Pár héttel ezelőtt kaptam egy levelet, melyben egy olvasó olyan témáról kérdezett, melyről még valóban nem esett szó a honlapon. Kérdése így hangzott: „Cicáim kezelésével kapcsolatban már érdeklődtem azzal kapcsolatban, hogy náluk alkalmazható-e az anti-miazmatikus kezelés. Már többször átolvastam az egész anyagot a honlapon, azt több alkalommal megtaláltam, hogy állatok esetében természetesen alkalmazható a homeopátia, de speciálisan az anti-miazmatikus kezelésükről nem találtam információt. Azért kérdés ez számomra, mert az embereknél a betegségek gyökere a két nemi betegség és ezek kombinációi, az állatoknál viszont nem tudom, hogy milyen betegségekből vagy nemi betegségekből indulnak ki a különböző krónikus bajok.” Valóban, a homeopátiát állatok esetében is lehet alkalmazni. Ráadásul ők általában jobban is reagálnak a homeopátiás szerekre, valószínűleg azért, mert – a) nem tudják, mi történik velük, ezért még tudat alatt sincs bennük semmilyen kétely, vagy pláne ellenkezés a homeopátiával és annak eredményességével kapcsolatban; – b) kevesebb méreggel van átitatva a szervezetük, mint az embereknek; – c) idegileg sokkal kevésbé terheltek, mint a mai ember, túlnyomó többségük nem ismeri a depressziót, nem „szakadatlan bánat és kellemetlenség” között él [lásd Hahnemann-nak a honlapon több oldalon is idézett véleményét a kezelhetetlen esetekről]; – d) ha a gazdája homeopátiával akarja kezelni, akkor ez azt jelentheti, hogy valószínűleg nincs agyonkezelve allopátiával; – e) (és ez már a kérdést érinti) valószínűleg nincs olyan erős miazmás terheltségük, mint a mai embereknek. Ugyanakkor, a háziállatok számára kötelezőek az oltások, a haszonállatok pedig agyon vannak tömve antibiotikumokkal, meg szteroidokkal, meg hormonokkal, talán még az embereknél is jobban, de legalábbis kivétel nélkül. [Erről a következő tapasztalatom van: macskáink számára sokszor a lejárt szavatosságú tejes zacskókból adtuk a tejet. Ezeket már nem tettük be a hűtőbe, ennek ellenére soha nem fordult elő, hogy „megaludtak” volna. Később, hogy megfigyelésünkről bizonyságot szerezzünk, már direkt a napra tettük a tejet, de akárhány órát, napot voltak közvetlen forró napsütésnek kitéve, soha nem lett belőlük „aludt” tej. Vagyis a tej színültig tele van antibiotikummal – és nem csak az emberek, de a háziállatok is ilyet isznak. És ez érvényes az ú. n. házi tejre is, mert a mai gazdasági helyzetben egyetlen paraszt sem engedheti meg magának, hogy állatait ne oltsa be, ha nem akar tönkremenni.]      A szarvasmarhákat tehát rutinszerűen oltják, hiszen a gümőkór mintegy 150 éve fertőz közöttük. A Révai Lexikon az állatok tuberkulózisáról többek között ezt írja: „Gümőkóros [tbc-s] szarvasmarháktól az emberek kétféle módon betegedhetnek meg, egyfelől a beteg állatok légzőszerveiből kikerülő ragályozó váladékot belélegezhetik. De jóval gyakoribb módja a fertőzésnek az, hogy a gümőkóros állatoktól származó nyers terményeket élveznek, s itt elsősorban a beteg tehenek teje jön számításba, mely, ha a tőgy beteg, igen nagy mennyiségben tartalmazhat bacilusokat, ezek a nyersen fogyasztott tejjel bejutnak a bélbe, és innen megtámadják a szervezetet, másfelől pedig a tej részecskéi már a torokban, a mandulákon megakadva, ez utóbbiakon át a nyaki nyirokmirigyekbe nyomulnak. Kétségtelen, hogy a gyermekkorban gyakori görvélykór (skrofulózis), amely a nyak vagy a bél nyirokmirigyeiben fejlődik, az esetek nagy részében ilyen eredetű. … A szárnyasok tbc-je sokszor tömeges elhullásokat okoz a baromfiudvarban.” – (Az sem kizárt, hogy a szárnyasok járványai, melyek az utóbbi években pusztítják végig az egész világot, szintén tbc-es eredetű fertőzésekből keletkeznek.) Bár a lexikon szerint a macskák, kutyák nemigen betegszenek meg gümőkórban, de azt tudjuk, hogy ehelyett igen elterjedtek közöttük a rákos megbetegedések. A homeopátia pedig azt tanítja, hogy e két kór eredetileg biztosan a szifilisz és szikózis miazmák kombinációjaként alakultak ki. Így aztán akár ismer a tudomány kankót és/vagy szifiliszt az állatoknál, akár nem, a tbc és rák megléte bizonyítja, hogy köztük is tombol és rombol ez a két betegség. Ahogy arról már szó volt [például a rák miazma bemutatásánál], az oltások vakcinózist idéznek elő, ami nem más, mint a szikózisos állapot, vagyis ez már miazmás terheltséget idéz elő. Arról, hogy az állatoknál ismertek-e kifejezetten ezek a nemi betegségek, nem tudok, mindazonáltal ez sem kizárt. Az viszont bizonyos, hogy az állatok jó része túltenyésztett, nem véletlen, hogy a „nemes” állatok gyakrabban betegszenek meg, mint a keverékek. A túltenyésztett állatok nagy valószínűséggel szintén miazmás (szifiliszes) terheltségűek. Igencsak meglehet, hogy a kutyák és macskák között megtalálható, olykor hirtelen fellépő agresszív viselkedés ilyen betegségeknek (a kankónak) a következményei, azaz ilyen betegségek meglétét mutatják. Engem egy fogorvos ismertetett meg