a kora miatt. Ez tényleg így volt; Arnicát adtam neki, amely időnként még valamennyire segített neki. Végül 17,5 évesen – amikor már süketsége mellett teljesen megvakult, agyilag szinte teljesen leépült és már nem tudott felállni, meg kellett hozni a döntést az eutanáziáról. Engem ez nagyon megviselt. Ő volt az első kutyusom, bíztam benne, hogy majd elalszik végleg. Így utólag tudom, hogy egy kicsit előbb is meghozhattam volna a döntést, de nem mertem.
Ezt követően 5 évig orvos színét sem láttuk. Akkora szabadságot adott nekem a homeopátia, hogy az egész családot azóta ezzel kezeljük. Férjem szkeptikus volt kezdetben, de amikor látta a kutya javulását, ő is kérte, hogy kezeljem alkatilag. Végül tavaly, a kutyus 17 éves korában kellett egyszer állatorvoshoz mennünk, mert nem bírt a hátsó lábaira állni. Másnap utaztunk pár napra, így nem hagyhattam idegenre. De nem volt már időm homeopátiával próbálkozni. Kapott valamilyen gyulladáscsökkentőt. Amikor hazaérkeztünk pár nap múlva, a kutya üveges, leépült tekintettel bámult a semmibe. Azt gondoltuk itt a vég, de Arnicával rendbe tudtam tenni. Pár nap múlva kiürült belőle az allopátiás gyógyszer és rendbe jött. A lába is. Azóta eltelt ismét egy év. Persze a természetes öregedés meglátszott rajta. Megsüketült már korábban, egyre rosszabb volt szürke-hályogos szeme, az éjszakát már nem bírta ki pisilés nélkül és egyre inkább töpörödött. De most július 14-én betöltötte a 18. életévét. Ez embereknél már meghaladja a 90. életévet! Végül a héten kedd este – 2019. július 30-án – (4 napi folyamatos rosszabbodás után) – megvárva, míg mindenki hazaér a családból – örök álomra szenderedett. Végelgyengülésben hunyt el. [Ezt a viselkedést az állatoknál én is többször tapasztaltam, m. m., hogy nem akarnak egyedül meghalni. Megvárják, amíg a gazdájuk hazaér, vagy felkel, egyszóval, fontos nekik, hogy ott legyen a gazda mellettük, amikor utolsót lélegzenek.] Nagyon köszönöm, hogy létrehozta ezt a honlapot, ahonnan kitanulhattam a homeopátia alapjait. Köszönöm ezt az igen nagy szabadságot, hogy nem kell függésben lennünk az orvosoktól! A kutyusom pedig vízhajtók, szintetikus gyógyszerek szedése helyett [a homeopátiával történő kezelése kezdetétől] még 6 azaz HAT évet élt boldogságban és szenvedés nélkül, és végül 18 évesen szépen lassan ment el. Sajnálom, hogy bárkinek mondom, mesélem és meséltem közben a homeopátiáról, nem hisznek benne. Vagy ha hisznek benne nincs türelmük olvasgatni, tanulni róla. Szerintem ehhez is egy bizonyos rezgési szint kell; a megértéshez. Sajnálom az emberiséget, hogy egy ilyen remek lehetőséggel, ami tulajdonképpen a kezében van, nem él. Feltéve: 2019. augusztus 10.
|
GYAKORLATI HOMEOPÁTIA ALKATI KEZELÉS GALÉRIA GYAKORI KÉRDÉSEK LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK KERESÉS A HONLAPON KAPCSOLAT HASZNOS LINKEK
|