először a homeopátiával, aki munkája mellett profi lovas is volt. Állatait homeopátiával kezelte, és amikor a mi istállónkba ellátogatott, magával hozta gyógyszereit. Mivel Gerhard Risch tanítványa volt, ismerte a miazmás elméletet, és – nem egy határozott betegség, hanem csak a jobb teljesítményük érdekében – lovainknak anti-miazmás szereket adott be. Hogy melyiknek mit, azt azután döntötte el, hogy kikérdezett bennünket a ló viselkedési szokásairól, természetéről. Elsősorban azok kritériumok alapján választott szert, melyet a „Miazmák” oldalon már leírtam. Nevezetesen hogy „nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szifilisz a fekélyek, azaz a maga ellen forduló, a destruktív betegségek okozója, míg a szikózis a szemölcsök, a túlburjánzás, a túlzások, a mindenféle megvastagodásoké, daganatoké. Tehát: Hahnemann pszórája – ami nem más, mint az öregedés – az elhasználódás, a mindenből kevés; a szikózis a mindenből sok; és a szifilisz a rombolás, a destrukció szinonimája. Mindezekből azt a választ adhatom az olvasó kérdésére, hogy ha nem is tudjuk állatainkat kikérdezni családjuk, felmenőik betegségeiről, tehát nem tudjuk bizonyossággal megállapítani, hogy ha betegek, akkor „milyen betegségekből vagy nemi betegségekből indultak ki különböző krónikus bajaik”, az anti-miazmatikus kezelést náluk is érdemes, sőt kell alkalmazni. Akár azért, mert tényleg van miazmás terheltségük, akár csak azért, mert alkatuk, viselkedésük megfelel valamelyik miazmás terheltség jellegzetességeinek. Hiszen az anti-miazmatikus szerek – sőt még a nozódák is – nem csak a miazmák kifejezett kezelésénél használatosak, hanem mindig, amikor a beteg tünetei, tünetegyüttese ezt megkívánja. Vagyis az anti-miazmatikus szerek nemcsak a nemi betegségek alapos kúrájára valók, de a különböző alkatokra jellemző betegségek, érzékenységek, hajlamok kezelésére is. Az állatok is különböző alkatokba sorozhatók, különböző betegségekre hajlamosak, melyek mind egy-egy miazma jellegzetességei közé tartoznak. Feltéve: 2018. március 2.

Ez az oldal – saját tapasztalatok alapján – ahhoz szeretne tanácsot adni, hogyan kell állatainknak, kutyáinknak és macskáinknak a homeopátiás szert beadni. Az orvosságos üvegcséből legalább 5-6 bogyót öntsünk az üvegcse kupakjába. Azért ilyen sokat, mert az állatoknál sokszor előfordul, hogy néhány bogyó kiesik a szájból (ez attól függ, mennyire nyugodt az állatunk). Ezután feszítsük fel az állat száját. Ezt a macskák utálják a legjobban, karmolnak, de le kell fogni a lábukat és akkor náluk is sikerül. Öntsük be a kupak tartalmát a nyitott, kitátott szájba, amilyen mélyre csak tudjuk. Olykor egészen le lehet nyomni a torkukon. Ezután zárjuk össze a szájukat, és addig ne engedjük el, amíg nem nyeltek. Ezt onnan látjuk, hogy kidugják egy kissé a nyelvüket. Ha kidugták, akkor minden rendben van, és vége a procedúrának. (Ezt a nyelvkidugást a vizslás fotón lehet a legjobban látni.) A képeken és a videón három kutya – egy fehér puli, egy magyar vizsla és egy kuvasz – és egy macska éppen CINA C3-t kap (féregtelenítésre).

Hogyan adjuk be állatainknak a bogyókat? Videó: wmv fájltípus: 1:02 p; 1,15MB

Feltéve: 2011. július 5.

41 éve élek együtt kutyákkal. Eleinte egyetlen vizslám volt, akivel egy 6 négyzetméteres szobát osztottam meg, mégpedig úgy, hogy ahogy kitettem a lábam, Nótás (ez volt a vizsla neve) azonnal az ágyamra telepedett. Amikor hallotta, hogy jövök, visszaült a helyére, és ártatlan képpel merengett valami távoli cél felé. Soha nem értette meg szegény, hogy honnan tudom, hogy „tilosban” járt – testének lenyomata természetesen ott maradt az ágytakarón, úgy hogy minden óvatossága ellenére megkapta büntetését. Egyébként – különösen fiatal korában – ritkán volt egyedül, mert mindenhova magammal vittem, ki az erdőbe, a lovardába, mezőre, szóval csupa olyan helyre, ahol bármit összeszedhetett – volna.      Ezt a személyes történetet azért mesélem el, mert soha egyetlen bolhát nem hurcolt haza. Mikor körülbelül 5 éves korában egy furcsa csomót láttam az oldalán, azonnal orvoshoz rohantam vele, ekkor láttam életemben először kullancsot. A bolha egészen utolsó vizslám megvételéig ismeretlen volt a számomra, holott első kutyámat sok másik követte, és immár 24 éve négy kutyát tartunk, a vizsla mellett kuvaszokat és pulit. 2001-ben vettük az utolsó vizslát, a hathetes kölyköt férjem a lába közé fogta, miközben én vezettem. Útközben nem értettük, hogy mitől olyan pettyes a kutya, és csak otthon, amikor még közelebbről megvizsgáltuk, jöttünk rá, hogy bizony tele van bolhával. Ennek ellenére férjemet egyetlen bolha sem csípte meg.      Hazaérve bevágtam a kádba a kutyát, és víz alatt tartottam, természetesen a feje kivételével, amíg az utolsó élősködő is el nem pusztult. A vízben minden bolha előjött, nem kellett semmilyen sampon vagy más szer, a bolhák egyszerűen megfulladtak. A vizslán ugyan nem találtam többé bolhát, de ettől kezdve minden kutyánk bolhaövet hordott, és két kuvaszunknak az orvos óvatosságból csepegtetős ampullában élősködők elleni szert (Fenthion) adott. Mind a két kuvasz idő előtt pusztult el, és én nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ebben ez a szintetikus gyógyszer is nagy szerepet játszott. Akár voltak a kutyáinkon olykor bolhák, akár nem, rajtunk soha nem volt egyetlen bolhacsípés sem, holott a legnagyobb közelségben éltünk velük. 2011 áprilisában, azaz 41 évvel első kutyám megvétele után kitört nálunk a bolhainvázió, amit sokáig nem is fogtunk fel, minden más rovarra gyanakodtunk csak bolhára nem. Amikor már biztos volt, hogy bolháról van szó, kutyáinkat bolha ellenes samponnal lemostuk, bolhafésűvel kifésültük, bolha ellenes porral beszórtuk, a lakást, a tornácot, a kutyák tartózkodási helyeit fertőtlenítettük, a bolhaöveket feltettük. Egyedül a csepegtetős ampullás orvosságot nem voltam hajlandó a fent vázolt gyanúm miatt alkalmazni náluk.      A bolhák köszönték szépen a gondoskodást, amelyben láthatólag egyre jobban érezték magukat, a legkisebb hatása sem lett óvintézkedéseinknek. Minden szakirodalmat, régi háztartáskönyvet elolvastam, diófalevéllel és bolhaellenes porral szórtunk tele mindent, a helyzet nem változott. Magunkat csak úgy tudtuk megvédeni, hogy minden belépés után nagyítóval végigvizsgáltuk magunkat, és a bolhákat megpróbáltuk ugrálásuk ellenére összefogdosni.      Eközben a legfeltűnőbb az volt, hogy hiába tettünk fertőtlenítő szert a vízbe, ahova az összefogdosott bolhákat dobtuk, még így sem fulladtak meg, napokig éltek és kapálództak, még olyan is volt, amelyik kiugrott, vagy a falon felmászott a vizes lavórból. Csak miután domestost öntöttünk a vízbe, pusztultak el azonnal a bolhák. (A domestos viszont fejfájást okoz, annyira mérgező, tehát vigyázni kell használatával.) Mikor kifogytunk a szerekből, a főváros egyik nagy bevásárlóközpontjában akartunk utánpótlást vásárolni, eredménytelenül. Minden elfogyott, kaptuk a felvilágosítást, mert annyi a bolha.      Ez kissé megnyugtatott, mert legalább megtudtam, hogy nem csak nálunk szaporodtak el. A kutyákat továbbra is rendszeresen mostuk, ami négy ilyen nagytestű és szőrős kutyánál nem kis feladat. Az eredmény nem volt sokkal több a nullánál. A fűből a fürdetés után azonnal újra felszedték a bolhákat, egyébként nem csak ők, hanem mi is, különösen estefelé. Egy héttel ezelőtt tanyasi szomszédunk fertőtlenítette ki egész házát, és mesélte el, hogy a közeli falu tele van bolhával. Pár nappal ezelőtt pedig egy budapesti ismerősünk nyomta kezünkbe a „Helyi Téma” című újság egyik cikkét, melynek címe: „Többszörös védelem a bolhák ellen.” Ebben ilyen tanácsok állnak: „A csepegtetős ampullákon kívül bolhanyakörvet is fel kell tenni, és jól át kell kefélni bolhafésűvel az állatot” … „Samponnal meg kell mosni” … „Környezetünket is meg kell tisztítani” … „Ügyeljünk arra, hogy az élősködők kedvelt helyeire ne engedjük be a háziállatot: ilyen hely tipikusan a pince vagy a kert elhanyagoltabb része.” A tény, hogy már újságcikk is foglalkozott a problémával, melyet eddig mindenki könnyen meg tudott házilag oldani, bizonyítja, hogy a helyzet nem egyszerű, szerintem komolyabb, mint gondoljuk. Mint kutyatartó és természetben élő, tanúsíthatom, hogy a cikkben megszólaló állatorvos tanácsai egyáltalán nem oldják meg a problémát.      Több okból sem: egyfelől az állatokat nem lehet elzárni a fűtől, márpedig a fűben mindenütt ott vannak a bolhák, akár elhanyagolt a terület, akár nem. Másfelől nem lehet se az állatokat, se az embereket olyan nagymennyiségű fertőtlenítőszernek és szintetikus preparátumnak kitenni, ami ahhoz kellene, hogy a bolhákat valamennyire vissza lehessen szorítani. Nemrégen lehetett hallani a televízióban, hogy Indiában olyan baktériumokat találtak, melyek teljesen rezisztensek mindenféle baktériumölő szerre. Nem újabb fajról van szó, hanem arról, hogy a baktériumok mutálódtak, azaz alkalmazkodtak. (Egyébként a parlagfű sem okozott Európába való behurcolása után évtizedekig allergiát, és nem terjedt el olyan fokban, mint manapság. A növénynek előbb alkalmazkodnia kellett az itteni körülményekhez. Ez is mutatja, hogy az élőlények kiválóan képesek túlélésük érdekében az adott helyzethez idomulni.)      Ez a hír, no meg a homeopátia állításai, azt a gyanút keltették fel bennem, hogy a bolhákkal is valami hasonló történt, mint a baktériumokkal. Hogy a csepegtetős ampullás kezelés, illetve az ampullákban levő erős szintetikus szer – melyet nyakra-főre alkalmaztak az elmúlt években a kutyáknál, macskáknál – eredménye, mellékhatása az, hogy a bolhák ennyire ellenállóak és ennyire elterjedtek lettek. Könyvemben írtam, hogy „a homeopátia se tud segíteni ott, ahol a bajnak forrását, okát nem szüntetik meg. Ahogy Dana Ullman írta: »Nem helyénvaló a homeopátia alkalmazása akkor, amikor valamilyen nyilvánvaló, betegséget fenntartó dolog okozza a problémát.«”      Ebből a tételből kiindulva eddig sajnos nem gondoltam arra, hogy a homeopátia a bolhák ellen is segíteni tud akkor is, ha a bolhák utánpótlását képtelenség megakadályozni. Csak most néztem utána és találtam meg a honlapon is ajánlott Dr. Steingassner állatorvos könyvében az „erős bolhásodás” esetére a következő szereket: Ledum, Spigelia, Staphisagria. E szerek közül különösen a Ledum érdemel figyelmet. A Ledum nevű homeopatikus gyógyszer a Ledum palustre, mocsári molyűző nevű örökzöld cserje szárított, friss hajtásaiból készül. A természetgyógyászatban egerek, patkányok, molyok, poloskák, tetvek, bolhák elűzésére használták évszázadok óta.      A homeopátiában a reuma és köszvény gyógyításának nagyon fontos szere, amikor a tünetek a lábfejen kezdődnek és onnan terjednek felfele.      Ezen kívül kiváló elsősegély-szer, a hegyes tárgyakkal (szilánk, tű, szög, rovarcsípés stb.) okozott pontszerű sérüléseknél, szúrt és fagyásos sebeknél. Bolhacsípésekre, a bőr túl erős reakciójára (elhúzódó gyógyulás, lila és dagadt sebek), olyan csípésekre, amikor a vakarás nem hoz megkönnyebbülést. Jó a ficamra, különösen a bokaficamra, és a véraláfutásos szemek gyógyítására is. Steingassner doktor könyvében ezt írja: „Azoknak az állatoknak, akik különösen ki vannak téve kullancsoknak és bolháknak, megelőzésképpen évente kétszer egy adag Ledum C 1000-t kell adni.” A másik két szerről – bolha-témában – csak ennyit találunk: Spigelia: Jó szer férgesség ellen. Megelőzi az erős bolhásodást. – Staphisagria: Jó szer tetvek ellen, külsőleg krémként és oldatát borogatásként használják. Magyarországon a Ledum nevű homeopátiás szerből a kapható legmagasabb potencia a C200 (vagy CH 200). Aki nem tudja beszerezni külföldről a C1000-t, annak meg kell elégednie e potenciával, de ez esetben nem évente kétszer, hanem a „bolha-szezonban” legalább havonta, vagy akár gyakrabban, kell egy adagot beadni.      A Ledum őstinktúrát itthon valószínűleg sehol nem árulják, nyugaton viszont beszerezhető. A tinktúrából egy evőkanálnyit kell feloldani negyed liter vízben, illetve a kívánt mennyiséget mindig ehhez az arányhoz viszonyítva kell elkészíteni, és ezzel bekenni az állatokat, elsősorban a lábaikat, ahol kevesebb a szőr, és amit emiatt a bolhák különösen szeretnek. Ráadásul a fűből itt szedik össze a bolhákat a legkönnyebben, ebben is segít a Ledummal való lemosás.      Amikor a tegnapelőtt tetőtől talpig lemosott, és eközben legalább fél óráig hasig vízben álló kuvaszaimat ma bekentem, a lábujjaik közül azonnal előjöttek a mosás óta felszedett újabb bolhák, melyeket összeszedni is könnyű volt, mert már nem ugráltak, a szer nyilván nem tett jót nekik. Ezután a lábunkat vagy zokninkat bekenve bolhamentessé tehetjük a szabadban való saját tartózkodásunkat is. Akinek a bolhacsípések helyén a csalánkiütéshez hasonló duzzanatok keletkeznek, melyek lilák lesznek és nehezen tűnnek el, az maga is vegyen be egy adag Ledum C200-t. Különben a Ledum szokásos adagolása akut esetekben C3-C6. Krónikus betegségek, reuma, köszvény esetén C30 vagy ennél is magasabb potenciák használatosak. (Mivel Nótásról nincs kéznél képem, helyette harmadik és negyedik vizslám ismerkedéséről mutatok egy fotót, az akkor két éves nagyobb vizsla nehezen fogadja az új jövevényt, aki azért visel pólyát a lábán, mert ahogy megérkezett hozzánk, egy ló rálépett a mancsára. A második képen sem a bolhás vizsla, hanem az egyáltalán nem bolhás, de egyébként elég koszos utolsó kuvaszom fürdetése folyik rögtön a tanyára való megérkezése után. A harmadik képen ugyanez a kuvasz két évvel később „macijával”, azaz egy szétrágott pöttyös labdával, amivel azóta is játszik, valahányszor örül. A negyedik, ötödik képen pedig a Ledum palustre látható.) Feltéve: 2011. szeptember 8. „A KÉMIAI SZEREK HASZNÁLATA NÖVELI A BOLHÁK AGRESSZIVITÁSÁT” Írta: Beatrix Brück Részlet Ravi Roy és Carola Lage-Roy „Ember és állat” című könyvéből [Szögletes zárójelben a szerkesztő megjegyzései] Hát igen, az Ön háztartását is utolérte: a macska vakarózik, hogy a szőre csak úgy repül, a kutya élvezettel és kiadósan bolházza magát nagy horkantások közepette. Úgy tűnik, az Ön háztartása az egyetlen, amit elért a bolhainvázió. Mert senki nem beszél már bolhákról, pedig biztosítom Önt, hogy nincs egyedül ezzel a problémával. Mára már a veszélyes kémiai hulladékok lerakataiban is találkozni lehet bolhával. Mivel a kémiai fegyverzet már a puszta bolha-gyanú esetén teljes erővel lecsap, időközben olyan bolhatörzsek fejlődtek ki, amelyek élvezettel telepednek meg a bolhanyakörvek alatt és nyugodtan száguldoznak ide-oda a bolha-ellenes púderrel teleszórt szőrzetben, ahonnan pedig – a gyártók adatai szerint – holtan kellene kipotyogniuk. A bolhák tojásaikat előszeretettel rakják le az állatok alvóhelyén. A gombostűfejnél is kisebb tojások a még olyan pirinyó réseken és hézagokon is átesnek, csakúgy, mint a szöveteken vagy kelméken. Jól megbújva, és a sprayek és púder számára elérhetetlenül, néhány nap múlva a tojásból kibújnak a lárvák, amik egy bábállapot után kész bolhaként vérszívásra készen ugranak rá a macskákra és kutyákra [és az emberekre]. Egyedül ez nem is jelentene olyan nagy bajt. Hiszen az ember és az állat bőrén tudvalevőleg érdekes fauna található. Azonban ezek a bolhák nyálukkal borzalmasan viszkető bőrkiütést okoznak, különösen az állatok hátán, ami miatt ezek nagyon szenvednek. Rendelőmben gyakran figyeltem meg, hogy a kémiai bolhaellenes szerek használatának gyakorisága növeli a bolhák agresszivitását, aminek következtében a megcsípett állatok allergiás reakciója is jelentősen megnövekszik. Aki állatait a bolhák ellen kémiai szerekkel próbálja megvédeni, annak tudnia kell, hogy e szerek jelentős része károsítja a géneket, azaz elsősorban már megszületett vagy születendő gyermekei egészségét. Ezért meg kell próbálni újra természetes anyagokkal szembeszállni a bolhákkal, ahogy elődeink tették évezredeken át. [Ahogy fentebb írtam, nekem két kuvaszom pusztult el idő előtt a csepegtetős ampullában beadott szintetikus szer, a Fenthion miatt.] Az állatok kezelése bolha ellen Ha már kisebesedett a bőrük a vakarózástól, akkor elsőnek a sebeiket kell beléndekolajjal (Hyoscamus-olaj), macskáknál inkább orbáncfűolajjal (Hypericum-olaj) vagy körömvirágolajjal (Calendula-olaj) becsöpögtetni. Miután a sebek meggyógyultak, az állatok szőrét naponta bolhafésűvel át kell fésülni, így a bolhákat össze lehet fogdosni.      Újabb bolháktól illóolajokkal lehet megvédeni őket, mint például a levendula-, menta-, cédrus-, citrom-, eukaliptusz-olaj. Recept a bedörzsölésre: 10 ml beléndek-, illetve orbáncfűolajba 5-20 csepp (5 a macskáknál, 20 a nagytestű kutyáknál) az előbb felsorolt illóolajakból [a szövegből sehogyan nem tudtam kivenni, hogy a felsorolt olajak egyikéből, vagy valamennyiből – de nyilván csak egyikből a felsoroltak közül].      Az így elkészített olajkeverékkel az eset súlyossága szerint minimum hetente egyszer, maximum naponta egyszer be kell dörzsölni az állat szőrét, különösen a farok végét, a lapockákat, a hasat és a belső combokat. Macskáknál leginkább a lapockák között. Belsőleg fokhagyma segít a legjobban, de csak az, amelyiket nem műtrágyáztak. [Hol van ma még ilyen?] Vigyázni kell arra, hogy a homeopátiás szerek hatását a fokhagyma ugyanúgy csökkentheti, mint a kávé és a mentol, tehát a szükséges távolságokat be kell tartani.      A fokhagymagerezdeket – az állat nagysága szerint 1-6 gerezd – a legtöbb állat szívesen megeszi túróba vagy tejfölbe keverve. A bolhák, akik a szag után keresik ki áldozatukat, nem szeretik a fokhagymaszagot, és leugranak az így kezelt állatokról [és emberekről]. Ha az idő és a körülmények engedik, akkor egy kiadós fürdetés is segít elpusztítani a bolhákat. Az olívaolaj-szappan habjában megfulladnak a bolhák. Utána tengeri sós oldattal kell leöblíteni az állatot. Ez csökkenti a viszketés ingerét és megelőzi az újabb fertőzést. Segít a fahamuval való beszórás is. A lakásban a bolhaellenes porok, sprayek – ahogy fent már szó volt róla – nem segítenek eltávolítani a bolhákat. Erre a munkára egyedül a porszívó képes, ami ellen még a bolhák sem tudnak rezisztenciát kifejleszteni. A porszívó a résekből is ki tudja szívni a tojásokat, lárvákat. De a jól végzett munka után a zsákot el kell égetni, vagy a mélyhűtőben be kell fagyasztani, különben a kukákban valódi bolha-fészkek keletkeznek. Ha lakásuknak régi fapadlója van sok réssel, akkor ezeket be kell szórni konyhasóval. Ugyanezt kell a pincékben, a tetőtérben, a kamrákban is kiszórni, mert a sóban a bolha nem tud kifejlődni. Homeopátiás kezelés bolhafertőzöttség esetén állatoknál Ha az állat már fertőzött, akkor a bolhaelleni kezelés mellett szükség van féreghajtásra is [a galandférget a bolhák szétrágásával kapják meg az állatok]. A fent említett külső kezelés mellett ilyenkor egy adag Psorinum C 200-t kell adni, amit csak akkor kell egyszer vagy kétszer, egy hét múlva ismételni, ha a szer hatott ugyan, de nem eléggé.      Megelőzésre az állatoknak félévente egy adag Sulph C 200 a helyes szer. Homeopátiás kezelés bolhák ellen az embereknél [Ahogy fenti cikkemben írtam, régen, ha voltak is a kutyáknak bolháik, azok nem ugrottak át az emberekre. A lexikon szerint voltak kutya-, macska-, ember-bolhák. A baj az, hogy a kémiai szerek miatt mostanra olyan bolhatörzsek fejlődtek ki, melyek nem válogatnak már, minden élőlényt egyformán képesek megtámadni.] Vannak emberek, akiket nagyon szeretnek a bolhák, másokat viszont egyáltalán nem. [Az én tapasztalatom, hogy a bolhák mindenkire ráugranak, de van, akit megcsípnek, és van, akin csak mászkálnak, de nem csípik meg. Ez utóbbi is nagyon kellemetlen érzés, de nem okoz kiütést, sem viszketést. Úgy tűnik, hogy ezek olyan emberek, akiknek a vére nem „ízlik” a bolháknak, ezért csak keresgélnek rajta, de végülis nem csípik meg.] A Psorinum C 200 az embereknél is kitűnő szer a bolhák ellen. A megfelelő adagolás: Egy adag hetente egyszer, a különösen veszélyes időszakokban akár többször is megismételve. Feltéve: 2013. november 12. MIT KELL TENNI, HA NAGY A BAJ „A homeopátia kézikönyve” című műben olvastam ezt a Ruediger Dahlke-től származó kijelentést:: „Az allopátia életet tud menteni, a homeopátia gyógyítani képes.” E nagyon tömör és okos megállapításhoz, no meg a nemrég feltett cikkhez, AZ AKUT PANASZOK HOMEOPÁTIÁS KEZELÉSÉNEK SZABÁLYAI kapcsolódik a következő eset, amit azért csak most mesélek el, mert mostanra látszik biztosan, hogy pulim gyógyulása nem csak átmeneti, hanem valóban teljes és tartós. Október 22-én, kedden reggel 10 éves pulim beteg lett. Nem evett, nem ivott, amennyire meg tudtuk állapítani nagy udvarunkban, hiába erőlködött, nem volt se széklete, se vizelete. Minden szóba jöhető homeopátiás szert beadtam neki. Egy kutya nem tud beszélni, nem tudja elmondani, hogy mije fáj, én pedig nem vagyok állatorvos, így elsősorban az emésztés, az általános gyengeség, a szívproblémákra ható szokásos szereket adtam be neki. Körülbelül óránként próbálkoztam újabb és újabb szerekkel: Acon C 30, Ars C 30, Nux-v C 30, Sulph C 30, Carb-v D 30, Ign C 30, Dig C 6, Podo CH 9, Pyrog C 30, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mivel egyikre sem lett jobban, nem ismételtem, hanem váltogattam a szereket. Miután szinte egész nap a torkában turkáltam, azt észrevettem, hogy a nyálkahártyája nagyon halvány, így a továbbiakban a már előbb említettekhez még Phos C 30, majd CH 9, valamint Ferrum CH 9 egy-egy adagjával is próbálkoztam. A kutya állapota nem romlott ugyan, de nem is javult. Másnap elvittük az ügyeletre. Az orvos azt mondta, hogy a vérképzőszerveket megtámadó, kullancs által terjesztett vírusfertőzése van, ami nagyon lassan, nagyon soká fog elmúlni, nagyon hosszan tartó kezelés után. A puli elsőnek, kvázi életmentésként erős antibiotikumot kapott infúzióban. A történethez hozzátartozik, hogy hazajőve tényleg találtunk a puli fejében egy kullancsot, amit kiszedtünk. Ezt követően a kutya állapota először lassan, majd két nap múlva már sokkal gyorsabban javulni kezdett. Én továbbra is adtam neki a homeopátiás szereket. Egy probléma volt csak: végbeléből folyamatosan fekete folyadék szivárgott, ami igencsak megnehezítette az életet vele, hiszen akárhova ült, mindent bepiszkított, a többi kutya helyét, csakúgy, mint a sajátját és a konyha kövét. Elzárni viszont nem akartuk, hiszen soha nem volt eddig elzárva, nem szokott hozzá az egyedülléthez, no meg javuló fizikai állapota és kedélye sem indokolta ezt. Október 25-re, péntekre már szinte megint a régi volt, de mivel az orvos azt mondta, hogy pénteken újra látni akarja a kutyát, délután bevittük hozzá. A fekete folyékony hasmenésre azt mondta, hogy az az antibiotikum mellékhatása, ami ellen egy 10 éves kutyának elsőre nem akart külön szert adni. Annak ellenére, hogy a kutya már jól volt, azt hangoztatva, hogy a gyógyulás csak sokára fog beállni, megint adott neki infúziót, amibe az antibiotikum mellé most már a belső- – gyomor – vérzés elleni szert is betette. Ezen kívül tablettákat adott, antibiotikumot és a mellékhatás azaz, a gyomorvérzés elleni szert. A puli e második adag allopátiás kezelés hatására szinte azonnal még betegebb lett, mint erdetileg volt. Már elő se jött, se az etetésre, se a megszokott közös „programokra”, az ételtől undorral fordult el, végbeléből már nem fekete, hanem sárga valami folyt. Ezek után a kapott gyógyszerekből természetesen egyetlen adagot sem adtam be neki.      Helyettük megállás nélkül nyomtam bele a homeopátiás szereket, próbáltam azt a kevés tünetet, amit láttunk, kirepertorizálni, és a régi, bevált szerek mellett az ily módon nyert szereket is beadni, köztük olyanokat is, amiket még soha senkinek nem adtam: például Okoubaka, Aloe, Opium.      A repertórium megfelelő rubrikáiban volt egy szer, ami csaknem mindenütt szerepelt, ha nem is a legmagasabb értékkel: a Crotalus horridus. Amikor ennek gyógyszerképét elolvastam, örömmel láttam, hogy szinte minden tünet szerepel benne, amit eddig a kutyámnál észleltünk. Ráadásul az epileptikus rohamok is benne voltak a gyógyszerképben – könyvemben (az 59. oldalon) elmeséltem már, hogy pulinknak olykor vannak epileptikus rohamai.      Crotalus horridus, ami „az erdei csörgőkígyó mérgéből készül, a vérre, a szívre és a májra hat. A méreg a vér és a szövetek lebomlását okozza. Vérzéseket, lassan szivárgó, sötét színű, híg vérrel. Epilepsziás görcsök. Hasznos szer időskori táplálkozási zavarok esetén.” – Idézet a Phatak MM-ből. „Általános vérmérgezés, és vérbomlás.” – További idézet a Boericke MM-ből.      A sok meglévő tünet mellett az volt a legfeltűnőbb, amit akkor észleltünk, amikor a két infúzió közötti napon már evett a kutya, és ami a Crot-h leírásában is szerepelt: „A beteg nehezen tud bármilyen szilárd ételt lenyelni.” Ugyanis a puli csak azt a falatot vette el tőlünk, amit egybe tudott lenyelni. Tehát a megfőtt, kicsit zsíros, ezáltal csúszós húsfalatot elfogadta, de a száraz nagyobbat már nem. És amit elvett, azt mindig rágás nélkül nyelte le.      De szerepelt a Crot-h-nál ez a tünete is: „Állás és járás közben vér szivárog az anusból, fekete híg, bűzös széklet. Bélvérzés.”      Vasárnap este volt már, mikor végre rátaláltam erre a szerre: Azonnal beadtam neki: jól ellátott házipatikámnak köszönhetően ez is volt itthon C 6 potenciában. A kutya azonnal reagált, állapota előbb lassan, de biztosan, aztán rohamosan javulni kezdett. Először még nem evett, de már odajött az etetésre, aztán már evett is, először májat, amit megsütöttünk neki, aztán kis húsdarabokat, majd két-három nap múlva már mindent, ahogy megszokta. Ma november 6. van, 15 nappal a betegség kezdete után, és 10 nappal azután, hogy a javulás a második infúzió, azaz a mélypont után elkezdődött. Körülbelül egy hete már minden rendben van, nincs semmi jele a kiállott bajnak, tehát elmondható, hogy a gyógyulás tartós és végleges. Mindezt azért meséltem el, hogy az előző cikkekben elmondottakat aláhúzzam, és példával illusztráljam: Ha nagy a baj, el kell menni az orvoshoz, egyfelől, hogy megtudjuk a diagnózist, másfelől, hogy ha nagy veszély van, engedjük, hogy ők elhárítsák. A nagy baj, akár az élet megmentése után azonban meggyógyulni csak a homeopátiával lehet, a további allopátiás kezelés az esetek túlnyomó többségében csak kárt okoz, esetleg soha jóvá nem tehető kárt. A könyvemben (a 60. oldalon) elmeséltem a fiatal kuvaszom esetét, akihez szintén kihívtam az orvost. A különbség az ő régi és a pulim mostani esete között az, hogy a kuvaszomnál az orvos, ahogy látta a javulást, már nem adta be a tervezett második infúziót. Így akkor a kuvasz nem esett vissza, gyógyulása problémamentes volt. Most, ez a másik orvos nem törődött azzal, hogy a puli sokkal jobban van, hanem automatikusan adta tovább azokat a szereket, melyeket hasonló esetben más kutyáknak ad. Látva a hatást, nem csoda, hogy, amint mondta, azok felépülése – ha egyáltalán felépülnek – nagyon sokáig tart, hiszen már nem csak az eredeti betegséggel, hanem az allopátiás gyógyszerek károkozásával is meg kell küzdeniük. Pontosan ez az, ami ellen Hahnemann a legádázabbul harcolt, és ami engem most a pulim esetében a legjobban elkeserített. A második infúzió után én is éreztem, hogy már nem egy természetes betegség ellen küzdök, hanem egy művi úton előállt baj ellen, vagyis olyasmi ellen, ami egy élőlény szervezetét nem természetes módon támadja meg. Az allopátiás szintetikus szerek olyan hatást váltanak ki, mely ellen a természet nem ismeri a védekezést. Hahnemann mindig azt mondta, hogy ezek a mesterségesen okozott betegségek a legnehezebben gyógyíthatók, ha egyáltalában gyógyíthatók. Az elmondottakat egy példázattal illusztrálva: Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, és eközben elveszti az eszméletét, akkor életmentő tett, ha felülről egy vödör hideg vízzel fejen locsolják, hogy magához térjen. De ha ez már megtörtént, és a balesetet szenvedő magához térve elkezd kimászni a gödörből, akkor egy újabb vödör víz csak csökkenti az esélyeit, hogy ez sikerüljön neki. Legyengíti, esetleg megint elkábítja, és a gödör falát is csúszóssá teszi. Ha folyton bombázzák a vízzel, de ő mégis ki tud mászni, akkor ez annak a jele, hogy nagyon jó kondícióban van, erős a szervezete és/vagy az eszméletvesztésen kívül nem történt más baja, amikor leesett. De ha idős vagy gyengeszervezetű ember, és/vagy más sérülése is van, akkor nagy valószínűséggel vagy belehal, vagy súlyosan belebetegszik az ilyen nagy „jóakarásba”. A másik tanulság az elmondott esetből az, hogy ha baj van, akkor minden szabályt felrúgva, adni kell, ami csak a legkisebb esélyt is felcsillantja a gyógyulásra. De csak egyszer. Ha nem hat, mással kell próbálkozni. Ha a betegség súlyos, a homeopátiás szerek ilyen egyszeri adagolásban semmilyen bajt nem okozhatnak. Az egész esetben az a legfurcsább, hogy a pulim most sokkal vidámabb, mint korábban volt, és sokkal többet eszik, mint korábban., A sok homeopátiás szer nyilván az általános – azaz megöregedett – szervezetének is jót tett, általános állapotán is sokat javított. Feltéve: 2013. november 6. Kiegészítés 2014. február 26-án: A puli gyógyulása tartós, azóta sem volt beteg, továbbra is többet eszik, mint korábban. Kiegészítés 2017. szeptember 30-án: A puli két nappal ezelőtt 14 és fél évesen hunyt el: a cikkben leírt betegsége soha többet semmilyen formában nem jelentkezett. KÖSZÖNÖM AZT AZ IGEN NAGY SZABADSÁGOT, HOGY NEM KELL FÜGGÉSBEN LENNÜNK AZ ORVOSOKTÓL! (Olvasói levél) Korábban megírtam, hogy a 16 éves kutyusom [kistestű bichon, melyeknek átlag életkora 16 év] – demens viselkedésén – már alkati kezeléssel sem tudtam segíteni a kora miatt. Ez tényleg így volt; Arnicát adtam neki, amely időnként még valamennyire segített neki. Végül 17,5 évesen – amikor már süketsége mellett teljesen megvakult, agyilag szinte teljesen leépült és már nem tudott felállni, meg kellett hozni a döntést az eutanáziáról. Engem ez nagyon megviselt. Ő volt az első kutyusom, bíztam benne, hogy majd elalszik végleg. Így utólag tudom, hogy egy kicsit előbb is meghozhattam volna a döntést, de nem mertem. A másik, fiatalabb kutyusom [aki a kezelés kezdetekor már 12 éves volt, a jobb oldalon 17 évesen látható] alkati kezelése viszont remekül sikerült. Ő nagyon sokat köhögött, amit a szívére (szívbillentyű probléma) fogtak. De semmi mást nem találtak nála. Akkor nagyon sok orvoshoz elvittem (homeopatához is), míg közben rátaláltam erre a honlapra és elkezdtem elmélyedni a homeopátia tudományában.      A Pulsatilla illett rá legjobban – a szer LM 6-os potenciájával kezdtem nála. Első nap belázasodott, egész éjjel virrasztottam mellette, végül reggelre egy nagyot hányt, és onnantól elindult a folyamatos javulás, igaz eleinte nagyon lassú ütemben. Körülbelül 1,5 hónap múlva arra ébredtünk, hogy éjszaka már nem, csak reggel 5 óra tájban kezdett köhögni. Később áttértem a Phosphorra, több jel mutatott ebbe az irányba, ezt most nem részletezem. Az Állatorvosi Egyetemen korábban azt mondták a szívbillentyű problémát a szervezete még kezeli, orvosságot nem igényel.      Többször volt felső légúti fertőzése, a torkára igen érzékeny volt. Ilyenkor mindig az alkati szerét kapta, ha súlyosabb volt a helyzet akár negyedóránként, aztán a javulás függvényében ritkábban. De 3-4 nap alatt általában teljesen rendbe jött. Úgy gondolom, hogy ebből alakult ki egy krónikus felső légúti megbetegedés, amit az alkati szere rendbe tett, de időnként még mindig köhögött. Végül rájöttem, hogy allergiás a csirkehúsra, amit teljesen megvontam tőle. Így már csak akkor köhögött, amikor éhes volt, vagy szüksége volt, mert a kis hamis észrevette, hogy akkor mindig ugrom hozzá. De idővel már meg tudtam különböztetni a „beteges” köhögését, a kunyizós álköhögésétől.      Az orvosok tehát nem jöttek rá arra, amit a gazdi észrevett, hiszen én voltam mindig vele. Ezt követően csak homeopátiás szereket kapott, mindig amire szükség volt. Arnica, Ledum, stb. és az alkati szerét időszakosan. Ha Arnicát kapott, attól megint jobb lett a mozgása (utána gyönyörűen, fényesen csillogott a szeme). Meglepően jól reagált a szervezete a homeopatikus szerekre.      A Phosporral végül egy éve értünk el az LM 18-ig. Imádta, ahogy kis fecskendőből adtam neki, szerintem összekötötte, hogy jobban lett tőle. (Kezdetben aludni sem tudtunk, olyan erősen köhögött.) Ezt követően 5 évig orvos színét sem láttuk. Akkora szabadságot adott nekem a homeopátia, hogy az egész családot azóta ezzel kezeljük. Férjem szkeptikus volt kezdetben, de amikor látta a kutya javulását, ő is kérte, hogy kezeljem alkatilag. Végül tavaly, a kutyus 17 éves korában kellett egyszer állatorvoshoz mennünk, mert nem bírt a hátsó lábaira állni. Másnap utaztunk pár napra, így nem hagyhattam idegenre. De nem volt már időm homeopátiával próbálkozni. Kapott valamilyen gyulladáscsökkentőt. Amikor hazaérkeztünk pár nap múlva, a kutya üveges, leépült tekintettel bámult a semmibe. Azt gondoltuk itt a vég, de Arnicával rendbe tudtam tenni. Pár nap múlva kiürült belőle az allopátiás gyógyszer és rendbe jött. A lába is. Azóta eltelt ismét egy év. Persze a természetes öregedés meglátszott rajta. Megsüketült már korábban, egyre rosszabb volt szürke-hályogos szeme, az éjszakát már nem bírta ki pisilés nélkül és egyre inkább töpörödött. De most július 14-én betöltötte a 18. életévét. Ez embereknél már meghaladja a 90. életévet! Végül a héten kedd este – 2019. július 30-án – (4 napi folyamatos rosszabbodás után) – megvárva, míg mindenki hazaér a családból – örök álomra szenderedett. Végelgyengülésben hunyt el. [Ezt a viselkedést az állatoknál én is többször tapasztaltam, m. m., hogy nem akarnak egyedül meghalni. Megvárják, amíg a gazdájuk hazaér, vagy felkel, egyszóval, fontos nekik, hogy ott legyen a gazda mellettük, amikor utolsót lélegzenek.] Nagyon köszönöm, hogy létrehozta ezt a honlapot, ahonnan kitanulhattam a homeopátia alapjait. Köszönöm ezt az igen nagy szabadságot, hogy nem kell függésben lennünk az orvosoktól! A kutyusom pedig vízhajtók, szintetikus gyógyszerek szedése helyett [a homeopátiával történő kezelése kezdetétől] még 6 azaz HAT évet élt boldogságban és szenvedés nélkül, és végül 18 évesen szépen lassan ment el. Sajnálom, hogy bárkinek mondom, mesélem és meséltem közben a homeopátiáról, nem hisznek benne. Vagy ha hisznek benne nincs türelmük olvasgatni, tanulni róla. Szerintem ehhez is egy bizonyos rezgési szint kell; a megértéshez. Sajnálom az emberiséget, hogy egy ilyen remek lehetőséggel, ami tulajdonképpen a kezében van, nem él. Feltéve: 2019. augusztus 10. VISSZA